A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-07 / 41. szám
Szabó József—az állósorban jobbról a második — az 1966-os világbajnokságon a szovjet válogatottban a magyarok elleni csapatban Egy "magyar fasiszta" a szovjet válogatottban Kegyetlen volt a focisors 1966 júliusában az angliai vb-n, a magyar válogatottal és Szabó Józseffel (akkor Joszef Szabó) szemben. Ugyanis ekkor mérkőzött meg a magyar gárda a szovjetekkel, a legjobb négy közé jutásért. A szovjet válogatott balfedezete egy színmagyar fiú volt, Szabó József személyében. E "szovjet játékos" számára ez a 90 perc felért a poklok poklának minden kínjával. Amikor a tizedik perc környékén először kapott össze Alberttel, a "Császár" imigyen köszöntötte: "Mit kapsz te azért Brezsnyevtől, ha engem itt összerugdalsz? Te szemét, te a saját véred ellen játszol?" Amikor Szabó József a magyar tizenhatos környékére merészkedett és ott a sziklakemény Mészölybe botlott, bizony tőle is megkapta a magáét: "Legszívesebben a Kreml tornyára rúgnálak fel..." Egy szovjet szögletrúgást követően az őszülő Mátrai csak úgy foghegyről megjegyezte: "Hiába rázod itt magad, te is Szibériában végzed egyszer." Volt ez a fiú minden, csak jó magyar nem. Pedig ha tehette volna, legszívesebben a keblére ölelte volna mind a tizenegy magyar fiút, úgy a szíve csücskében pedig ezt kívánta — győzzenek a magyarok! Tehetett ő arról, hogy 1966-ban Ungvár már rég a nagy Szovjetunióhoz tartozott?! A mérkőzés után az öltözőben a megaláztatás könnyeivel küszködve megfogadta: a magyarok ellen soha többé nem játszik. És az ígéretét betartotta. Szabó József tíz hónappal azután született (1941. II. 18.), miután Horthy Miklós és serege bevonult Kárpát-Ukrajnába, és Ungváron visszaállították a magyar közigazgatást. Az édesapja asztalosmester volt és nyolc gyermeket nevelt, akik otthon nem oroszul és ukránul beszéltek, hanem magyarul. Amikor Jóska elkerült Kijevbe, az édesanyja a lelkére kötötte, nehogy belépjen "ezek" közé, mert akkor inkább haza se jöjjön Ungvárra. Az "ezek" szó alatt a komszomol tagokat és a kommunistákat értette. Szabó a Dinamo Kijev játékosa lett, és ott focizott 1957-től 1970-ig. A kijevi gárda rendőrcsapat volt, és a játékosok közül ő volt az egyetlen, aki nem hordta a szíve felett a vörös pártkönyvet. Ezért nagyon sokszor el is marasztalták a játékosai: "No, te kurva magyar, miért nem lépsz be már közénk." Büszke volt rá, hogy sosem adta el magát, pedig iszonyú légkörben élt, korpa közé keveredve. 1968 májusában volt a Népstadionban a magyar—szovjet Eb-selejtező mérkőzés. A szovjet szakvezetés számított Szabó játékára, de ő nem vállalta a játékot. Felült a vonatra, és Moszkvából visszautazott Kijevbe. A játékostársai halottsápadttá váltak — Szabó József százados nem akart játszani a magyarok ellen! Ekkor már brezsnyevi idők voltak, bizonyára Sztálinék alatt Berija a gondját "viselte" volna. Már úgy tűnt, hogy Szabót örökre eltiltják a játéktól, de játékostársa a kissé nyers, de emellett igazságszerető Voronyin elmagyarázta a KGB tiszteknek, hogy ő Szabó helyében hasonlóan cselekedne. Aztán a kijevi gárda kijutott a nemzetközi porondra is, ahol nagy szükség volt Szabó pompás erőnlétére, focitudására. A vezetők hallani sem akartak a "fasiszta" Szabó játékáról. Ekkor ismét Voronyin segített, aki felkereste a KGB főnökét, és elmagyarázta neki: "Ez a »fasiszta magyar« a legjobb szovjet játékos, játszania kell." A KGB-főnök meghajolt Voronyin érvei előtt (aki nem is a kijevi csapatban játszott, hanem a moszkvai Torpedóban), így Szabó Józsi újra kifuthatott a zöld gyepre. Sokszor megtörtént a "zbornaja" házatáján, hogy amikor külföldön túrázott a válogatott, a csapat hangadói (Jasin, Seszternyev, Kavatasvilli) sokszor megtartották azt a bizonyos politikai félórát. Állandóan lenineztek, marxoztak, a Pravdából púderszövegeket olvastak fel a szocialista munkabrigádok hőseiről, a túlteljesített tervekről stb. Ez nem Szabó Józsi világa volt — ha ezek a "becsületes" SZKP-tagok őt Moszkvában összerugdosták és lefasisztázták, akkor ő azok közé álljon be?! Sosem akart ő kongresszusi küldött lenni, sosem kezdte el szombaton reggel a vasárnapi békeműszakot, hogy azért egyszer vörös vándorzászlót kapjon. Szabó Kijevben végzett az újságírói tagozaton, és ebben a szakmában is hamar "kardot rántott". Első írásában leleplezte a válogatott sztárjainak vodkázását a szocsi edzőtáborban. Jókora botrány támadt. Az elvtársak, miután elolvasták Szabó kéziratát, azonnal ki is penderítették a Pravdából. Ma 52 évesen, az egykori 41-szeres szovjet válogatottnak rengeteg pénze van. Menedzserként az Ukrajnai Benzinkereskedelmi Vállalatnál dolgozik. A klubot egy német cég (Dinami Atlantik) működteti. A "benzintársaság" a kijevi csapatot oly mértékben támogatja, hogy minden valamirevaló tinédzser náluk akar játszani. A játékosok annyit keresnek, mint sehol másutt Kelet- Európában. BABIÁK LÁSZLÓ
