A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-09 / 37. szám
Múltidéző A KALANDOZÁSOK TÁRSADALMI KÖVETKEZMÉNYEI A kalandozó hadjáratok idején az élet a magyarok szállásterületein, ha lassan is, de változott. A letelepedettség mértéke megnőtt, hisz az állatállomány itt vég nélkül nem gyarapodhatott, s a földművelés szerepe különösen az „ínség“ körében megerősödött. A téli szállások folyamatosan falvakká változtak, ezt a korból származó köznépi temetők képe is mutatja. Ezek a falvak már nem rokonsági alapon szerveződtek, sőt a temetők embertani képe is sokrétű. A magyar társadalomban tehát magában volt meg a feudalizálódás lehetősége. A külső események ezt csak meggyorsították. Ilyen külső esemény volt a kalandozó hadjáratok lehetőségének megszűnése Nyugat-Európa felé. Madarász Henrik német király a kilencévi békét arra használta, hogy várak építésével, erői egyesítésével fölkészüljön a magyarok támadására. A béke lejárta után megtagadta a további adófizetést, és a Szászországba vonult magyar sereget 933-ban Merseburgnál csúfosan megfutamította. A magyar fejedelemséget ért súlyos anyagi veszteség talán válságos lehetett volna a kíséret ellátása szempontjából, ha a fejedelemnek nem sikerült volna az adóztatást a következő évben Bizáncra kiterjesztenie. 895 óta ez volt az első hadjárat Bizánc ellen. 936-ban azonban Ottó lett a német király, aki folyamatosan egyesítette a német fejedelemségeket, amelyek megszűntek adót fizetni. Először Bajorország, majd Csehország, végül Észak-ltália is megtagadta 951-ben Az állítólagos Lehel kürtje A Képes Krónika iniciáléján Lehel kürtjével agyonsújtja Konrád német császárt az adófizetést. Zsákmányoló hadjáratra pedig az ellenséges területeken keresztül nem vezetett út. Fájsz fejedelem idején kezdődött a belső átalakulás meggyorsulása, ő keresett belső erőforrásokat jövedelemforrásokat) a katonai kíséret ellátására. Ekkor került sor a fejedelmi udvart ellátó szolgáltató falvak rendszerének nagyobb méretű kiépítésére. A fejedelmi udvarhelyek környékén az ott lakó és oda telepített szolgálónépek falvait különféle kézműves és földműves szolgáltatásokra kényszerítették. Ezt ilyen falunevek bizonyítják ebből a korból, mint Gerencsér (fazekasok), Szántó. A szolgáltató falvak rendszere Kelet-Közép-Európában kifejezetten olyan intézménynek tekinthető, amely az uralom anyagi erőforrásainak stabilizálásával az állam- és egyházszervezés előfeltételeit teremtette meg. A nyugati kapu bezárulása után megtörtént a keletre, Bizánc felé való nyitás is. A magyar vezetők a bolgár példa nyomán a keresztség fölvételére is fölkészültek. Ilyen helyzetben került sor 948-ban arra, hogy Magyarország harmadik méltósága, Bulcsú harka Tormás herceggel, Árpád dédunokájával Bizáncba menjen. Konstantin császár mindkettőt megkeresztelte, Bulcsút „patrícius“, Tormást pedig „barát“ címmel tüntette ki. Az ő elbeszélésük alapján írta meg Konstantin sokat idézett művében a magyarokról szóló fejezeteket. 953-ban Zombor gyula, a fejedelemség második méltósága keresztelkedett meg Bizáncban, sőt egy magyarok számára fölszentelt térítő püspököt (Hierotheosznak hívták) is hozott magával, aki a szávaszentdemeteri szláv papok segítségével meg is kezdte a térítést. (Innen valók nyelvünkben a korai egyházi szókincs szláv elemei: kereszt, karácsony, pap, barát stb.) Ezt a komolyan meginduló görögkeleti térítést egy váratlan politikai fordulat következményei vetették vissza, majd állították le. 954-ben I. Ottó ellen fellázadt fia Liudolf és veje Konrád, lotaringiai herceg. A lázadók magyar segítséget kértek, s a fejedelem és vezérei engedtek a csábításnak, bizonyára az adóztatás megújításának reményében. A német hercegek az utolsó pillanatban behódoltak Ottónak, Bulcsút pedig seregével átirányították a Rajnán túlra. Mikor 955-ben a bajor urak újból fellázadtak, és magyar segítséget kértek, a bajorok kalauzolta had, melyet Bulcsú, Lél és Súr vezetett, Augsburg mellett döntő vereséget szenvedett, s ami még nagyobb csapásnak számított, a hazatérő vezéreket elfogták, és Henrik herceg Regensburgban bitófára húzatta őket. Az augsburgi vereségnek lélektani hatása volt jelentős. Az Árpád fiák ágai közül a Jutástól származó Fájsz ága lehanyatlott, az Üllőtől származó Léi (Lehel) halála és az ág katonai kíséretének elvesztése miatt többé nem szólt bele a fejedelemválasztásba. Csupán Tarhos ágán Tormás és Zolta ágán Taksony őrizte meg hatalmát. 955-ben Taksony lett a fejedelem, s az Árpád-háznak ez az új ága gyökeresen új bel- és külpolitikát kezdeményezett. Kovács László Kérdés: Kik keresztelkedtek meg a század közepén Bizáncban? Mi volt a szolgáltató falvak szerepe?
