A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-14 / 42. szám

Az öregek Az öregekről mondok mesét, gyermekek, hallgassatok ide. Egyszer egy obsitos katona megy, mendegél hazafelé s amint megy egy falun keresztül, látja, hogy kint ül a kapuban egy ősz öregember, és sír keservesen, hogy csak úgy zeng a falu belé. Kérdi az obsitos: — Ugyan bizony, miért sír kend, öregapám? — Jaj, hogyne sírnék, édes fiam, mikor megvert az édesapám! — Ne mondja kend! Hiszen kend is van legalább százesztendős. Csak nem él az édesapja? — Hát, ha nem hiszed, fiam, eredj, menj be az udvarba. Nézd meg, éppen fát vág az apám. Bemegy az obsitos, és hát csakugyan ott van egy még öregebb ember, s vágja a fát, hogy egy legény sem vághatta volna különben. Köszön az obsitos: — Adjon isten jó napot, öregapám. Ugyan bizony, hogy volt lelke megverni a fiát? — Hát hogyne vertem volna meg, mikor nem fogadott szót a nagyapjának! — Ne te, ne, mit beszél kend! Hát még az apja is él kendnek? — Hogyne élne! Eredj csak be a házba, ott ül a góc alatt, s pipázik. Nézd meg, ha nem hiszed. Bemegy az obsitos. S hát csakugyan ott ül az öregember a góc alatt. Nagy füstöket eresztget a pipájából, s morgo­lódik az unokájára, hogy így, meg úgy, csak még egyszer ne fogadjon szót neki, majd hátraköti a sarkát. Köszön az obsitos az öregembernek, s kérdi: — Ugyan bizony, öreg apámuram, hány esztendős lehet ki gy elmed? — Hej, édes fiam, azt én nem tudom. Hanem menj el a paphoz, aki keresztelt. Az majd megnézi a matrikulában. — De már, öregapám, ne tréfáljon, csak nem él még az a pap is, aki kendet keresztelte? — De biza, él az, fiam. Ha nem hiszed, nézd meg. Bizonyosan otthon találod, mindig olvassa a bibliát. Elmegy az obsitos a paphoz. Hát az csakugyan ott ül az asztalnál. Előtte az öreg biblia. A szemén egy nagy okuláré, s babukol, olvasgat belőle. — Szerencsés jó napot kívánok, tiszte­lendő szent atyám! — Hozott isten, édes fiam. Hát mi jóban jársz? Talán bizony páros életre készülsz? — Nem készülök én most, tisztelendő szent atyám, hanem azt szeretném meg­tudni, hogy ez s ez az öregember hány esztendős lehet? — Biz azt én, édes fiam, könyv nélkül nem tudom, hanem mindjárt megnézem a matrikulában. Feláll a pap, megy a könyves tékához, hogy kivegye a matrikulát. Az ám! A téka be volt zárva. — Na, édes fiam — mondá a pap —, erősen sajnálom, de a matrikulát elé nem vehetem, mert nincs itthon a kulcs. Magával vitte az édesanyám a szőlőbe! Ha a papnak az anyja a kulcsot el nem vitte volna, az én mesém is tovább tartott volna. Itt a vége, fuss el véle. BENEDEK ELEK A mesebeli lény A mű­vész kép­zeletében született meg ez a mesebeli lény — bár sohasem láthattál ilyet — ki­csit isme­rősnek tűn­­h e t s z á­­modra, hi­szen hat közismert állat ismer­tető jegyeit hordozza magán. Felismered azt a hat állatot, amelyek­ből össze­állította a rajzoló e mesebeli lényt? Ilatkrajcáros dal (Angol népköltés) Hat krajcárt ér ez a nóta, marék mogyorót. A kalácsba besütöttek huszonnégy rigót. Hogy fölszelték, füty őré szett huszonnégy rigó, a király szép pocakjába ily fogás való. A király a kincsesházban kincset rendezett, a királyné majszolgatott mézes kenyeret. A szolgáló kinn a kertben inget aggatott, orrából az egyik rigó nagyot harapott. 19

Next

/
Oldalképek
Tartalom