A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-03 / 23. szám
Zenei életünkről Debrecenben Bárdos-szimpózium ’94 Az elmúlt negyven év alatt kulturális életünkben erősen a külsőségek domináltak. Ezzel együtt járt a "nagyországból" importált versenyszellem, amelynek édesgyermeke lett a "kultúrverseny". Rendezvényeink, gondoljunk a zselizi népművészeti seregszemlére vagy az országos énekkari találkozókra, amelyeket hol énekkari fesztiválnak, hol seregszemlének, hol versenynek neveztek. Mindnek középpontjában a produkció állt, függetlenül attól, hogy mi van a produkció mögött. Kisebbségi kulturális életünkben nagyon kívánatos lenne egy valódi szemléletváltás. A fesztiválokat, seregszemléket mielőbb mélyebb tartalommal kellene megtölteni. A felvonulásokat és díszes kirakati produkciókat, a bensőségesebb és tartalmi értékekkel gazdag szakmai napok követhetnék. Ebben példát vehetnénk egyes magyarországi hasonló rendezvények tapasztalatából. A Debrecenben évente megrendezésre kerülő Bárdos Lajos szimpózium a magyar zenei élet jelentős eseménye. Neves kórusok karnagyai találkoznak itt a gondosan megrendezett szakmai napokon, ahol zenepedagógiai és zenetudományi előadásokon kívül, kiváló ének- és zenekarok hangversenyei tarkítják az élményekben gazdag zenei találkozót. E találkozó főrendezője a Bárdos Lajos halála után létrehozott és a mester nevét viselő társaság, élén a kiváló zenepedagógussal, Lukin Lászlóval. Színhelye pedig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Konzervatóriuma. Mint a nagymegyeri Bárdos Lajos Énekegyesület vegyeskarának karnagya és a Bárdos Lajos Társaság tagja, ez évben is résztvevője voltam eme jeles rendezvénynek. A Bárdos-szimpózium ’94 címen megrendezett szolfézs-zeneelmélet, karvezetés szakmai találkozó ez évben is tartalmilag igen gazdag műsorában a reggeli hangképzés, szakelőadások, bemutató tanítások, közös éneklés és kitűnő hangversenyek váltották egymást. Mindjárt az első napon két gyermekkar mutatkozott be a szimpózium résztvevőinek. A Bányai Júlia ének—zene tagozatos általános iskola énekkara, Deli Gabriella és a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola gyakorló általános iskolájának Vox Juventis gyermekkara P. Farkas Etelka vezetésével. A hangverseny után Jancsovics Antal, Andreas Rauch, Magyarországon működő 17. századi osztrák zeneszerző és orgonista életművének kutatásairól és kiadványairól számolt be a Török Ágnes vezette Canticum Novum kamarakórus közreműködésével. Tavaly egy romániai magyar kórus volt vendége a hangversenysorozatnak. Ez évben a megalakulásának harmincadik évfordulóját ünneplő Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara szerepelt nagy sikerrel Debrecenben. Az első nap délutánján a CSMTKÉ hangversenye előtt, a szlovákiai magyarság zenei életét egy kerekasztal-beszélgetés volt hivatva ismertetni. A beszélgetést a vendéglátók részéről Szesztay Zsolt tanszékvezető főiskolai tanár, a helyi Bárdos Lajos Leánykar karnagya vezette be. Sajnos a kerekasztal-beszélgetés, csak egy sima beszámolóvá merevedett, és nemcsak azért, mert nem folyt egy kerek asztal mellett, hanem főleg azért, mert nem alakult ki valódi beszélgetés, hanem csak beszámolók egymásutánja hangzott el. A bevezető ismertetést zenei életünkről a Szlovákiai Magyar Ének és Zenebarátok Társasága és a CSMTKÉ elnöke, Duka Zólyomi Emese tartotta. Ezt követően a felkért hozzászólók: Józsa Mónika, Stubendek István, Horváth Géza, Pokstaller László és e sorok írója tartott rövidebb, hosszabb beszámolót. Tavaly a romániai magyarság zenei életéről átfogóbb képet kapott a hallgatóság, mert azt egy olyan jól felkészült szakember tartotta, akinek a beszámolója a romániai zenei élet minden területére kiterjedt. A felkért hozzászólók névsorában szerepelt még dr. Tibor Sedlicky, a besztercebányai Pedagógiai Főiskola Zenei Tanszékének volt vezetője, a Szlovák Tanítók Énekkarának oszlopos tagja, aki betegségére hivatkozva sajnos nem tudott részt venni a szimpóziumon. Az esti hangversenyt a Canticum Novum kamarakórus és a Debreceni Rézfúvós Együttes nyitotta meg, az itáliai barokk muzsika nagy mesterének, Giovanni Gabriellinek, vokális és instrumentális műveit tolmácsolva. Az esti hangverseny vendége a Szlovákiai Magyar Tanítók Énekkara volt. A CSMTKÉ esti hangversenye meghozta a megérdemelt sikert. A magyar tanítók kórusa, amely Kodály Zoltán szavaival élve egy "levelező kórus" (mert a tagjai csak havonta jöhetnek össze a próbákra), harmincéves múltjához híven kitűnően szerepelt nemcsak a szakmai találkozó hangversenyén, hanem a képtárban, a hajdúdorogi és a nádudvari templomi szereplésén is. A CSMTKÉ egyik legfőbb erénye a művek példás előadása mellett, az a meggyőző lelkes éneklés, amely mindenkor magával tudja ragadni a hallgatóságot. A szakmai találkozó további két napja is tartalmas foglalkozásokkal, előadásokkal és hangversenyekkel telt el. A szakelőadások közül Ittzés Mihálynak a Heptatonia secundaról, valamint Szőnyi Erzsébet, Bárdos Lajos és Kodály Zoltán kapcsolatáról tartott előadását kell megemlítenem. A magyar parlando értelmezéséről és tanításáról a népzenében, és a műzenében címmel Mohainé Katanics Mária tartott élményszerű előadást. Az esti hangversenyen a Szesztay Zsolt vezette Bárdos Lajos Leánykar műsorán kívül két japán kórus is szerepelt. A Fukusimai Kodály Kamarakórus Furija Mijako, és a "Hortensia" női kórus Tokióból Minato Shingo vezetésével. Mindkét japán kórus magyar szerzők műveit is énekelte, mégpedig magyarul. A harmadik nap záróhangversenyén Bartók: Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre című műve hangzott el, majd a Debreceni Orvostudományi Egyetem, valamint a Kollégiumi Kántus előadásában Bárdos-, Terényi-, Schütz- és Cherubini-műveket adott elő a két kórus Berkesi Sándor vezénylésével. A művészi élményekben gazdag és sok szakmai tapasztalatot adó szimpóziumot Szőnyi Erzsébet, a kiváló zenepedagógus és zeneszerző értékelte. Nagy öröm lenne mindnyájunk számára, ha idehaza ilyen tartalmas szakmai találkozót tudnánk rendezni zenepadagógusaink, karvezetőink és a művészi zenét kedvelők számára. Ág Tibor Fotó: Horváth Géza A HÉT 11 A kerekasztal-beszélgetés résztvevői
