A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-16 / 38. szám
HÉTFIGYELŐ Alakul a kiegészítő nyugdíjbiztosítás AZ ELMÉLET IDEÁLIS^ DE MILYEN A VALÓSÁG? Gyakran látunk városainkban vagy turisztikai szempontból érdekes helyeken Nyugatról érkező autóbuszokat, s meglepődve vesszük tudomásul, hogy leginkább idős emberek, nyugdíjasok szállnak ki belőlük. Akaratlanul is felötlik bennünk ilyenkor a kérdés: Nyugaton olyan jól megy a nyugdíjasoknak, hogy a szolid lakás és a kétségtelenül egészséges táplálkozás mellett még utazásra is futja nekik? Nálunk egészen más a helyzet: az emberek félnek nyugdíjba menni, mert ez életszínvonaluk hirtelen süllyedését jelenti. Az utóbbi időben mifelénk is több szó esik a kiegészítő nyugdíjbiztosításról, ami amolyan gyógyír lehetne a nyugdíjas kort elérő emberek helyzetének orvoslására. Az ilyen kiegészítő biztosítást a fejlett piacgazdálkodású országokban régen ismerik, sőt az emberek többsége él is vele. Lehetőségük van rá, hogy a kötelező általános szociális biztosításon kívül különféle más biztosítási rendszerekbe is bekapcsolódjanak. Ezeket leginkább vállalati, ágazati vagy más nyugdíjalapok igazgatják. A rendszer a dolgozók és a munkáltatók rendszeres betétén alapul. A nyugdíjalapok az előre megkötött szerződés alapján kötelezik magukat, hogy a befektetett pénzt az állampolgárnak nyugdíjas korában kifizetik. A gyakorlatban tehát ez azt jelenti, hogy a nyugdíjasnak folyósítja az állam a rendes nyugdíját, s emellett folyamatosan kapja járadékát a nyugdíjalaptól. Hogy havonta, negyedévenként vagy akár egy összegben óhajtja-e összegyűjtött pénzét a nyugdíjas felvenni, az ő akaratán múlik, s ezt a kiegészítő biztosításról szóló szerződés is rögzíti. Egyes országokban nagyon eltérő az érdeklődés a kiegészítő nyugdíjbiztosítás iránt. Például Olaszországban, ahol a nyugdíjak aránylag magasak, kevesebben kapcsolódnak be a kiegészítő biztosításba. Más a helyzet például Angliában. Ott nagyon magas a kiegészítő biztosítást igénybe vevők aránya. A kiegészítő nyugdíjbiztosítás lényege, hogy a biztosítótársaságok, illetve nyugdíjalapok nem hagyják a befolyt pénzt "parlagon heverni", hanem forgatják. Igyekeznek úgy befektetni, hogy maximális hasznot hozzon számukra. Emellett nemcsak a magas nyereséget, hanem a betétek biztonságát is szavatolniuk kell, hogy a szerződésben megjelölt határidőre vissza tudják az embereknek fizetni, természetesen kamatostul. Ez a fajta biztosítás nálunk is felettébb aktuális. Elsősorban azért, mert nagyon fontos lenne mérsékelni az öregedéssel járó problémákat. S nem utolsósorban azért is, mert hozzájárulna a szociális béke megőrzéséhez. A kiegészítő nyugdíjbiztosítás intézményének jogi alapjai még nincsenek egyértelműen meghatározva, de a közeljövőben minden bizonnyal sor kerül tisztázásukra és törvénybe iktatásukra. Ennek ellenére egyes bankok és biztosítók — saját szabályaik, s az ide vonatkozó, jelenleg érvényes törvények alapján — foglalkoznak már a biztosítás ezen formájával. Rövid ankétünk készítése során kiderült, hogy sokan hallottak már a kiegészítő biztosításról. S bár nagyrészt jó dolognak tartják, többségük számára nem reális a rendszeres betétek bankban való elhelyezése. Nézzük, milyen feleleteket kaptunk néhány pozsonyi járókelőtől, akiktől azt kérdeztük, bekapcsolódnának-e a kiegészítő nyugdíjbiztosítás rendszerébe annak érdekében, hogy öregkorukban jobban élhessenek. 