A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-03 / 23. szám
OTTJÁRTUNK Egy magyar klub a császárvárosban Harminc esztendővel ezelőtt néhány — hazájától távolra szakadt — ötvenhatos magyar fiatal elhatározta, hogy klubot alakít a császárvárosban, a magyarok összefogásának igényével. Ez volt az "Europa"-Club, a bécsi magyarok kultúregyesülete, amely kibővítette tevékenységét és "a kommunista diktatúra által korlátozott értelmiségnek" kívánt a "pódiuma" lenni. Kezdetben a pártállami Magyarország sanda szemekkel figyelte, és reagált az "Europa"-Club működésére, "revansista" törekvéseket látott benne, melynek tagjai Magyarország bukásán fáradoznak, holott csupán a diktatúra elleni harcról volt szó. Ám a bécsi magyarok klubja vállalta azt is, hogy szűk kereteit átlépve hamarosan európaivá váljon, és a nyugati magyar népcsoportokat, egyesületeket és hagyományőrző szerveződéseket mindig összefogásra, összetartásra ösztönözze. A fentiek Bécsben, az "Europa"-Club ünnepi ülésén jutottak eszembe. A harmincesztendős múltat olyan jeles személyiségek Valentíny Géza pápai prelaws, az "Europa"Club elnöke Jégh Izabellával beszélget méltatták, mint dr. Smuk András, az "Europa"-Club titkára, Valentíny Géza pápai prelátus, a klub elnöke és Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Számunkra különösen öröm volt, hogy dr. Duka Zólyomi Áprád is köszöntötte a jubiláló bécsi klub ünnepi ülésének résztvevőit. Bevezetőben ezeket mondta: "Az emberiség útvesztőiben, történelmében harminc év csak egy pillanatot jelent, nagyon rövid időszakot, amely fölött a történelemkönyvek is csak átfutnak. De harminc év egy nemzedék életében elegendő ahhoz, hogy tetemesen megváltozzon az ember lelkivilága, felfogása, és gondolkodásában megmütatkozzon környezetének hatása." A továbbiakban aztán szólt arról is, hogy a magyar nemzet tetemes része más államokban él, s nem önszántából választotta az idegen otthont. De nagyon nagyjelentőségű, hogy valamennyiünk számára megmaradtak azok az értékek, amelyek örökre összekapcsolnak bennünket. Ezek a nemzeti hagyományaink, történelmünk, irodalmunk és anyanyelvűnk, amelyet különösen az idegen környezetben ápolnunk kell. Mivel azt hallottuk, hogy az "Europa"-Club egyik pillére az ausztriai magyar egyesületeknek és állandó munkahelye az európai gondolkodásnak, elsősoron tisztségviselőit kerestük fel, hogy az elhangzott ünnepi szavakon túl, némi bepillantást nyerjünk a klub életébe. Elsőként Valentiny Géza pápai prelátus úrral, a klub elnökével beszélgettünk. Megtudtuk, hogy 1945-ben távozott Magyarországról; Bécsben teológiai tanulmányokat folytatott, majd káplán és plébános lett, végül magas beosztású főpap. Magyarul és németül tart misét és prédikál, de a főpapi méltósága mögött is ott rejlik, vibrál valahol a szegedi ember éleslátása, rendkívül kifinomult humora és okos gondolkodása. Első kérdésünk a kettős kötődéssel volt kapcsolatos. — Nekünk könnyű a kettős kötöttségről beszélni, mert a vendéglátóink szívélyesek. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy Szlovákiában a magyarok iránt ez a szívélyesség megvan-e? Az ember csak ott érzi magát jól, ahol szívesen látják, és ha szívesen látják, akkor iparkodik szívélyes lenni a vendéglátói iránt. Dr. Smuk András, az "Europa"-Ctub titkára — Szlovákiában a magyar parókiák kezdenek elöregedni, mi a helyzet Ausztriában? — Ez a gond itt Nyugaton is megvan, a plébánosok idős emberek, akik a háború után átvették a magyar missziókat. Ausztriában is több megszűnt, például Kufsteinben, Innsbruckban; Grazban haldoklik, Regensben úgyszintén, mert a papok öregek, és már nem tudják ezt a munkát vállalni. A szülők meg sajnos nem úgy irányítják a