A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-26 / 35. szám
HÍJ ÉLŐ MÓLT__________________________________ V. László szülőháza A Zsigmond király halálát követő években kétszer is fontos országos jelentőségű esemény színhelye volt Komárom vára és környéke. A királyt 1437-ben veje, Habsburg Albert követte a trónon, de a reményeket nem tudta megvalósítani, ugyanis 1439. október 27-én, 42 éves korában a Komárom melletti Neszmélyen meghalt. Felesége várandós állapotában kísérte férjét, ki talán még ekkor nem is sejtette, hogy néhány hónap múlva ismét Komáromban fog járni, s itt az élet legörömtelibb napjait fogja átélni. Albert király halála után a megüreseett trónért nagy harc bontakozott ki. Erzsébet királyné szinte kilátástalan helyzetbe került. A királyné bízva abban, hogy fia születik, minden elképzelését erre téve, a korona megszerzése érdekében főurai kíséretével és udvarával Visegrádra utazott. A belpolitikai helyzet változása mellett a királyné helyzete is mind nehezebbé vált, erősen közeledett szülésének ideje. Ehhez azonban Budát és Visegrádot nem tartotta biztos helynek. Az osztrák határ felé, Pozsonyba igyekezett. Erzsébet királyné 1440. február 8-án érkezett meg a komáromi királyi várba, ahol biztonságban érezte magát, és a hely is alkalmas volt a koronarablás tervének megvalósításához. A korona ellopásának terve megszületett, csak embert kellett hozzá találni. Volt a királyné kíséretében egy német származású udvarhölgy, Kottaner Jánosné, aki a királyné kíséretében úgyszólván diplomatává fejlődött. (Kottaner Jánosné a koranarablásról és V. László születéséről felbecsülhetetlen értékű adatokat örökített meg naplójában.) Kottaner Jánosné 1440. február 20-án érkezett Visegrádra. A koronát sikeresen megszerezték. Útközben veszélyben is forgott a korona, mert a Duna közepén az udvarhölgyek szekere alatt beszakadt a jég, de végül is sikeresen partot értek. így emlékezett Kottaner Jánosné: "Amikor elértük Komáromban a palotás házat, kísérőm a koronát elvitte biztos helyre, és én nagyságos úrnőmhöz mentem." A korona megérkezése nagy öröm lett a királyaszszonynál: "Ulászló már jöhet, megkoronázni már ugyan nem tudják az igazi koronával." Kottanemé így folytatja naplójában: "Akkor felemeltem takaróját, hogy csupaszon lássam, néhány olyan jelet láttam rajta, amelyből biztosan tudtam, hogy a gyerek születésétől nem volt messze. Nagyságos úrnőm, keljen fel, úgy vélem holnap nem megy Pozsonyba." Nem tartott félórát, hogy a mindenható Isten ifjú királlyal ajándékozta meg a királynét 1440. február 22-re virradóra, ugyanazon órában, amelyben a szent korona Visegrádról Komáromba érkezett. A bába okosan szólt a királynéhoz: "Nagyságos úrnőm teljesíti-e, amit kegyedtől kérek, ha megmondom kegyednek, mit tartok a kezemben?" Ekkor azt felelte: "Igen, kedves bábaasszony." A bába így szólt: "Nagyságos úrnőm, egy ifjú királyt tartok a kezemben." A komáromi vár és a palotás ház boldogságban úszott V. László király megszületésével, hiszen a királyné minden vágya teljesült. Most néhány mondat erejéig pillantsunk bele abba a környezetbe, ahol az események zajlottak, kutassuk fel a palotás házat, amelyben V. László született. Komárom vára Magyarország legrégibb várai közé tartozik. A várat nemcsak erősítették, hanem szépítették is. Erről tanúskodnak a IV. Béla idejéből fennmaradt oklevelek. 1440-ig egy tekintélyes nagyságú épületkomplexum alakult ki főépületeivel, a reneszánsz hangulatú várpalotás házával. Több mint fél évezred távlatából nehéz felkutatni V. László szülőházát, de a korabeli, Johann Sibmacher Komárom 1594-es ostromát ábrázoló metszete, Georg Hoefnagel (1595) metszetei, valamint a Bécsi Hadtörténeti Levéltár metszeteiről sikerült rekonstruálnom a vár azon épületét (a vár palotás házát, ahogyan azt Kottaner Jánosné is emlegette), melyben több mint valószínű, hogy V. László magyar király született. A reneszánsz jegyekkel díszített palotás ház az öregvár nyugati részén állott, és a vár legszebb épülete volt. Erzsébet királyné majdnem négy hónapot töltött a komáromi vár biztos falai között, ott, ahol szőtte a szent korona elrablásának tervét, ahol fia születését megálmodta, és ahol V. László bölcsője ringott. így került be V. László neve a magyar történelem mellett Komárom városának történetébe is, és ezen idő volt a legfényesebb esemény Komárom történetében. Dr. SZÉNÁSSY ÁRPÁD TIKKASZTÓ Az élők közül kevesen emlékeznek olyan hőségre, mint az ideire. Júliusban kezdődött, és szinte átmenet nélkül tűzött ránk a nap heteken keresztül. A hűsölni vágyók nagy nyájakban tódultak ki a vízi világ környékére, hogy a hullámokban enyhet találjanak. Aki elfoglaltsága miatt nem mehetett a vizek mellé, folyton verejtékét törölgette, hiszen árnyékban is harminc fokon felüli volt a hőség. Voltak olyan napok, hogy teljesen megállt a légmozgás, fia szellőcske sem mozgatta meg a fák kókadó leveleit. Az időseknek azt tanácsolták az orvosok, ne mozduljanak ki a rekkenő hőségben, ha mégis ki kell menniük, ne felejtsenek valamilyen főfedőt a fejükre tenni. Ahol nem tudtak öntözni, kisült a növény, a kukorica levelei gutaütötten lihegtek a forróságban, a krumpli szára megfonnyadt, a töklevelek összezsugorodtak. A gyümölcsfák is megsínylették a rendkívüli meleget, sok helyen megaszalódott a termés... A termelők folyton sóhajtoztak, veszni látták munkájuk eredményét. — Böjtje lesz ennek a szokatlan kánikulának — mondogatták, s bizonyára igazat mondottak... A forró nyártól, az aszálytól mindig féltek az emberek, különösen az egyenlítő környéki országokban. Volt is okuk rettegni, mert az aszályos esztendőket mindig éhség követte. De így volt ez a hazai tájakon is. Ha beletekintünk a régi könyvekbe, kalendáriumokba — meghökkentő eseményekkel találkozhatunk. Szűcs Sámuel miskolci lakos a következőket jegyezte föl az 1794. évi aszályról: "A nagy melegség miatt a mező kiégvén, a barmok az éhség miatt rakásra döglöttek, sokan a házok tetején lévő elrohadt gazt szedték le, 10
