A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-05 / 32. szám
FIGYELŐ HÉT sabbak-e, mert mindkét produkció megnyerte a tetszésemet. — Árulja el, mi volt a benyomása, amikor értesítették, hogy a komáromi társulat is tervez egy szabadtéri bemutatót? — Már értesültem arról, hogy a komáromiak zenés darabokkal is próbálkoznak, illetve több Presser-mű bemutatása is sikeresen megvalósult. Kezdetben attól féltem, hogy a két fővárosi produkció után az alkotógárda olyanfajta kényszert fog érezni, hogy valamiképpen túl kell szárnyalnia azokat az előadásokat. Szerencsére, nem ez történt! Legjobban annak örülök, hogy míg a két fővárosi előadásban rengeteg pénz volt, addig a komáromi produkcióban rengeteg lélek van, ami lejön a színpadról! Ezek a macskakövek ma színpaddá változtak a színészek lábai alatt, és a darab misztériumjátékszerű megvalósítása került színre, ami nekünk, alkotóknak talán a legkedvesebb. Ugyanis az eredeti elképzelésünk közeszembeni elvárásaim teljesültek. A koreográfussal szemben egyik produkció esetében sem voltak különösebb elvárásaim, ezért azt nem szeretném véleményezni. Ezen a darabon belül a koreográfia egy szabad terület, nincs olyan megkötöttség, mint például a "Bábel" című táncdrámában, amelyet jelenleg a Győri Balett mutat be. Ön a kezdeti benyomásaimról érdeklődött, azonban én már véleményt is nyilvánítottam a mai bemutatóról, amely nagyon tetszett. Sok sikert kívánok e társulatnak! Buzdítani fogom a magyarországi ismerőseimet, hogy tekintsek meg ezt az előadást, mert többek között nagyon merész vállalkozásnak is tartom. — Tudomása van további bel- és külföldi bemutatókról? — E darab bemutatása főleg az ének szempontjából nagyon nehéz feladat, és odahaza sincsenek sokan, akik megfelelően el tudják énekelni Maria szerepét. Nem értesítettek további társulatok bemutatójáról. Viszont a Madách Színház éppen e nyár folyamán hozza lebb állt a kevésbé szcenizált, lényegretörő megvalósításhoz. Magával ragadott az itt kialakult bensőséges hangulat. E- lőzőleg megtekintettem az egyik próbát, és kissé féltem, hogy vajon képes lesz-e Jézus alakítására egy olyan fiatal, tapasztalatlan fiú, mint Derzsi Gyuri? Nos, már elmúlt az aggodalmam! Gyuri szinte a színpadon változott át felnőtté, átszellemült, és nagyszerűen megoldotta a feladatot. László Zsuzsával szemben — hangja és felkészültsége miatt — egyáltalán pem voltak aggodalmaim. O birtokában van mindannak, aminek a segítségével ezt a szerepet jól el lehet enekelni-játszani. Ma ő is óriási lelki telítettséggel rendelkezett, amit gyönyörűen, teljesen megtisztulva át tudott adni a közönségnek. Boldoghy Olivér bámulatos vezénylője az előadásnak. Hiszen Müller Péter barátom eredeti írói szándéka az volt, hogy János evangélista szemszögéből elevenedjen meg Mária és a történet. János személyén keresztül tulajdonképpen az alkotók fejtik ki a véleményüket. Nem ragaszkodtunk a történeti hűséghez. Fikciók, látomások következnek egymás után a színen. Visszatérve Olivérhez: szenzációsan játszik — akkor is jelen van a színpadon, amikor gyönyörűen énekel, és akkor is, amikor nem szól egy szót sem... Tehát a főszereplőkkel ki a színházból a produkciót. Hamarosan a Gyulai Nyár keretén belül tűzik műsorra. Mivel Olaszországban nagy érdeklődés mutatkozott e mű iránt, ezért lefordítjuk olasz és angol nyelvre is, és tervezünk olaszországi bemutatót. Bevallom: mostanában küzdők a szöveggel, mert az olasz nyelvben teljesen mások a szórendek, nehéz együttműködni a költőkkel... — Az egyik elhangzó dalszöveg szerint "megvakult az ember, süket lett a jóra...”, majd következik egy "de", azaz mégis van remény — boldogok lehetünk? — Sajnos, teret adunk a hamis eszméknek, a fondorlatoknak, az igazságtalanságnak, a gonoszságnak... — fogékonyabbak vagyunk az élet sötétebb oldalára, mint a fényre! Holott arról áradozunk, hogy boldogok szeretnénk lenni. Hát igaz boldogságot nem nyújt a gazdagság, a bármilyen áron való érvényesülés, az élvezetek hajszolása...! Csupán a szívünkben-lelkünkben lakozó szeretet vezet teljes megtisztuláshoz, rendhez, boldogsághoz. Ezt a megtisztulást szeretnénk elősegíteni az előadásainkkal — minél több embernél... MISKÓ ILDIKÓ Fotó. Szűcs Jenő PORHINTÉS Igen nyugtalanítóak a legújabb fejlemények pedagógusképzésünk területén. Ezek szerint a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Rektorátusa elvetette a Nemzetiségi és Etnikai Kultúrák Karának létrehozását, és helyette egy intézetet kíván a főiskola keretén belül megalapítani, amely a Nemzetiségi és Etnikai Művelődési és Kulturális Intézet nevet viselné. