A Hét 1994/2 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-29 / 31. szám
KRONIKA Istvánban, de miután I. Ferdinánd Losonczy István leányait, Annát és Fruzsinát fiúsította, Rimaszombat Forgách Zsigmondné Losonczy Annára szállott. Rimaszombat 1335-ben Károly királytól nyerte városi szabadalmait és mindazokat a kiváltságokat, amelyekkel Buda vára bírt. Ez az oklevél a városi levéltárban található. Egykorú okleveles bizonyíték nincs, de alig hihető, hogy a husziták idejében Rimaszombatot a csehek ne foglalták volna el, amikor Osgyán a birtokukban volt. Állítólag Giskrának a városban kastélya is volt. Mátyás király 1459—60 közt a huszitákat kiűzte. 1506-ban a faházakból épült város templomával együtt a lángok martaléka lett. Losonczi Zsigmond II. Ulászló királytól a város részére nyolcévi adómentességet eszközölt ki. A város újjáépítését is hathatósan támogatta. Rávette a polgárokat, hogy nagy négyszögű piacteret tartsanak fenn a vásárok céljaira. Rimaszombatban a XV. század második felében fejlett iparral találkozunk. A tűzvészből csupán csak az ötvöskovácsok céhládája maradt meg. Ulászló király 1512-ben újabb kiváltságlevelet állított ki a város részére, melyet a Károly királytól nyert összes szabadalmában megerősít. Ugyanezt tette 1549-ben I. Ferdinánd is, aki a városi polgárok szabadalmait még kibővítette. 1601-ben a város Széchy Tamástól pallosjogot nyert, amelyet VI. Károly 1735-ben megerősített. A "pallosjog" privilégiumában benne van többek között: A boszorkányokat, a méregkeverőket, varázslókat, kuruzslónőket stb. meg kell büntetni: legyenek azok nemesek vagy nem nemesek! 1553-ban a törökök Füleken szandsát létesítettek. Szabadkán, Rimaszombat mellett várkastélyt építettek, melyet megerősítve a müsztahfizek innen sarcolták az egész vidéket és elsősorban a mellette fekvő Rimaszombatot. A városi levéltár több mint 250 török okmányt őriz. Ezek igazolják mindazt a sok zaklatást és a tömérdek sarcot, amelyet a város ebben a korban elszenvedett. A szabadkai várkastélynak tornyai és alagútjai voltak, itt volt a füleki basa kincstára. Midőn a város a törökök zaklatásaitól megszabadult és ismét erőhöz jutott, minden igyekezetét arra irányította, hogy a földesúri terhek alól függetlenítse magát. Ebben az időben a Koháry- és a Forgách-család volt a földesura. Forgách Ádám azonban 1691-ben 10 000 forintért földesúri jogát a városnak elzálogosította, 1747-ben pedig a város ezt az összeget 40 000 forintig kiegészítvén, magát a földesúri jog alól megváltotta. A Koháry-család földesúri jogai alól pedig bérlet formájában váltotta meg magát. Időközben a várost számos csapás érte. 1679-ben dögvész ütött ki a város területén, amely hónapokig dühöngött. A természeti katasztrófák után következett az ellenreformáció megrendítő korszaka. Ez minden téren megkeserítette az amúgy is sokat szenvedett lakosság életét. A város lakói a XVI. század közepéig ragaszkodtak őseik vallástételeihez, az ősegyházhoz, a mai róm. kát. hithez. A városi és a tamásfalvai lakosok már az 1555. évben az ág. h. ev. hitvallást követték, ezt az utóbbiak szakadatlanul a közelmúltig megtartották. Ezzel szemben Rimaszombatban a polgárok 1594-ben Zwingli és Kálvin hitére pártoltak át, és kezdettől fogva erősen túlsúlyban voltak. Négy család kivételével áttértek az ev. ref. hitre. A Kálvint követők szertartásaikon csak a magyar nyelv használatát kívánták meghonosítani, így a város lakossága templomostul, pappal együtt reformátussá vált. Ezek után következett az 1769. júniusi híres Karaba ráhói misszionárius