A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-05 / 32. szám
FIGYELŐ HÉT Visszatekintés Hubik István pályájára 1955-ben a párkányi vasútállomáson ^ autóbuszra várnak: Hubik István (balról a 3.) és Turczel Lajos (1.). A Pozsonyban elhunyt és 1994. július 13-án eltemetett Hubik István műfordító szellemi életünk megbecsült személyisége volt, de figyelemre méltó ifjúkori tevékenységéről irodalomművelő és irodalomkedvelő köreink keveset tudnak. Mi nemcsak nemzedéktársak, hanem közös tájnak a szülöttei is voltunk, s így én gimnazista korától ismerem a pályafutását. 1916. november 9-én Garamkövesden született kisparaszti családban. A komáromi bencés gimnáziumba megy késéssel, az elemi iskola nyolc osztályának az elvégzése után. A publikálást már negyedikes gimnazistaként megkezdte, s egy ideig a színvonalas komáromi ifjúsági lapokban, a Szivárvány ban és a Tábortűzben jelentek meg az írásai. Az utóbbi lapban 1937-ben a falujáról szociográfiai jellegű cikket közölt, melyet a nagy tekintélyű Szalatnai Rezső az egyik pozsonyi napilapban kivételes elismeréssel kommentált (Garamkövesd, avagy a diák szociográfiája, Magyar Újság, 1937. VII. 18.). A következő évben a maturáns Hubik a pozsonyi magyar egyetemisták Eötvös Körének rövid életű lapjában, a Forrásban jelentetett meg diákproblémákkal foglalkozó cikkeket. Én egy garamkövesdi kedves rokonom: Melaj Bálint révén már elemistaként tudtam Hubik Pista (és Gyurcsó Pista) létezéséről, de Hubikot személyesen csak 1939 januárjában ismertem meg a felvidéki egyetemisták budapesti Toldy Ferenc utcai kollégiumában. Akkor a szlovákiai magyar értelmiségi mozgalmak katolikus szárnyának, a Prohászka Köröknek Új Élet című lapjában publikált, s lendületes írásait a népi írók mozgalmával való azonosulás is jellemezte. Budapesten a bölcsészkarra iratkozott be, de néhány hónap múlva abbahagyta a tanulmányait, és hazaköltözött. Megnősült, otthoni állást vállalt és mellette a pécsi Erzsébet Tudományegyetem levelező hallgatójaként jogi doktorátust szerzett. Az Új Élettel való munkatársi kapcsolatát ezekben az években is tartotta, s valószínűleg más lapokba is írt. Az 1945 utáni "zárójeles" éveket először alkalmi munkásként kezdte. 1947 és 1949 között pedig a szlovák—magyar lakosságcsere pozsonyi magyar Meghatalmazotti Hivatalának körzeti megbízottjaként működött. A magyar lakosság helyzetének jogi rendezése után 1954-ig Párkányban ügyvédbojtároskodott, majd üzemi jogi előadó volt. A további pályafutása már közismert: 1954 tavaszán Pozsonyba jött, s attól kezdve nyugdíjaztatásáig a magyar nyelvű könyvkiadásban működött. Részt vett az önálló Madách Kiadó megszervezésében és éveken át a kiadó főszerkesztője volt. A nagy eredményeket elért szlovák-magyar közös könyvkiadásnak a létrehozásában is aktívan közreműködött. Közismert az is, hogy hivatalos könyvkiadói munkája mellett kezdettől végig folyamatos fordítói tevékenységet folytatott, pedig szépírói kibontakozásra is lett volna lehetősége. Én néhány hónappal később jöttem fel Pozsonyba, s 1954 és 1956 között a legtöbb hétvégére hazautaztam a szüléimhez. Mivel jó néhány évig még Hubik családja is a vidékünkön, Kéménden élt, szombatonként Párkányig együtt utazgattunk, és kisebbségi irodalmunk problémáiról nagy beszélgetéseket folytattunk. Erősen kapacitáltam őt, hogy szabad ideje egy részét a szépirodalmi tevékenységnek szentelje. Erre is kitűnő adottsága volt, s irodalmunk akkori siralmas helyzetében égető szükség volt a szellemileg is művelt írók fellépésére. Mivel Hubik a könyvkiadóban erősen ki volt használva, a kettős mellékfoglalkozást nem tudta vállalni, s végleg a fordítás mellett kötött ki. Meg vagyok győződve arról, hogy ezzel az elhatározással egy jelentős szépíró veszett el számunkra. Persze az is igaz, hogy a fordítói munkára való koncentrálásával olyan műfordítót nyertünk, aki mennyiségileg és minőségileg a legkiemelkedőbbek közé tartozott. Ami mennyiségi teljesítményét illeti, a Ki kicsoda Kassától Prágáig kiadvány szócikke szerint szlovákból és csehből összesen hatvan művet fordított át magyarra, köztük Kukuéintól ötöt, Ladislav Ballektől, Alfonz Debnártól, Oldrich Danéktől és Jin Šotolától fejenként hármat, Rudolf Slobodától kettőt, Božena Némcovától, Hasektől, Zamarovskýtól és Martin Bútorától egyet-egyet. Kiváló munkájáért háromszor kapott fordítói Madách Imre-díjat és számos esetben nívódíjat és prémiumot. Vezetőségi tagja volt a Szlovák Irodalmi Alap műfordító tagozatának, s ebben a minőségben a fordítás elméleti kérdéseiről több szemináriumi előadást tartott, és a sajtóban tanulmányokat közölt. Fordításairól számos elismerő értékelés jelent meg, de hasznos és tanulságos lenne, ha nagyarányú tevékenységét valaki összefoglaló módon elemezné. Turczel Lajos A Median Könyvklub ajánlata Macmillan Dinoszaurusz gyermekenciklopédia Ismerd meg az őslények színes világát! Több mint 125 dinoszaurusz-faj és egyéb történelem előtti őslény elevenedik meg a könyv lapjain: élethű panorámaképek vetítik elénk az egykori tájak rég letűnt varázsát. A rövid, de lényeges információkat tartalmazó szöveg talányok helyett tényeket közöl — belőle kiderül mindaz, amit ma tudunk az őslények e csoportjáról — többek közt, hogy miként éltek Földünk rég kipusztult, csodálatos állatfajai, mivel táplálkoztak, miféle ellenségekkel kellett megküzdeniük. Tudományos szempontból megbízható, egyben olvasmányos kézikönyv diákoknak és természetbarátoknak. Terjedelme 125 oldal, színes kemény kötés. Ára: 230,- Sk + postaköltség John Hands A harmadik titok Félelmetesen sejtelmes, lebilincselően izgalmas olvasmány! "Csodálatos" lázadás, rejtélyes halálesetek, váratlan lemondások sorozata lebbenti fel az álnokság hálóját, mely két titokzatos hatalom közt feszül... John Hands világsikert arató krimije megdöbbentő módon ötvözi a valóság elemeit a képzelet szülte eseményekkel. Ára: 119,- Sk + postaköltség Megrendelhető: AB—ART Komárnická 20 821 03 Bratislava 9