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy e hangzatos név mögött nagyon sekély tartalom rejtőzik. Nem oldja meg ugyanis alapvető problémánkat, a pedagógusképzést, egy magyar kar keretén belül, magyar oktatási nyelvvel. E koncepció szerint a nemzetiségi oktatás továbbra is a jelenlegi szervezeti struktúrákban történne. Az eredeti elképzelés szerint — ha számunkra nem is kielégítő módon, csak kényszerű, ideiglenes megoldásként — a nemzetiségi kultúrák karán pedagógusképzés folyt volna, felvállalva a Szlovákiában élő valamennyi nemzetiségi és etnikai közösség jövendő pedagógusainak képzését. Most ehelyett létrejön egy intézet, amelyben nem lesz oktatás. A leendő intézet kizárólag csak a pedagógusképzés tárgykörét érintő kutatómunkával foglalkozna, s nem állna jogában főiskolai diplomák kiadása sem. Az intézetet a karral egyenértékűnek feltüntetni félrevezetés. Nem szándékozom most időrendi sorrendben nyomon követni a fejleményeket és rávilágítani arra, hogy az először aránylag még elfogadható ígérgetések megvalósításuk állandó halogatása során hogyan silányultak olyan szintre, amelyek a már amúgy is súlyos helyzetet csak tovább rontanák. Nem vitás ebben az esetben a nesze semmi, fogd meg jól elv gyakorlati érvényesítéséről van szó. A szlovákiai magyar számára azonban a legelkeserítöbb az a tény, hogy e hosszadalmas huzavona folyamán a nyitrai magyar pedagógusközösség nagyon mélyen megosztottá vált. Ezt szemléljük értetlenül, és tesszük fel a kérdést: Hát nincs elég bajunk, mi szükségünk még erre is? Elöljáróban le kell szögeznem: jól kiépített, színvonalas iskolahálózat nélkül nincs életképes kisebbség. Jól képzett pedagógusok nélkül pedig nincs színvonalas iskolahálózat. A pedagógusok felkészültsége, szakismerete előbb-utóbb iskoláink népszerűségének meghatározó tényezőjévé válik. Hosszú távon nem lehet látogatottságukat csupán csak a nemzeti öntudat állandó hangoztatásával biztosítani. Ezért szenteljünk a tanítóképzésnek megkülönböztetett figyelmet. Éppen pedagógusaink nem tudatosítanák, hogy ebben a kisebbségünk számára alapvetően fontos témában feltétlenül meg kell lelnünk a közös hangot? Ők, a nemzet lámpásai, jövőnk letéteményesei nem tudnák helyesen felmérni az egyeztetett álláspont nélkülözhetetlen szükségességét. Csak egységes fellépés esetén van remény a kilábalásra ebből az áldatlan állapotból. Nem csak politikai ügyről van szó, ez egyúttal szakmai kérdés is. Joggal várhatjuk el tőlük, hogy kitartó szorgalommal és állandó kezdeményezőkészséggel fognak munkálkodni a szlovákiai magyar nyelvű oktatás fejlesztésén egységes koncepció alapján. Figyelembe véve az ügy komolyságát igen rövid időn belül egyeztetniük kell álláspontjaikat a nyitrai magyar pedagógusoknak. A legújabb fejlemény e tárgykörben gyors reagálást, határozott és elvszerű magatartást kíván mind politikai képviseletünk, mind pedagógusaink részéről. Ebben az esetben nem babra megy a játék. A probléma horderejét tekintve messze felülmúlja a táblaügy jelentőségét. E kérdés nem oldható meg tisztán politikai síkon egyidejű szakmai rendezés nélkül. Ezért van szükségünk erőink összefogására. Nem könnyű feladat felsőoktatásunk helyzetén javítani. Erőink szétforgácsoltsága eleve kudarcra kárhoztatná igyekezetünket. Nyitrai pedagógusközösségünk számára nincs más elfogadható alternatíva, mint megosztottságunk megszüntetése. Ezt várja el tőlük a szlovákiai magyarság. Hivatásukból egyenesen következik, hogy sorskérdéseinkhez megfelelő alázattal viszonyuljanak, feledve minden sértődöttséget, egyéni ambíciót, párt és csoportérdekeket. A köz javának rovására nem érvényesülhet a túltengő önérzet, a beteges presztizshajhászás. Megmaradásunk érdekében pedagógusokhoz méltóan egyezségre kell jutniuk, hogy politikusainkkal vállvetve eredményesen tevékenykedhessenek a szlovákiai magyar nyelvű oktatás égető gondjainak megoldásán. Abban is biztos vagyok, hogy okultunk a táblatörvény megszavazása körüli bonyodalmakból és az elkövetkezőkben már nem megyünk bele számunkra megalázó, elvtelen alkuba, amelynek aztán hosszú ideig viselnénk terhét. Iskoláinkról, s ebből kifolyólag gyermekeink sorsáról, jövőnkről lévén szó természetesnek tartom részünkről az egyeztetett koncepción alapuló, következetesen elvhű magatartást ez ügyben. Döntő mértékben a nyitrai magyar pedadógusokon múlik, hogy ez az elvárás minél hamarább valósággá váljék. EGYÜD LÁSZLÓ 3
