A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-23 / 39. szám
. ■ OTT JÁRTUNK EEl Még júliusban, a nagykéri Csemadok-ünnepélyen szóltak a nagycétényiek, hogy őszintén örülnének, ha elkísérném ai éneklőcsoportot bécsi zarándokútjára. Ravasz Tibor, az éneklőcsoport vezetője elmondta, hogy már a múlt esztendőben is jártak Bécsben a Szent lstván-i ünnepen, és nyilván megtetszett a szereplésük a bécsi magyaroknak, így hát meghívót kaptak az idei zarándokünnepre is... Augusztus utolsó vasárnapján csatlakoztam a nagycétényi és nyitracsehi zarándokokhoz. Nyitracsehiben is barátok szorítottak velem kezet: Pécsik Sándor, a hagyományőrző csoport vezetője és Csámpai Balázs Csemadokelnök. Nyitrát elhagyva, Száméi Erzsébet lapokat osztott szét, amelyeken a begyakorlandó népi énekek voltak, és hamarosan felhangzott: "Szállj le szent királyunk várnak magyarjaid..." A vámon nem volt semmi gond. Először természetesen Hegyi György atyát kerestük a Német Lovagtemplomban, illetve a rendház udvarán egy osztrák paptól próbáltunk információt szerezni. Hamarosan akadtak segítőink, akik jelezték, hogy Hegyi atya csak közvetlenül a szentmise előtt jön, mivel magasrangú egyházi vendégeivel tart megbeszélést az ünnepi zarándokmisével kapcsolatosan. A déli harangszó után kezdett emelkedni igazán az ünnepi hangulat, a zarándoklási láz, a lovagtemplom udvara lassan-lassan megtelt népviseletbe öltözött zarándokokkal. A rendezők gyorsan kidolgozták a felvonulási rendet, és türelmesen válaszolgattak az újonnan érkezők kérdéseire. Egy idősebb, mondhatnám trikolórba öltözött úrra lettem figyelmes, a trikolór-palást remekbe szabott atillát takart. Miután bemutatkoztam, megtudtam, hogy Koppány Endre professzor úrhoz van szerencsém, aki a Magyar Szentkorona Világszövetség elnöke, Svájcban él, onnan érkezett a Szent István tiszteletére megtartandó szentmisére és zarándoknapra. Nyomban megkérdeztem, mi a szövetség küldetése? — Munkánk sokrétű, hiszen az egész világra, most már a kommunizmus bukása után Magyarországra is kiterjed. Az alapszabályzatunk második paragrafusa alapján mi a magyar múlt, jelen és jövő problémáival foglalkozunk, azok megoldását és a magyar demokratikus vívmányokat támogatjuk. — Járt már a professzor úr a történelmi Felvidéken? — Először Pozsonyban és Nyitrán jártam — 1941 óta élek külföldön —, de vannak igen szoros felvidéki kötődéseim, a feleségem Ghymeskosztolányból származik, meglátogattuk kosztolányi rokonainkat is. Beszélgetés közben megkért Koppány professzor úr, hogy legyek a felvonuló zarándokok élén haladó, a magyar szimbólumokat vivő csoport tagja, az erdélyi és délvidéki magyarok mellett. Újságírói elfoglaltságomra való tekintettel kértem felmentésemet, de nyomban javasoltam Dániel Erzsébetet, a Csemadok Érsekújvári TV titkárasszonyát, aki elfogadta a felkérést. Sajnos Hegyi György atyával csak egy kézfogásnyi időre — már a Szent István dómba való vonuláskor — találkoztam és nagyon sajnálom, hogy nem beszélgethettem bővebben a mokány termetű, tekintélyes, bécsi magyar pappal. A felvonulásról annyit, hogy nagyon szép volt a dómtemplom mellett elhaladó felvonulók hosszú processziója. Vitték falujuk, tájegységük szimbólumait, magukon ékes népviseletüket, hirdetvén a nyugati világnak, hogy él egy nép Szlovákia déli részein, Pozsonytól Ágcsernyőig, amely nem