gyermekeiket, hogy magyarok maradjanak. —- Hány magyar él Bécsben? — Nehéz pontosan megmondani, de körülbelül tizenötezren vallják magyarnak magukat, magyarul beszélnek otthon, ám ezeket az embereket sem az egyesületekben, sem a templomokban nem lehet látni. Viszont magyarok, hazalátogatnak és szívesen töltik az idejüket Magyarországon. — Van magyaroktatás Bécsben? — Egy hétvégi iskola van, de erre nem lehet azt mondani, hogy ez kimondottan magyar iskola. Az ottlakók igyekeznek a magyar irodalmat, a történelmet, a földrajzot anyanyelvűnkön továbbadni, a fiatalokat megtanítják magyarul írni és olvasni. — Az ünnepi hangulat közepette megtudhatunk valamit az "Europa"-Club jövőjéről is? — Jövőbeni terveink pillanatnyilag úgy állnak, hogy miután igen sok előadót hívtunk a Magyarországtól elszakadt részekből, most megpróbálunk újra nyugaton élő tanárembert meghívni egy-egy előadásra. — Még egy utolsó kérdés: van-e magyar mise Bécsben? — A német lovagtemplomban minden vasárnap fél tizenegykor, szombaton este pedig fél hétkor vasárnapi előmisét tartanak a Pázmáneum kápolnájában... Miután meghallgattuk a prelátus urat, Smuk Andrást kerestük az ünneplő tömegben, aki éppen erdélyi, lengyelországi vendégeivel foglalatoskodott. Még a bécsi bolgár követség is képviseltette magát, és szerencsénk volt a prágai dr. Rákos Péter tanár úrral is találkozni. A klub titkára, már túl az ünnepi izgalmakon, amelyeket nyilván a Musica Antiqua Hungarica zenészeinek, énekeseinek hangversenye is kellőképpen enyhített, szívesen válaszolt kérdéseinkre. — Adva van az osztrák nemzetiségi törvény, de arra lennék kíváncsi, hogy az osztrákok hogyan vélekednek róla? — Az, hogy ki, milyen magyar, az osztrákokat nem érdekli, mindig azt kérdezik tőlünk, hogy hol vannak az osztrák vagy a bécsi magyarok? Akkor fel kell mutatni a bécsi magyar kultúregyesületben végzett munkát. — Az "Europa"-Club az ötvenhatos magyar fiatalok szerveződéséből alakult, a bécsi magyar ifjak összefogására. Később bővült a program... — Harminc év alatt az egyesület feladatköre módosult, de már a kezdetnél egy olyan európai távlatban akarta magát elhelyezni, amely lényegében most Európában zajlik. A másik dolog pedig az, hogy gondolt a Kárpát-medencében élő magyarokra. Talán kevesen tudják, de érdemes megemlíteni, hogy már akkor, amikor dr. Duray Miklós perei kezdődtek, és Szőcs Géza erdélyi politikus gondjai idején is, főként pedig a román diktátor esztelen falurombolása ellen a bécsi magyarság tüntetett, felhívásokat, különböző beadványokat fogalmazott meg, amelyek eljutottak Európa legfontosabb helyeire. Ezeknek a sajtóban is visszhangjuk volt, tehát Európa láthatta, hogy a nyugati magyarság nem ért egyet a nemzetiségek visszaszorításával. — Az egyesület programjában szerepel a fiatalítás, a fiatalabb generáció bevonása. Hogyan sikerül mindez? — Nem olyan egyszerű... Adva van már az itt született harmadik generáció; ezekből hiányzik a magyar "élményanyag". Sosem éltek Magyarországon, soha nem éltek magyar közegben, az egész környezetük osztrák. Ezeknek azt mondani, hogy gyerekek ti magyarok vagytok, szinte lehetetlen, számukra elfogadhatatlan. Velük kapcsolatban az egyetlen járható út a "kettős kötődés" elmélyítése, vagyis elmondani nekik, hogy magyarok is, osztrákok is. Ebben a kettős identitásban kell őket megerősítenünk. A fiatalok körében különösen a cserkészek végeznek jó munkát. Az, hogy az idősebbek vonzódnak az egyesület iránt, természetes, a fiataloknak itt is merőben más igényük, érdeklődésük van, de nem baj. Az a fontos, hogy megtaláljuk a közös hangot, azt ami bennünket bécsi magyarokat és magyarokat a világ minden táján összetart... MOTESIKY ÁRPÁD 12 A HÉT