59 éves újságíró: — Nem, hiszen rajtam már semmit se segítene. Nemsokára nyugdíjba megyek. Ha tovább dolgoznék, esetleg megfontolnám a dolgot. Kár, hogy nem működik ez a biztosítás legalább 5—10 éve. Akkor minden bizonnyal ráálltam volna, s mára magam mögött tudhatnék egy szép összeget. Sajnos, nem ez a helyzet... De felmerül egy másik kérdés is, hogy a jelenlegi körülményeket figyelembe véve a mindennapi ember megengedhet-e magának ilyen spórolást, ha a pénze épphogy csak a megélhetésre elég. 38 éves könyvelő: — Úgy hiszem, a kiegészítő nyugdíjbiztosítás csakis jó dolog lehet. Sokkal nehezebb viszont megvalósítani. Nem keresek annyit, hogy a lakbéren és élelmen kívül másra is jutna, nemhogy biztosításra. Ebből tehát az következik, hogy számomra nem reális. S ebben nem vagyok egyedül. 46 éves elárusítónő: — Nem hallottam ilyen biztosításról. De nem hiszem, hogy az idős embereken sokat segítene. Ha valaki egész életén át dolgozik, az állam kötelessége, hogy gondoskodjon róla öregkorában. Éppen elég pénzt vonnak le a fizetésünkből, hát miért nem jut belőle magasabb nyugdíjra? A dolgozó embernek nincs akkora jövedelme, hogy rendszeresen a biztosítóba rakjon bizonyos összeget, amelyet azután nyugdíjas korában kényekedve szerint elkölthet. Természetes, hogy idős emberként is szeretne jól élni, de szerintem ezt az államnak kell biztosítania. Hogy ez aligha reális? Nem kevésbé, mint az, hogy valaki takarékoskodjon. Esetleg úgy tudnám elképzelni az egészet, ha a munkahely folyósítaná dolgozói helyett a betétet a nyugdíjalapba. 34 éves munkanélküli: — Szívesen bekapcsolódnék a kiegészítő biztosításba, ha állásom lenne. Az elmúlt két év alatt összesen 9 hónapot dolgoztam. Kitanult kőműves vagyok. Ha lenne állandó munkám, gondolkodás nélkül csatlakoznék valamilyen biztosító társasághoz, hogy szerződést kössek vele. Szüleim nyugdíjasok, tudom, milyen szegényesen élnek. Szebben is el tudnám képzelni nyugdíjas éveimet, ha megélem. 31 éves ügynök: — Jól meggondolnám, hova fektetem be a pénzemet. Nem vagyok benne biztos, hogy valóban vissza is kapnám. Ha egy biztosító társaság csődbe jut, oda lesz a szegény ember pénze. Hiába fognak a biztosítók különféle kedvezményeket kínálni, félek, hogy nem lesznek képesek ígéreteiket megtartani. De elárulom, hogy egy külföldi — svájci — bankkal kötöttem életbiztosítási szerződést. Évente kell befizetnem a biztosítási összeget, valahogy csak összeszedem mindig. S megvan rá a biztosíték, hogy vissza is fogom majd kapni. Ahány ember, annyi vélemény, de javarészt nem teljesen világosak. A magyarázat egyszerű: a kiegészítő nyugdíjbiztosítás számunkra teljesen új intézmény, s természetes, hogy megfontoljuk minden előnyét s esetleges hátrányait. Egy azonban biztos: maga a biztosítás szükséges, sőt nagyon is fontos lenne a számunkra, de ehhez először is az kellene, hogy az emberek valóban képesek legyenek a rendszeres betétek elhelyezésére valamelyik nyugdíjalapnál vagy társaságnál. Csak akkor lenne ugyanis értelme az intézménynek, ha nemcsak a jól szituált embereket szolgálná, hanem éppen azokat, akiknek valóban szükségük van szolgáltatásaira. Fiala Ilona (A szerző felvétele) 6