vesztette el hitét, vallását, őseinek nyelvét és magyarságát. Néhány perccel egy óra előtt megkondultak a bécsi Szent István dóm harangjai, majd bevonultak a miséző főpapok, papok, és megkezdődött Szent István királyunk tiszteletére az ünnepi szentmise. Felcsendült az egyházi népi ének első akkordja, búgó orgona kísérte: "Isten, hazánkért térdelünk elődbe..." A főoltáron elhelyezve láthattuk Szent István karereklyéjét az ékes ereklyetartóban, amelyen még változatlanul olvasható az 1848-ból való felírás: "De brachlo S. Stephani Hungáriáé Regis — Szent István, Magyarország királyának karjából." A tévedések elkerülése végett még elmondom, hogy a bécsi Szent István dóm nevét nem nagy királyunkról, Szent Istvánról kapta, hanem a megkövezett mártírról nevezték el. A dómban, azt mondják, nyolcezren férnek el. Ezúttal megtelt, és elmondhatjuk, hogy a szentmisében több ezer magyar zarándok részesült, hirdetvén az istenhívők szeretetét és a magyarság egységét... Az ünnepi szertartás csaknem két órán át tartott, ezért igyekezni kellett a délutáni gálaműsor megnyitójára. A felvidéki népművészeti csoportokat már várta a bécsi közönség. Tapssal köszöntötték a dunaszerdahelyi Istiglinc, a losonci ifjúsági énekkar, a csallóközcsütörtöki éneklőcsoport, a pogrányi hagyományőrzők, a nagycétényi és nyitracsehi éneklőcsoport, a tardoskeddiek, a kurtaszoknyás kéméndiek, a kisgyarmatiak és természetesen a magyarországi pávakörök műsorát. Bizony kattogtak a fényképezőgépek, és peregtek a felvevő masinák, a közönség igyekezett megörökíteni a színes látnivalót. A vasárnapi sétájukat rovó bécsi polgárokat lekötötte a hangulatos énekek és színes táncok látványa. Biztosan felmerül a kérdés olvasóimban is, hogy van-e még a világon egy olyan ország, amelynek fővárosában annyira tolerálni és megbecsülni tudnák a másságot? Az egykoron "sógor", majd kemény ellenfél, az osztrák és a magyar, fátylat borított a múltra! Aligha elképzelhető hasonló zarándoknap, ünnepi istentisztelet Szent István királyunk emlékére Szlovákia fővárosában. Talán egy szép napon — ha majd győz a józan ész és az emberi szeretet — arra is sor kerülhet... A fentiekről is szót ejtettem bécsi barátaimmal: Smuk Andrással, a bécsi Európa-Club titkárával, Deák Ernővel, a Bécsi Napló főszerkesztőjével és az erdélyi, de Bécsben élő Hegedűs Jánossal. Szó esett arról is, hogy jó lenne ezt a kialakulóban lévő szép hagyományt, a bécsi zarándoknapot második szakaszában, a népi hagyományok és dalok bemutatóján túl kibővíteni, színesebbé tenni olyan műsorral is, ahol a történelemtudomány, a publicisztika és irodalom is szót kapna. Deák Ernő a Graben sétálóutca Szentháromság szobra előtt elmondta, hogy a Szent István ünnepnapnak régi bécsi hagyományai vannak, csupán a felújítás váratott magára. A bécsi magyarok mindig számontartották és megünnepelték ezt a napot és csak a második világégés után szakadt meg ez a hagyomány. A processzió e/e/e A nagycétényi es a nyitracsehi csoport A felvonuló kurtaszoknyások Felújítása, a felelevenítés folytatása a magyarság és a Bécsben élő más népek szempontjából is áldásos lehet... Emberi szíveket melengető, közeledést szorgalmazó hangulat közepette hagytuk el Bécs városát. Fiákerek mellett haladt el buszunk, ez a látvány is a zarándoknaphoz tartozott. MOTESIKY ÁRPÁD Fotó: a szerző ZARÁNDOKÚTON BÉCSBEN 11
