A Hét 1994/2 (39. évolyam, 27-52. szám)

1994-07-01 / 27. szám

OTTJÁRTUNK AII. Bartók Béla Zenei Találkozó "Bartók, az ember nem volt kevesebb műveinél. Ezért mindenkinek, aki valamit tud róla, az emberről, kötelessége megszólalni..." (Székely Júlia: Bartók tanár úr) A II. Bartók Béla Zenei Találkozóval kapcsolatban sokan feltették és fel­teszik a kérdést, hogy miért Ipolyság, miért az Ipoly mentén rendezik a zenei találkozót, hiszen Bartók Béla szlovákiai kapcsolatai, felvidéki kö­tődése sokkal kiterjedtebb. Sőt a kérdezők — egy kissé sarkítottan szólva: "kételkedők" — nem is tudnak Bartók Béla Ipolysághoz, illetve an­nak környékéhez való kötődéseiről, népdalgyűjtő útjairól. Csáky Károlytól, Hont vidékének kutatójától tudom, hogy Bartók Béla nevének, munkásságának feleleve­nítésére történtek már próbálkozások Ifj. Csoóri Sándor és Adorján István dudások A somorjai versenyzők: Bauer Helga, Bucsuházi István és Kósa Judit Ipolyságon: »Az egészséges Bartók- "kultusz" vagy hagyományápolás Ipolyságon 1981-ben, a Bartók Béla (1881—1945) centenáriumi évben kezdődött. Működött Ipolyságon tíz évig a Honti Művelődési Klub, amely programjára tűzte 1981 -ben az em­lített megemlékezést is. Szó esett Bartók Hont megyei gyűjtőútjairól, de bemutatásra kerültek Mózer Zoltán magyarországi fotóművész, Bartók Béla gyűjtőútját követő, nyomdokai­ban járó remek felvételei is.« A II. Bartók találkozót viszont gazdagította egy ipolysági vonatko­zású igen színes programpont, a Művészeti Alapiskola nyitóhangver­senye 1994. május 27-én, ők ugyanis ezen a napon ünnepelték az iskola fennállásának 35. évfordulóját. A jubileumi hangverseny a városháza színháztermében zajlott. A zenei találkozó második napján, szombaton a Művészeti Alapiskola adott otthont a "Bartók — gyerme­keknek" című zenés délelőttnek, amely lényegében a művészeti alap­iskolák találkozója volt; az ipolysági ifjú zenészeken kívül felléptek a lévai, a zselizi, a párkányi, a kékkői iskolák növendékei, és a Balassagyarmati Zeneiskola növendékei is bemutatták tudásukat. A műsort gazdagították még az ipolysági gyermekkórusok és népdalénekesek. Délután került sor az "Utam Bar­tókhoz" zenei vetélkedő döntőjére. A vetélkedő színvonaláról, céljairól és a vele kapcsolatos tudnivalókról Duka Zólyomi Emesét kérdeztük: — Más formát kapott a vetélkedő, mint három esztendővel ezelőtt. Nemcsak felismerésről és tartalmi tudásról volt szó, hanem a verseny­zőknek aktívabban is be kellett kapcsolódniuk. így az volt az érzé­sem, hogy nagyobb volt a verseny- szellem. Talán összetettebb volt a versenynek az a része, amikor fel kellett ismerni a művet, de azt is el kellett mondani, hogy hol gyűjtötte Bartók. Az utolsó kör volt a legizgal­masabb, a gyakorlati részben be kellett mutatni egy-egy Bartók által gyűjtött népdalt. A formát a gyere­kekre bíztuk, tehát lehetett szólóé­nek, hangszerszóló vagy hangszeres kíséret. — Ezek szerint a zsűrinek komoly gondja volt megállapítani a rangsort, de mégis hogyan alakult a végered­mény? — Első helyen végzett a komáromi gimnázium egyik csapata. Két csa­patot indítottak, vezetőjük, tanácsa­dójuk, felkészítőjük Oláh Ilona tanár­nő volt, aki már 1991-ben is győztes csapatot kormányzott, csupán annyit jegyeznék meg, hogy a tanárnő matematika szakos. A második helyen az ipolysági gimnázium csapata végzett; nagy­szerű versenyzők, igazi versenyhan­gulatot teremtettek. A vetélkedő első felében még vezettek, de aztán egy kicsit lemaradtak, megelőzték őket a komáromiak. Harmadik lett a somorjai gimnázi­um csapata, ami külön öröm, mert a versenyzők csak elsős gimnazis­ták, így hát fejlődés szempontjából sok-sok idő és lehetőség áll még előttük. A további helyezettek a Losonci Pedagógiai Szakközépisko­la versenyzői voltak, az egyik csa­patuk szintén elsősökből verbuváló­dott, tehát három esztendő múlva velük is találkozhatunk. — A versenyhangulaton túl mit nyújtott a vetélkedő? — Nagyon örülünk a visszajelzé­seknek és különösen annak, amikor a versenyzőket felkészítő tanár azt mondja, hogy a területi verseny után rájött arra, a gyerekeket mennyire megragadta Bartók Béla zenéje. Lényegében ez volt a célunk a vetélkedő elindításakor, attól függet­lenül, hogy majd helyezettek is lesznek. — Hány gyerek kapcsolódott be ebbe a vetélkedőbe? — Kevesebb, mint 1991 -ben, talán mert iskolai vetélkedőket nem ren­deztünk, hanem mindjárt területi vetélkedők voltak. így kilenc csapa­tunk volt összesen, amit talán a sok-sok nézővel és izguló kísérővel, felkészítővel meg kellene szorozni. Célunkat elértük, a gyerekek meg­találták a Bartók zenéjéhez vezető utat. A nap természetesen a vetélkedő­vel még nem ért véget, hiszen hátra volt még a délutáni diákkoncert, a Balassagyarmati Zeneiskola kama­raegyüttesének közreműködésével és az esti kórushangverseny. A komáromi Concordia Kóruson és a zselizi Schubert Vegyeskar mellett jeleskedtek a galántani, kassai, ba­lassagyarmati és az ipolysági gim­náziumok kórusai, valamint a peredi Pitypang gyermekkórus, és a Kadosa Pál zongoraverseny győztesei is emelték az est színvonalát... A II. Bartók Béla Zenei Talákozó harmadik napján vasárnap, Ipolyság főterén, a városháza előtti téren dudások — ifj. Csőri Sándor és Adorján István — üdvözölték a várost. Az oly ritkán hallott dudaszóra összegyűltek az emberek, táncra perdültek a lányok, és tapssal kö­szönték meg a dudások művészetét. A téren sziporkázó volt a hangulat, akárcsak réges-régen 1910-ben, az ipolysági dudások és kanászkürtösök versenyének idején. Bartók Béla a dudások versenyéről ezeket írta: "Micsoda látvány, amint összes kanászkészségeikkel felsze­relve vonulnak fel, a cifraszűr a vállukon, hónuk alatt a díszes duda, kezükben egy tülök, a remekbe kivarrt kanászostor. Aligha fogunk 2 A HÉT

Next

/
Oldalképek
Tartalom