A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-09 / 37. szám
A Kitörés című musicalben egy hetvenéves néger mamát játszott ebben a rosszhírű világban a buktatóktól? — Tudom mit akar kérdezni, de ez egy tévhit. Az éjszakai életben nagyon kemény munka folyik. A közhiedelemmel ellentétben, ez az éjszakai élet nem úgy festett, hogy a táncoslányokat "el lehetett vinni", vagy hogy az alkoholizmus dívott volna. Nem. Ez egy nagyon keserves, próbákkal teli átgondolt világ. — Most látom Önt életben először, és meglepve tapasztalom, hogy szebb, mint a filmjeiben. — Nagyon kedves, hogy szépnek lát, de nálam nincsenek szép és csúnya szerepek. A szépség szerintem belső sugárzás, és mivel ma ide nagy szeretettel érkeztem, lehet, hogy ez megszépített. — Egyébként romantikus alkat? — Olyan vagyok, amilyet az élet kíván. A sanzonjaim meglehetőmert semmi köze nincs a pletykához, emberportrékat írok. Játszom a József Attila Színház Gipsy című musicaljében, valószínűleg Paudits Bélával önálló esteket is adunk majd, és a jövő esztendőben elképzelhető, hogy valami nagyobb feladat vár rám, ezt viszont babonából nem mondom el. — Napjainkban sok színész ír is. Ön csak ezt a pletykarovatot vezeti, vagy mást is ír? — Kiadásra vár egy verseskötetem. Ebben van szerelmi ciklus, társadalmi ciklus, színház, tehát minden, ami az én életemmel és az engem körülvevő emberek életével kapcsolatos. — Ha ír róla, biztosan át is élte a szerelmet? — Hogyne, nekem egy kicsit mindig szerelmesnek kell lennem. Viszont a szerelem tárgya nemcsak férfi lehet, hanem például lehet egy jó könyv is. A kezembe került a biblia legújabb kiadása, és abba szerelmesnek kell lenni, olyan. Az ember lelke A nagy Honthyt mindenki ismeri. És mivel részben az ő nyomdokain is halad, egyre többen ismerik meg Kishonti Ildikót is. Saját bevallása szerint szívből utálja a pletykát, ami azonban nem akadályozza meg abban, hogy az egyik legnépszerűbb pletykalap jóindulatú rovatát vezesse. Amiről vele kapcsolatban pletykálni lehet és érdemes, nála jobban én sem tudnám elmondani. Egy "jóindulatú pletykafészek" — Tegnap éjjel az Orfeum műsorában, ma meg itt szerepel, ez azt jelenti, hogy szeret éjszaka dolgozni? — Ez véletlen, mégpedig azért, mert mind Paudits, mind Kolozsi Béla nagyon jó barátom, és az ő felkérésüknek soha nem tudok ellenállni. — Szintén a tegnapi műsorból tudom, hogy pályáját is az éjszakai életben, pontosabban a Moulin Rouge-ban kezdte... — Igen, igen. Nekem ez a korszak rengeteget adott. Akkor én már a Kazán István-féle Gyerekszínházban játszottam stúdiósként, és egy idő után választanom kellett. Kazán megkérdezte, mikor döntöm el, hogy jó-e, ha minden reggel ájultan esem be a stúdiófoglalkozásokra. A főiskolára később vettek fel. A Moulin nekem a "stúdiót", az iskolát jelentette. Volt rangja, tisztessége, szépsége. Reprezentatív emberek jártak oda, és természetesen az előadók is ennek megfelelők voltak. Ott tanultam meg lépcsőn lejönni, uszályos ruhában járni, volt az egésznek valamiféle komoly eleganciája. — Hogyan tudta magát megóvni sen mély értelműek, ami nálam hangszín kérdése is. Miután én kontramezzo vagyok, ezek általában szomorú történetek. — Mi történt a Moulin után? — Ami azt illeti, a Moulinban nem sok időt, mindössze egy évet töltöttem. Kazán tanár úr indított egy osztályt, felvettek, és lediplomáztam. A diplomavizsgám a Kitörés című musical volt, ahol mindjárt, hogy igazoljam magamat, egy hetvenéves öreg néger mamát játszottam, aztán pár évvel ezelőtt a felújításon újra eljátszottam, és ha azt mondanák, hogy holnap kell eljátszani, ismét vállalnám. Aztán ha a Teremtő megadja, egyszer nagyon szeretném eljátszani a Kurázsi mamát. — Kiss Manyi után is? — Kiss Manyi és Psota Irén után is. Nézze, a nagy elődöket csak tisztelni lehet, de például akkor a Laurence Olivier után senki sem játszhatná el a Hamletet se. — Hogy él most Kishonti Ildikó? — A kéthetente megjelenő Piszt! Plety-kalap "Szívből utálom a pletykát" című rovatát vezetem, ami pontosan azért érdekes, megnyugszik tőle. Az írók közül sem tudok felsorolni igazán nagy kedvenceket, mert egyszerre három, négy, öt könyvet olvasok. — Van még más hobbija is? — Igen, szeretek főzni — a családnak, a barátoknak. Van egy élettársam, akivel együtt élek, és több férjem volt. — Szám szerint? — Kettő. — Lehet, hogy ő lesz a harmadik? — Nem vagyok házasságpárti. Az első kettőhöz sem mentem volna hozzá, de másként alakult. Gyermekem nincs, mert nem tudtam volna tisztességesen fölnevelni, ugyanis nem tartom jó megoldásnak, hogy a lányok az anyáknak szüljenek gyereket. — Nincs valami jó sztorija a riport végére? — Elég jó sztori az, hogy beszélgettünk. Valóban. És köszönöm a "sztorit"! BEKE ISTVÁN
