A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-23 / 39. szám
ÄSS030* OBOiTH,S FERI és FERIKE Volt az UTE-nak (később Újpesti Dózsának) egy híres középcsatára Szusza Ferenc személyében. 1949-ben Debrecenben a lengyelek elleni találkozón súlyosan megsérült, és ennek tudható be, hogy csak 24-szer volt válogatott, de a futballt csak 1960 őszén 37 éves korában hagyta abba. E remek játékosnak keresték az utódját a lila-fehérek vezetői, és Bene Ferenc személyében találták meg 1961-ben. Szusza és Bene sosem játszottak együtt — és ami érdekes, egyiküknek sem volt beceneve. A közönség a filmszínészarcú Szuszát Ferinek, és a túlságosan is kopaszodó Benét Ferikének "becézte". Bene Ferike a magyar válogatottban 1962 és 1975 között 76 alkalommal szerepelt, és annak színeiben 36 gólt lőtt. Neki még rendeztek búcsúmérkőzést, 1979 szeptemberében a csehszlovák tizenegy ellen lépett pályára (2:1), mégpedig vidéken, Nyíregyházán. És most nézzük, mit mondott róla az egykori gólzsák Szusza Ferenc: "Emlékszem, amikor először láttam őt az edzésen, és többször összenéztünk Kalocsay Gézával (ő volt a Dózsa edzője) Bene alakításai láttán. Valósággal sugárzott belőle az őserő, a gól akarása, a keménység, az a jó értelemben vett paraszti makacsság. Rettentően nyakas tudott lenni. Ha valamikor kibökte a véleményét, azt később az atyaúristennek sem változtatta meg. És mennyi húst megevett, kenyeret viszont egy grammot sem! Érdekes: a pénzére már akkor is kínosan ügyelt. Egyetlen fillért sem költött fölöslegesen. Úgy is mondhatnám: a fogához verte a garast." Pályafutása során merte vállalni a "piszkos munkát", ütközött, szerelt, bedobta magát a sárba, hogy megmentse csapatát a góltól. 418 NB l-es mérkőzésén 303 (!) gólt lőtt. Amikor még Ferike nem járt iskolába, "kiszámolta", hogy mikor is van Jóska bátyjának éppen szünete a két tanítási óra között, hóna alá fogta a labdát, és kis klottnadrágjában megjelent az iskolaudvaron. Ki kellett használni azt a tíz szabad percet is, s így legalább a passzolgatást gyakorolhatta a két testvér. Mindez a keresztúri alma mater udvarán történt. Ekkor még elérhetetlen messzeségben lebegett vágyainak netovábbja — a Marcali MEDOSZ csapata. Hetedikes lehetett, amikor a tanév vége felé osztályfőnöke azzal bízta meg, hogy az évzáró ünnepélyen mondjon el egy Ady-verset. Ferike villámgyorsan felmérte a helyzetet, hogy rövid már az idő a tanulásra — s a tanárnő legnagyobb megdöbbenésére azt felelte: nem mondja el. Az édesapja mi mást tehetett, hogy védje a tanári tekintélyt, három hétre megbüntette, ami azt jelentette, hogy Ferike labdába se rúghatott. Amúgy jó tanuló volt, négyesnél gyengébb osztályzatot nem kapott soha. A háromhetes eltiltás alatt — bárhogy csalogatták a haverok — nem ment játszani. Még a feléje pattanó labdára sem mozdult. Respektálta, hogy megtiltották neki. Alig fejezte be a gimnázium első két évét, a születési dátum meghamisításával már a marcali felnőtt csapatban játszott. Innen a kaposvári Kinizsihez került. Amikor az ő két góljával legyőzték Székesfehérvár tizenegyét, Somogy megyeszerte a teherautókra az volt pingálva: Bene—Fehérvár 2:0. Aztán az Újpest egykori gólzsákja, Avar "Ricsi" felfedezte őt, és leadta a jelzést a Dózsának — mert Ferikét kivételes adottsággal áldotta meg a természet: gólt tud rúgni! Aztán 1961-ben egy forró nyári napon bátyja kíséretében, kis bőrönddel a kezében felszállt a siófoki vonatra, hogy megérkezzen Pestre, a Megyeri útra, a Dózsába. A lila-fehérek között nagyon komolyan vette az edzéseket. Rúgótechnikáját, a nagy előd, Szusza Feri csiszoltatta vele. Mégsem játszott az NB I nyitó mérkőzésén az Ózd ellen, pedig a meccset még a TV is közvetítette. A kaposvári vezetők arra kérték a Dózsa vezetőit, hogy az "ijfú titán" ne játsszon az első meccsen, mert ha netán leég, nekik nem lesz maradásuk Kaposvárott és környékén, mert úgymond ők adták el Benét a lila-fehéreknek. Aztán az idő Bene Ferencet igazolta. 