A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-12 / 33. szám
OTT JÁRTUNKHÉT Zoboraljától a kaktuszokig "Hová lett az ablak, a könyvtár, amelyet utoljára meglátogattam, a nagyterem, szobáink, a veszekedések, álmodozások helye... és az élet: a diáksereg. Ó, mit egy pad, ha a többi nincs meg már! Elmúlik, elvénül minden..." (Urban Sándor: Fölparcellázott égbolt) Urbán Sándor oroszkai otthonában A kaktuszok között Sokoldalú, mély tudású és élettapasztalatokban edzett embert ismertem meg Oroszkán. Urbán Sándornak hívják. Otthonos a zenében, irodalomban, régmúlt korunk történelmében és a tudományok más ágazataiban is. Ám nevét Szlovákiában, Csehországban és Moszkvától egészen a Kuril-szigetekig a kaktuszokról írott — magyarul még soha ki nem adott — könyve tette ismertté. Vajon kinek jutna eszébe a Tátra alatt, vagy az Urál ormainak tövében, hogy Alexander Urban, a Menyhén született Urbán Sándor, egykori pozsonyi magyar diák, akinek Menyhei U. Sándor néven jegyzett versét és írását 1942 karácsonyán Szalatnai Rezső méltatta. Urbán Sándor a Felparcellázott égbolt című regényében leírt megpróbáltatások után szerényen él Oroszkán családjának és barátainak, majd később kaktuszainak körében. Miután elolvastam a kaktuszokról szóló könyvének bevezetőjét, megtudtam, hogy a kaktuszok nemcsak szúrnak, hanem viráguk szebb a tigris csillogó szeménél, és illatuk elbűvölő, utánozhatatlan. Bizony ezek a szúrós növények megélnek ott is, ahol perzsel a nap és a sivatagok porát hetekig, hónapokig nem áztatja eső. Vendéglátónkat arról kérdeztem, hogy mióta foglalkozik a kaktuszokkal? — Szeretetem a kaktuszok iránt, valamikor az érettségi táján kezdődött, majd később folytatódott, mert egy ideig mással voltam elfoglalva. Elsősorban az antikváriumokban szereztem be a szükséges irodalmat, szóval valahogy így kezdődött, ami később sokkal több élményt nyújtott a puszta hobbinál. A könyv, amit a kaktuszokról írtam, ugyan róluk szól, de közben elmondok sok más emberi dolgot is. — Hogyan került sor a könyv orosz kiadására? — Tudnunk kell, hogy orosz nyelvterületeken vagy a régi Szovjetunió országaiban a kaktusztermesztésnek óriási hagyományai vannak, amiről hosszan lehetne beszélni. A lényeg az, hogy könyvemet, ami szlovákul jelent meg, talán a sok szép, színes fotó miatt elvitték a volt NDK-ba egy nemzetközi könyvszemlére. Ott tetszett meg valakinek, vagy valakiknek és hamarosan kiadták orosz nyelven, először hetvenezer példányban, de azóta már a többszörös kiadás túlszárnyalta .a negyedmilliót is. — Most egy másik könyvéről, a Fölparcellázott égboltról szeretném kérdezni, illetve annak megszületéséről és megjelenéséről. Hogyan történt? — Nagyon rövidre fogva a dolgot, amikor a könyv megírásához láttam, soha nem gondoltam, hogy majd valaha kiadásra kerül. Csupán a magam szórakozására írtam, amikor elfogott az ihlet. Néha eltelt egy fél esztendő is, hogy egyetlen sort sem írtam hozzá, de aztán megint kedvem kerekedett, és írtam egy-két hónapig. Amikor már gyülemlettek az oldalak és másoknak is megmutathattam, kezdtek biztatni, hogy folytassam az írást. Elsőnek Janda Ivánéknak, illetve feleségének mutattam meg, majd elmentem a Madáchba is a kézirattal. Megnézték, ott tartották, elolvasták, de aztán végül is visszaadták, kísérő szöveget is írtak hozzá, jónak tartották, csupán a kiadását nem vállalta senki. — Amint az iratokból és levelezésekből látom, ezek tíz-húsz év előtti események. — Igen, szinte már el is felejtettem a könyvet, de aztán a Kalligram Kiadó — talán Balia Kálmán még a Madáchból emlékezett a regényemre —, Szigeti László is jelentkezett, és így 1991-ben megjelenhetett a könyvem... Aztán megsárgult dokumentumok kerülnek elő, a prágai bírósági ítélet, és bizony ezekből már érezni az élet keserű illatát, és mindazt, ami a fiatalokkal történt; miként irányították őket a "törvény és igazság" nevében néha a biztos pusztulás, a jáchymovi bányák felé. De sokan kibírták: "Szóval kutya élet volt a jáchymovi — az biztos. De ha kibírta püspök, tanár, munkás, földműves, művész s az egész csehszlovák világbajnok jégkorong-válogatott, miért ne bírtam volna ki én is?" — Mi történt Jáchymov után? — Jáchymovból amnesztiával szabadultam, már csak két hónapom lett volna hátra, de Sztálin névnapjára közkegyelmet kaptunk, hogy megmutassák a világnak, micsoda humánus élet, rendszer folyik itt. Az elbocsátó végzésbe viszont beleírták, hogy két esztendeig csak fizikai munkát vállalhatok. Nos, így kerültem a rizsföl-4
