A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-14 / 42. szám
"... hogy a tiszta élet meg-maradhasson..." A helyi önigazgatás illemkódexe 1669-ben Ismét helyhatósági választások előtt áll az ország. Rajtunk, a választókon múlik elsősorban, hogy a városi és községi önkormányzatokba olyan polgártársaink kerüljenek, akik magatartásukkal, múltjukkal és magyarságukkal kiérdemelték bizalmunkat. A helyi önigazgatásba bekerült polgárok viselkedése, életvitele mindig is a figyelem középpontjában állt. Nem lesz talán haszontalan, ha felidézünk egy 325 éves illemkódexet, amely az akkori helyi önigazgatás szereplői számára készült. Az illemkódex érdekessége, hogy kiadója a simontornyai török bég. A törökök, kiknek ekkor már több mint százéves uralmát az 1664-es szentgotthárdi csatavesztésük megrendítette ugyan, még mindig teljhatalmú urak Magyarország nagy részén. S mint a mellékelt rendelet bizonyítja, ez idő tájt még eszük ágában sem volt a hódoltsági területek feladása, sőt fegyverek helyett inkább rendeletekkel igyekeznek biztosítani a meghódított gyaurok — azaz nem mohamedán, tehát "hitetlen" magyarok — békés egymás mellett élését. Az illemkódex nyomtatásban először a Péczeli József szerkesztette komáromi Mindenes Gyűjteményben jelent meg 1790-ben. Az első magyar nyelvű tudományos ismeretterjesztő folyóirat a Dunát s mellékfolyóit mutatta be ekkor olvasóinak. így került sor a Sióra is, s ennek kapcsán a Tolna megyei Simontornya leírására: Simon-tornya. Itt volt a Vármegye-gyűlése 1779-ig, amikor Szekszárdra vitettetett. Híres vár volt itt régebben, mellyet sok ideig bírtak a Törökök. 1669-ben az itt lévő Török Commendáns Achmet Oldi Bégh eggy parantsolatot adott ki Magyar nyelven, melly tizen-négy tzikkelyekből áll, mellynek rövid Summája ez. 1. Az esküdt ember Isten-félő legyen, és jó példát adjon. 2. A hazugságot, tolvajkodást s minden egyéb bűnöket el-távoztasson. A ki pedig ilyen bűnbe esik, a pelengérbe tétessék, és üssenek hatot a farán. Ha azután sem jobbítja-meg magát, az Ekklésiából ki-vettettessék. 3. Minden Szombaton a Bírák öszve-gyűljenek, Vasárnap pedig tsak az Isteni-tiszteletben foglalatoskodjanak. 4. Az esküdtek eggymás-köztt eggyesek légyenek, és a Prédikátort meg-betsüljék. 5. A ki a prédikátziót minden ok nélkül el-múlatja, más Vasárnap prédikátzió előtt a pelengérbe tétettessók, s azután üssenek négyet a farán. 6. A ki a kórságossát, Dühödtét el-mondja, Ég-ütöttét, Kő ütöttét, szintán mint Lélek mondó úgy büntettessék. 7. A ki a Bírákat meg-hamisítja, vagy meg-káromolja, reggeltől-fogva osonnáig a pelengérben üljön, azután pedig ütögessék — meg. Ha valaki az illynnek pártját fogná vagy mellette szóllana, akkor a szó-szóllót vegyék páltza alá. 8. A gyűlésbe, amikor valamelly titkos dologról van szó, senki hivatlan bé-ne menjen. 9. Kivált az Asszonyok oda pattogni ne járjanak; különben a pelengér lészen helyek. 10. Ha az Asszonyok egymást meg-kurvázzák, vagy a férjfinak tisztességet nem tésznek, a pelengérben meg-verettessenek. 11. Ha valaki a gonoszságban meg-átalkodik, templomba nem jár, Sákramentomokkal neméi; annak a Prédikátor semmiben ne szolgáljon. Ha meg-hal, ne harangozzanak néki, se koporsó tsináló, se sír-ásó felé ne menjen, hanem temesse-el a maga háza a mint tudja, de távol a közönséges temetőtől, az ő gyalázatjára, s.a t. Utoljára. Ha a Tanító ezekre nem vigyáz, és sem az Esküdteket, sem a lakosokat jóra nem inti, hanem minden latorságban élnek a Polgárok, akkor a Prédikátort vastag büntetéssel meg-büntetjük, az Esküdteket meg-páltzázzuk és meg-bírságoljuk, hogy így a latorság meg-szünjön, és a tiszta élet meg-maradhasson. A Prédikátor e parantsolatainkat gyakran a templomban el-olvassa, hogy senki magát azzal ne-menthesse, hogy nem volt hírével. Ha valakin pedig ezek szerént valami esik, és nehéz lészen neki: jöjjön panaszolni, és ha onnan hazúl fél-teréhvel jött, Isten úgy segélljen! bizonyosan el-hidje, hogy egész teréhvel botsátjuk. Irtuk Simon-tornyán 1669-ben, Achmet Olái Bégh. Ez a Parantsolat a Bégnek tulajdon keze írásával tarttatik még ma is Samaria Városának leveles tárjábán; melly sok szabadságokkal bíró Mező város a Csalló-közben... Az utolsó sorokban említett Samaria a mai Somorja. Az ismételten elrettentésül szereplő pellengér pedig a korabeli község piacán vagy más nyilvános helyen felállított szégyenoszlop volt. A bűnöst megszégyenítésül ehhez az oszlophoz kötötték ki, kitéve őt a nép bámészoc kodásának, csúfolódásának. § Napjaink "esküdtjeit" nem fenyegeti a pellen< gérhez való kikötés, sem "faruk ütögetése", j mint ahogy — reméljük — nem lesz szükségük ° külön "parantsolatra" sem hivataluk lelkiisme< retes, az őket bizalmukba fogadó választópolgárok érdekeit szem előtt tartó vitelére. Ö h— 2 Dr. KISS LÁSZLÓ 20
