A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-29 / 31. szám
OTT JÁRTUNK • Ősbemutató és verseny Kaposmérőn • A világszerte ismert Natio“nal Geographic Magazine által közzétett Európai Történelmi Atlaszban Magyarországról mindössze ennyit találunk: A barbároknak tekintett magyarok a vikingekkel egy időben inváziót vezettek Europa ellen a 10. században... A National Geographie Atlas ezeréves történelmünket a következő két mondatban foglalja össze: Mintegy 300 000 cigány él Magyarországon. Ciganyzenószek dallamára indulnak az ország seregei harcba; középkori kastélyok régi háborúk emlékeit idézik fel, melyet páncélba öltözött királyok vezetnek... A National Geographie Society eddig legnagyobb szabású kiadványában (Az emberiség kultúrtörténete) Hungary címszó nem szerepel!... A Renée Sedillot francia szerző 300 oldalas Világtörténetében két oldalt szentel a magyaroknak. Megemlíti, hogy vadságuk úgy maradt Europa emlékezében, mint a förtelem és borzalom megnyilvánulásai; Hungarian, hongrois-ból lett a francia orgé szó, ami szörnyeteget jelent. A magyarok Szibériából jöttek, nyers húst ettek, és ellenségeik vérét itták. Borotvált fejük volt és ostoba arcuk..." (Sisa László gyűjtése alapján) Még hosszan idézhetném a különféle lexikonokban, kézikönyvekben, sajtótermékekben közölt sok megtévesztő adatot, gyalázatos információt, amelyek hatására külföldön hamis, torz, számunkra kedvezőtlen kép alakulat) ki magyarságunkról. Egyáltalán nem lehet mindegy számunkra, hogy világszerte miként vélekednek rólunk — eredetünkről, történelmünkről, kultúránkról..., hiszen jövőnk kulcsa Kassai Lajos lovasíjász saját történelmünkben van. Ne veszítsük el ezt a kulcsot — jelenünk, jövőnk érdekében! Egy kora nyári reggelen érdekgs "időutazásra" indultam. Árpád apánk korában, Kaposmérő határában — Kassai Lajos lovasíjász birodalmában ért földet az "időgépem". Lóra termett íjászok-narcművészek honfoglalás kori viseletben mérték össze tudásukat a nagyszabású magyar lovasíjász-ősbemutatón és -versenyen. A népes nézőseregnek még a völgykatlanba szorult hőség sem tudta elvonni a figyelmét a tucatnyi látnivalótól. Miközben az ezredvégi vitézek lidérces árnyakként száguldoztak, a környéken többféle unikum is akadt, mi szem-szájnak ingere. Csodálatos életfa, korabeli lovasíjász-felszereléseket elénk táró Makovecz-stílusú pavilon, íj- és tarsolylemezvásár (Kassai Lajos, illetve Nyers Csaba rézplasztikus munkái), boga áldos-kó.stoló (a budapesti Fortuna Étterem konyhaművészeinek köszönhetően), szabadtéri színházi produkció, kaszkadőr attrakciók sorozata... fogadta az érdeklődőket. Először KASSAI LAJOS házi-, illetve ötletgazdával beszélgettem sikeresnek tűnő egyedi vállalkozásáról. Miközben azon töprengtem, vajon valamiféle küldetéstudat, visszavágyódás a kilencedik századba vagy a felnőttkorra is szerencsésen megőrzött játékosság ösztönözte beszélgetőpartneremet e honfoglalás kori harcművészet felélesztésére, Lajos mesélni kezdett különös vállalkozásáról: — Már régóta érdekel az íjászat, főként a honfoglalás kori magyar íj — hogyan készítették, milyen is volt valójában stb. Rekonstruáltam egy ilyen íjat, majd többet készítettem — modern technológiával, de a korabelivel megegyező formában. A sorozatot eladásra szántam — bárki számára elérhető áron. Az elkészült íjak azonban nem illettek a már művelhető íjászsportágakba. Ezért hát kidolgoztam hozzájuk a lovasíjászat versenyszabályait és a vizsgarendszerét. A lovakat nagyon szeretem, és öt év nagyon kemény munkájának eredményeképpen végül kialakult ez a sportág. Időközben "belefolytam" a IX. századba. Hiszen ahhoz, hogy az íjat jól tudjam rekonstruálni, el kellett mennem múzeumokba, különféle ásatásokra, ahol megismerkedtem a korabeli tárgyi kultúrával. Fokozatosan összeállt egy IX. századbeli harcos felszerelése — nyereg, lószerszám, kopja stb. Végül is beláttam, hogy addig alig ismertem a valódi magyar történelmet. A félretájékoztatásnak "köszönhetően" bel- és külföldön egyaránt csak nagyon kevesen ismerik őstörténetünket — sajnos...! Végre tiszta vizet kell önteni a pohárba — be kell mutatkoznunk!. Elvégre nincs miért szégyenkeznünk a nagyvilág előtt! Ezért is szeretnénk bekapcsolódni a ‘96-os EXPO kísérő rendezvényeinek szervezésébe. Tehát fő célunk a valódi őstörténetünk megismertetése, amelynek egyik szeletét képezi a Íovasíjászat. Amíg a fűben ücsörögve hallgattam vendéglátóm figyelemre méltó szavait, az íjászok között megpillantottam egy "nádszál kisasszonyt" — teljes harci díszben. A kislány — a korát meghazudtoló ügyességgel — vágtázott, célzott es talált! Elismerő pillantásom láttán Lajosban megszólalt a helyénvaló apai büszkeség: — A lányom... még csak tizenegy éves! O a legjobb példa arra, hogy a íovasíjászat nincs korhoz, nemhez vagy egyéb különös kritériumokhoz kötve. Alapvető lovaglási és íjásztudás szükséges, azután jöhetsz és íjászhatsz! Például erre az ősbemutatóra lovat is biztosítottam azoknak, akik nem rendelkeznek sajáttal. Egyre többen kapnak kedvet hozzá — a versenyzők elhozzák a barátaikat is, akik szintén megpróbálkoznak... — Kissé részletezd a versenyszabályokat és az említett vizsgarendszert! — kértem meg a készséges nyilatkozót, aki folytatta a mondanivalóját: — Mindez nagyon egyszerű. Kell egy kilencven méteres, három egyenlő részre osztott pálya. Maga a verseny pedig háromszor három futamból álí, egy futam ideje tizenhat másodperc. Mivel szerintem a sport nagyon tossz irányba ment el világszerte — magamutogató, eredményhajhász, a pénz a mozgatórugója, ezért nem akarunk létrehozni semmiféle egyesületet vagy szövetséget. Nálunk a nemes LOVASÍJÁSZOK - "kulcskeresők" 12 A HÉT