1962-ben még nincs 18 éves, és már játszik a jugoszlávok ellen a válogatottban. A tokiói olimpián biztosan győznek Benéék. A csehszlovákok elleni döntő mérkőzésen (2:1) Bene szédületesen játszott. Második góljával öt játékost cselezett ki, és úgy lőtt a hálóba. 1965-ben a milánói San Siro stadionban Bene jóvoltából 3:1-re legyőzik a kétszeres BEK-győztes Inter gárdáját. Szintén 1965 júniusában csodálatos Bene Ferenc a hatvanas években a címeres mezben gólt lő az olaszoknak (2:1) a Népstadionban. Az 1966-os világbajnokságon ő nyújtotta a magyar játékosok közül a legjobb teljesítményt. Minden meccsen lőtt egy-egy gólt. Jómagam mégis egy rendkívüli góljára emlékszem a legjobban, amelyet a Vasas ellen lőtt szintén a Népstadionban. A félpályáról indulva és szorongatva a minden hájjal megkent Mészölytől, nehéz szögből úgy lőtt az ellenkező sarokba, hogy a labda a kapufáról került a hálóba. Bene Ferike minden meccsen becsülettel küzdött, mégis pályája zenitjén kikezdte őt egy-két firkász és a Fradi közönsége. Valahogy nem tudták megbocsátani, hogy nem a zöld-fehérek között játszik. Bizonyára azért is, hogy ő nem volt olyan "pengős" focista, mint Albert Flóri és a többi sztár. Ő "csak" hajtott és küzdött. Egykori sikereinek a színhelyén, a Dózsában, az edzősködéssel is megpróbálkozott, de kevés sikerrel. Egy-két "jóakarója" úgy vélte, nem őt illeti meg a lila-fehérek kispadja. BABIÁK LÁSZLÓ Puhl Sándor PUHL HATÁROZATLAN Ha a sárga lapot nem is mutatná fel, de nagy rendet tartana az egri képviselő-testületben Puhl Sándor. A labdarúgó-világbajnokság döntőjének sípmesterét saját korábbi jelöltje, dr. Ringelhann György ellenében indítaná az SZDSZ az őszi önkormányzati választáson. A jelenlegi polgármester személyében az egykori vízipólóst és az úszószövetség jelenlegi alelnökét is tisztelhetjük. A két sportember jól ismeri egymást, s kapcsolatuk hivatalosnak is mondható, a város nevében dr. Ringelhann György fogadta díszpolgárrá Puhl Sándort. Dr. Ringelhann György, Eger megbecsült gyerekgyógyász főorvosa független jelöltként, de az SZDSZ támogatásával nyerte el a polgármesteri címet. Talán azt még megbocsátották volna neki, hogy beült a lokálpatrióta frakcióba, de azt már nem, hogy a parlamenti választások előtt az MDF jelöltjével szimpatizált. Munkájával sem elégedettek teljes mértékben, vagy ahogy Erdei Zoltán, az SZDSZ helyi elnöke mondta: határozottabb vezetőre volna szüksége a városnak. Több alkalmasnak látszó emberrel, közöttük Puhl Sándorral is tárgyalnak, mert úgy vélik: nemcsak futballmeccset, az egri Domus Áruházat, hanem a képviselő-testületet is vezetni tudná. Puhl Sándor —• független jelöltként — valószínűleg indul az önkormányzati képviselő-választáson, de az még kétséges, hogy harcba száll-e a polgármesterségért is. Ha igen, akkor jól szervezett önkormányzat határozott vezetője szeretne lenni. Döntésére még várnunk kell. Az viszont már biztos, hogy dr. Ringelhann György ismét megpróbálja. Ahogy akkor, úgy most is: függeltenként. Azt még nem tudni, hogy ezúttal élvezi-e majd valamelyik párt támogatását. 31
