A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-29 / 31. szám
vetélkedés újraélesztése a lényeg! Azt tartom fontosnak, hogy ez a sportág mennyit ad szeílemileg-iizikaiTag a művelőinek — mennyire segíti egy harmonikus egyéniség kialakulását. Mert a lovasíjászat képes erre! Nálunk nemcsak a legjobbak a "nyerők", hanem mindazok, akik fokozatosan — önmaguk előző teljesítményéhez képest — előrelépnek egy-egy szintet, illetve letesznek egy-egy fokozatot. Lesz mindenkinek egy öve, rajta három tanulói, majd a három mesterfokozatnak megfelelően egy vagy több érme, attól függően, hogy ki hol tart ennek a harcművészetnek az elsajátításában. Az érmékkel kapcsolatban tudni kell, hogy régen a harcos a férfivá avatásakor kapott egy övét, majd az öv díszítése jelezte az ő státuszát, egzisztenciáját stb. Az itt látható érmegrafikákat a CSATHÓ-házaspar dolgozta ki, PAP GÁBOR elképzelései alapján. Mindez az érmékkel együtt iszonyatos munkatempóval, pár hét alatt készült el. Engem nagy örömmel tölt el, hogy sokan e nemes ügy mellé álltak, és segítettek. Például az életfát TURÍ PETER, Becsben tanuló szobrász készítette mint vizsgamunkát, és a mi birodalmunkban állította fel. A pavilonunkat GRAC ANTAL Makovecz-tanítvány tervezte, és mi építettük fel. PETRASKÓ TAMAS, a Hét Vezér Alapítvány kuratóriumának elnöke anyagilag támogatta versenyünket... Nekem már a lovasíjászat az életem célja és ertelme. (Később Lajos tisztelőitől megtudtam, hogy többek között létrehozott egy halastavat, amelyből az íjászok maguk lőhetik ki a halászlérevalót. Háromszáz régi, nemes fajtájú gyümölcsfát is ültetett, zöldségeket termeszt, szilajmarhákat fog tenyészteni. Azaz önellátásra kíván berendezkedni, hogy a lovasíjászat művelői semmiben se szenvedjenek hiányt a természet lágy ölén, haemezortábor...) Szárnyalni engedtem a fantáziámat, és elképzeltem, ahogy a felvidéki dáliáink vágtáznak, lőnek és célba találnak. Talán egyszer ők is célba találnak... Somorján, Izsán vagy másutt, ahol megteremthetők ehhez a feltételek. Ezért Lajossal folytatott kellemes tereferénket azzal a kérdéssel zártam, vajon tudna-e segíteni a szlovákiai magyar érdeklődőknek, ha ideát is szeretnék meghonosítani a lovasíjászatot. — Természetesen nagyon szívesen.segítek bárkinek bármiben. Öt eve rendszeresen minden hónap első szombatján versenyszerű edzést tartunk, ahová várjuk az érdek-OTT JÁRTUNK lődőket, tanulni vágyókat! Már eddig is szinte a világ minden tájáról érkeztek Kaposmérőre nezelődők és próbálkozók, ezután mi is szeretnénk bemutatókat, versenyeket tartani bel- és külföldön egyaránt — adta meg a reménykeltő választ. Ezután NEMETH FERENCET, a Világkiállítási Programiroda kísérő rendezvények igazgatóját kértem meg arra, hogy nyilvánítson véleményt e látványos rendezvényről és további terveiről. Összefoglalva szavait: egyértelműen pozitívan értékelte a tapasztaltakat. Véleménye szerint a lovasíjász-bemutató kuriózumnak számít, ahol versenyzők és nézők egyaránt jól érzik magukat. Azonban az EXPO- ig megfelelő szállás- és étkezési lehetőségeket kell biztosítani a turistáknak, valamint további látványosságokat a környéken, hogy egy másik rendezvény kedvéért ne kelljen több száz kilométert utazni. Örvendetes ténynek tartotta, hogy Kassai Lajos anyagi áldozatvállalásra is hajlandó az ügy érdekében, mert a szponzorok, bankok csak a mar működő, sikeresnek tűnő vállalkozásokat hajlandóak támogatni. Pedig a továbblépéshez szükség lesz anyagi támogatókra — az EXPÓ vonatkozásában is... A verseny eredményhirdetése után (Kassai Lajos vitte el a "babért") asztalhoz ültek az íjászok, és a sámán (táltos) aldása után elfogyasztották áldozati ételüket — a boga, azaz szarvas áldost. Végül dr. CEY-BERT ROBERT GYULA "gasztrofilozófus" elárulta olvasóinknak az ínycsiklandó áldos készítésének titkát: — Először a felforralt vízbe nagy menynyisógű (!) felvágott vöröshagymát teszünk (pl.: két kiló húshoz egy—másfel kiló hagymát), ugyanis a hagymának a szimbofíkus és rituális jelentésén kívül fontos sűrítő szerepe van — a sűrítést teljesen szétfőzött hagymával oldjuk Vérbeli "amazon": a Kassai-lány meg. Majd hozzáadjuk az apróra vágott szarvashúst, megsózzuk, és főzzük. Amikor már puhulni kezd a hús, ún. gyökettel — ízalappal ízesítjük. A gyöketet különféle fűszerekből (gyömbér összezúzva, darált fekete bors, összevágott friss tárkony, vágott kakukkfű, sáfrányos szeklice — ez egy virág, amely szép sárga színt kölcsönöz ételünknek és ízhatása is van, vágott fokhagyma, apróra vágott tavaszi zöldhagyma) készítjük — jól összedolgozzuk az ízesítés előtt. Lényeges, hogy ebből a gyökeiből hiányoznak az Amerikából ideszármazott fűszerek, például a paprika. Az ízesítés után ételünkbe kerül a kockára vágott tök, uborka és az apróra vágott káposzta. Végül még egyszer ízesítjük, sózzuk, és rövid ideig a tűzön hagyjuk áldosunkat. Ajánlatos felhasználni különféle ehető vadzöldségeket, gyümölcsöket, vadvirágokat, ehető gyökereket, sárgarépát és fehérrépát is, amelyek valószínűleg belekerültek őseink áldosába is. A virágokat nem kell szétfőzni — a főzés végén is az ételbe tehetjük díszítőelemként, emellett érdekes ízhatásuk is van. Lényeges a pentaton (magyarul: ötükény) ízalap — az édes, savanyú, sós, keserű és erős íz harmóniája! Továbbá az étel színe miatti esztétikai élvezet (pl.: a céklától rózsaszínné válik). Szarvashús híján bármilyen húst használhatunk (halat is). Az áldos alapfilozófiája, hogy a négy alapelem (föld, levegő, víz, tűz) segítségével az élővilág harmóniáját megteremtsük, ekképp kommunikáljunk a transzcendens erőkkel, hogy elnyerjük a jóindulatukat... Miskó Ildikó Fotó: a szerző a vitézek A táltos és A HÉT 13
