A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-10-07 / 41. szám
Múltidéző IS T V Á N A K IR Á L Y István nevéhez, uralkodásához a magyar történelmi tudat egyértelműen az államalapítás művét kapcsolja, más szóval a keresztény magyar királyság megszületését. Géza fiát, Vajkot egyértelműen uralkodónak és kereszténynek neveltette. Ám Istvánnak magáért a hatalomért is és az új államhatalmi szervezet kiépítéséért is nehéz harcot kellett vívnia. Küzdelme azonban eredményes volt, hisz 41 évig tartó uralkodása végén egy nemzetközileg elismert keresztény királyságot találunk a magyar fejedelemség helyén. Istvánt, apja akaratának megfelelően annak halála után a szokásos pajzsra emeléssel fejedelemmé választották. A fejedelmi süvegre azonban az Árpád-ház akkor legidősebb tagja az Árpád-fi, Tarhos ágából származó Koppány is igényt tartott. A keleti társadalmakban általános öröklési rend (vagyis, hogy nem apáról fiúra száll az örökség, hanem a nagycsalád legidősebb férfi tagja örököl) szerint neki kellett volna a nagyfejedelmi méltóságot örökölnie, ezért a hatalomért való harcban ő elsősorban a régi rend híveire támaszkodott. István pedig a keresztény szokás szerinti fiúági öröklési rend alapján jutott uralomra, ezért hívei elsősorban a keresztény magyarok, illetve az idegenek, elsősorban német lovagok körében voltak. István és Koppány hatalmi harca a fegyverek segítségével dőlt el. A Veszprém melletti csatában István győzelmet aratott, az elesett Koppány testét felnégyeltette, uralmi területét saját területéhez csatolta, majd a pannonhalmi bencés apátságnak adományozta. István jogos uralmának elismertetése után folytatta apja államszervezői tevékenységét, különös erővel támogatta a térítők munkáját, s hozzáfogott az egyházszervezet kiépítéséhez is. Ez a tevékenysége az ezredfordulóra jelentősen előrehaladt. Tulajdonképpen ennek elismerése volt királlyá koronázása. István királyi koronáját (ez természetesen nem azonos a Szent Koronával) II. Szilveszter pápától kapta, bizonyára Ottó császár beleegyezésével. A korona mellett a legjelentősebb hatalmi jelvény a zászlós lándzsa volt ebben a korban, ezt szintén a pápától kapta István. A királlyá koronázásra Esztergomban, melyet Géza tett uralmi központtá, került sor, a legelfogadottabb vélemény szerint 1001. január 1-jén. A koronázás egyúttal az új állam nemzetközi elismerését is jelentette. A Magyar Királyság a keresztény Európa egyik, egyúttal mindkét császárságtól független államává vált. Áz államszervezet kiépítésében Géza munkáját eredményesen folytatta, illetve fejezte be István. A személyi függőség helyébe az intézményes függőséget helyezte. Várakat építtetett, ezekbe saját embereit, az ispánokat helyezte, kik a vár környékének, megyéjének politikai-közigazgatási és katonai vezetői voltak. A királyi vármegyék területén a királyi és a királyság hatalmi szervének az ispánságnak alárendelt birtokok voltak, illetve 1/3 részt magánbirtokok. A kutatás mai állása szerint kb. 48 körülhatárolt területtel rendelkező vármegyével számolhatunk István idejében. Folytatta a központosító törekvéseket is. Előbb rokonát, az erdélyi gyulát, majd a déli magyar szállásterületek urát, Ajtonyt győzte le: így alakult ki a középkori Magyar Királyság uralmi területe. Az államszervezet létrehozása mellett István egyik legjelentősebb érdeme az egyházszervezet kiépítése és a német egyháztartományoktól független megszervezése volt. Közismerten tíz püspökséget hozott létre (Esztergom, Veszprém, Kalocsa, Győr, Eger, Pécs, Erdély, Bihar, Vác, Csanád). Rendkívül fontos volt nemcsak az egyházi szervezet, hanem az ország függetlensége szempontjából is, hogy az esztergomi püspökséget érseki rangra emelte. A vármegyék területének megfelelően esperességeket szervezett, s plébániákat, ill. plébániatemplomokat építtetett. Az első templomok az ispáni várak, vásáros helyek vagy királyi, ill. magán udvarhelyek mellett jöttek létre. Később elrendelte, hogy minden 10 falu építsen egy templomot. A szerzetesség intézményét is meghonosította. István uralkodása idején jött létre a pannonhalmi, pécsváradi és zobori apátság és a veszprémvölgyi apácák monostora. István tehát saját népe körében apostoli tevékenységet folytatott, s még a 11. században szentté avatták. Szent István tevékenysége eredményeként létrejött állam betetőzése volt annak a hosszú folyamatnak, mely a rokon népektől való kiválással vette kezdetét, folytatódott a sztyeppéi országúton, a Kazár Kaganátusban, Etelközben, s végül itt a Kárpát-medencében. S ez az állam ma is itt van, s a magyar nép, ha ma nem is teljes egészében ebben az államban, de máig itt él a Kárpátok karéjában, ennek a területnek meghatározó elemeként. Kovács László KÉRDÉS: Hány vármegyét és hány püspökséget szervezett Szent István? Mikor koronázták Istvánt királlyá?