által vezetett körmenet. A vallásuk háborítását féltő reformátusok a róm. kát. körmenetet megtámadták, és a városból kiűzték. A plébános a magával hozott szakramentumot is elveszítette. A felzaklatott nép a papot a Rima vizében a törökhíd alatt ref. vallásúvá keresztelte meg. Mária Terézia ezt a megszégyenítést kegyetlen szigorral megtorolta. A templomot földig leromboltatta, új templomot építtetett, amelyet 1778-ban szenteltek fel. A város protestáns egyházi és a város vezetőségét a város területéről kiűzette. Azokat a prédikátorokat, akik nem írták alá a katolikus hűségnyilatkozatot, gályarabságra ítéltette. A prot. vallásgyakorlást betiltotta, e jogot csak a Pragmatica Sanctio kiadása után nyerték vissza 1783-ban, amikor is II. József kalapos király személyesen járt a városban, ugyanakkor engedélyezte a házsorokban toronynélküli protestáns templomok építését. A református templom 1784-ben, tornya utólag épült. Az evangélikusok templomát 1786-ban kezdték építeni, tornyát 1856-ban fejezték be. A zsidó hitközség 1868-ban építette fel egyedülálló klasszicista stílusú templomát. Ezt az értékes műemléket nemrégiben indokolatlanul lerombolták. A város kulturális élete változatos és színvonalas volt, amelyet különböző társadalmi körök, egyesülések biztosítottak. Egyházi körök: Katholikus olvasókör, leányegylet; református- és leányegylet; evangélikus- és leányegylet; egyházi énekkarok. A zsidó hitközség intézményei: Chavra Kadisa; nőegylet stb. Közéleti egyletek: Polgári Olvasókör, színjátszó csoport, dalárda és szimfonikus zenekar; Iparoskor, Gazdakör. Minden egyesületnek külön cserkészcsapata volt; sportegyletek. Rimaszombat iskolaváros volt. Az óvoda megnyitására az országban az elsők között került sor. Az első nyilvános elemi iskolát az evangélikus egyház alapította. Volt leánynevelő intézete, fiú-leány polgári iskolája, Egyesült Protestáns Főgimnáziuma, Bábaképző Iskolája, Mezőgazdasági Iskolája (Aranykalászos gazda) és Zenedéje, Talmud Tóra kéttanerős iskolája 70 növendékkel, Állami Menhely intézete. Az ev. elemi iskola később különálló fiú- és leányiskolává alakult át. Ezekből az intézményekből számos világhírű nagyság került ki: Blaha Lujza — a nemzet csalogánya, Ferenczy István (1792—1856) szobrászművész. Hatvani István (1718— 1786) orvos, egyetemi tanár, fizikus, csillagász. Kmety György, 1848—49- ben tábornok, hadtudományi műveit Londonban angol, német, francia és magyar nyelven adták ki. Szentpétery József (1781—1862) világhírű ötvösművész, Tompa Mihály (1817—1868) költő, lírikus, Petőfi és Arany nemzedéktársa. A város területe 7755 ha, lakóinak száma 24 734, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 9489, ag. ev. ref. prot. 3489, gör. kát. 45, pravoszláv 10, a többi az egyházaknál nincs nyilvántartva. A város polgármestere Pavel Brndiar mérnök, a Csemadokalapszervezet elnöke ifj. Mács Zoltán, az 1—4. évfolyamos alapiskola igazgatója Sebők Valéria, az 1—8. évfolyamos iskola igazgatója Hacsi István, a vegyes gimnázium igazgatója Cséman János, a kereskedelmi köz. isk. igazgatója Anna Zákalická, a foglalkoztató iskola igazgatója Csank Józsefné. Népszámlálási adatok: Év Összesen Ebből magyar % 1980 19 699 7953 40,37 1991 24 734 9825 39,69 A város közigazgatásához csatolták Tamásfalvát 1963-ban, Bakti, Alsó-, Felső Pokorágy, Mezőtelkes (Majom), Dúsa és Zeherje 1970-ben csatlakozott. Zeherje 1990-ben kivált, önállósult. A város népszámlálási adatai ezekre a közigazgatási egységekre is vonatkoznak. Összeállította: Kovács Tibor Vége A HÉT 11
