A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-07 / 2. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV Hogyan nem szabad fordítani? — I. is az lehetett, ha mihamarabb elhelyezkedik, s továbbra is gondoskodik két fiáról. Egy barátja révén sikerült munkát találnia. Most már három éve taxisofőr. Másik nagy szerencséje, hogy nyugdíjas szomszédasszonya szívesen gondoskodik a gyerekekről, ha szükség van rá. — Csak most tudom igazán értékelni a nőt és az anyát. Nem tudom elképzelni, hogy győzte a munkát szegény feleségem. A lakást tisztán tartotta, a ruhánk mindig mosott és vasalt volt, mindig meleg vacsora várt az asztalon. Pedig ugyanúgy járt munkába is, mint én. Soha nem segítettem neki a házi munkákban. Most már igazán sajnálom. V. Zita Vachová közgazdász Bizonyára nagyon ügyes, mert munkahelyéről — egy sikeres magáncégtől — felkeresték, nem sokkal azután, hogy megszülte gyermekét, s kérték, hogy mihamarabb lépjen be újra. Hallani sem akart róla. Az előző fizetése kétszeresét ígérték neki, de ez sem használt. Néhány nappal később viszont férje azzal jött haza, hogy munkahelyén újabb elbocsátás lesz, s ő is rajta van a listán. így történt tehát, hogy szerepet cseréltek. Vachová asszony három hónappal a szülés után újra munkába állt. Főnöke belátó ember, megengedte neki, hogy tízre járjon be. Addig otthon sok mindent meg tud csinálni, félig-meddig meg is főz, férjének már csak be kell fejeznie. Sokkal rosszabbak a délutánok, amikor elfogja a gyermeke utáni vágy, az ösztönös anyai aggodalom, nincs-e otthon valami baj. De mindig rengeteg a munka. Öt óránál hamarabb nagyon ritkán sikerül "meglógnia". Sőt, gyakran hét óra van már, mire hazaér. De olyankor már lóhalálában fut az autóbusztól egész hazáig, s már messziről lesi a gyerekszoba ablakát, mintha arra várna, hogy kislánya megjelenik benne, s int neki, hogy minden rendben van. — Ha férjem munkát találna, újra itthon maradnék. így nagyon nehéz. Fizikailag is, de főleg pszichikai szempontból. Nagyon örültem, amikor terhes lettem, tizenegy évig ugyanis gyermektelenek voltunk. De nem így képzeltem el az anyaságot. Már bánom, hogy beadtam a derekam, amikor hívtak vissza a munkahelyemre. Inkább éltünk volna a munkanélküli segélyből és a szülői járadékból. Nagyon sok atipikus család van. Nem is hinnénk, milyen gondjaik vannak az embereknek. Azt mondják, ha mindnyájan kitennénk problémáinkat a küszöb elé, elszégyellnénk magunkat, mert a saját kicsi gondjainkat komoly problémaként kezeltük, holott másoknak sokkal nagyobb, komolyabb gondjaik vannak. Vajon segít-e valamit, hogy ezekről a bajokról most már nyíltan beszélünk? Gyakorlatilag talán nem segít, de mégis jobb, ha bajainkat kibeszéljük magunkból, mint hogyha el akarnánk palástolni és magunkba fojtani őket. Némely gondunktól olykor már azáltal is megszabadulhatunk, ha valakinek elmondhatjuk. Fiala Ilona Illusztrációs felvétel: E. Colloseus Tapasztalatból tudom, hogy a leghálátlanabb munkák egyike idegen nyelvű — esetünkben többnyire szlovák vagy cseh nyelvű —- tudományos vagy ismeretterjesztő művek összefoglalását, azaz rezüméjét, illetve képes kiadványok képaláírásait magyarra fordítani. Az összefoglalások fordítása azért nehéz, mert az esetek többségében a fordítónak nincs módja megismerkedni az egész művel, s az összefoglalások nem mindig a legvilágosabban megfogalmazott szövegek. A képaláírásokkal pedig többnyire az a baj, hogy a fordító nem láthatja a képanyagot, ezért aztán a hol pár szavas, hol hosszabb eredeti — szlovák, cseh — szövegből nem mindig tudhatja pontosan, mi is látható valójában a képen, s így aztán nem is mindig tudja eltalálni a képhez legjobban illő magyar szöveget. Ezúttal és majd még néhány következő alkalommal egy konkrét könyv képaláírásainak magyarra fordított szövegeivel szeretnék foglalkozni. A könyv címe: Bratislava dávnych čias, s 1990-ben adta ki az. Osveta könyvkiadó. Ez a szép kiadvány több mint másfél száz régebbi fényképfelvételt tartalmaz fővárosunk utcáiról, épületeiről, még meglevő és már elpusztult műemlékeiről. Mindig örülünk, ha egy ilyen jellegű könyvben magyar szöveg is van, annak persze kevésbé, ha ez a magyar szöveg jogosan kifogásolható. A sajtóhibákkal, helyesírási hibákkal nem fogok külön foglalkozni, bár ilyesmi, sajnos, ugyancsak szép számban akad a szóban forgó kiadványban. Vegyük hát szemügyre a képekhez tartozó magyar szövegeket! Ezek nyilván műszaki okoktól nem közvetlenül a képek alatt találhatók, hanem a könyv végén elhelyezett külön jegyzékben. Első kifogásunk a magyar szövegek ellen a következetlenség, amely főként az utcanevek használatában nyilvánul meg. A fordító háromféle megoldással is dolgozott: 1. magyarul nevezte meg az utcát, pl.: Mihály utca; 2. meghagyta a hivatalos szlovák utcanevet, pl.: Zámočnícka, Kapitulská utca; 3. két nyelven irta az utcanevet, pl.: Baštová (Bástya) utca. A helyes megoldás szerintem az, hogy az utcaneveket a magyar szövegben magyarul írjuk, s utána zárójelben közöljük az utca hivatalos nevét. Ha ugyanaz az utcanév egymás után többször fordul elő, elég egyszer megadni a hivatalos szlovák megnevezést. A személyekről elnevezett utcák esetében is a magyar formát kell választani, hogy a szlovákul nem tudó — külföldi — olvas«), akinek a kedvéért van a könyvben magyar szöveg, megértse, milyen nevű személyről van az utca elnevezve. Tehát: Nedbal utca (Ncdbalova), Žižka utca (Žižkova) stb. Amikor egy képen egy bizonyos utca, templom, palota látható, magyar megnevezése nem szerepelhet névelő nélkül, csakis határozott névelővel. Tehát nem: Bástya utca a Mihálykapuval vagy: Lakatos utca stb., hanem a Bástya utca, a Lakatos utca és így tovább. Külön szólnék a szóban forgó könyv 11. sz. képének magyar szövegéről, amely így hangzik: Szűk utcácska. Ha a fordító igazán ismémé Pozsonyt, vagy belenézett volna egy megfelelő szakkönyvbe, akkor tudná, hogy a kép nem egy akármilyen szűk utcácskát ábrázol, hanem azt a keskeny kis utcát, amely a Káptalan utcából (Kapitulská) nyílik, és a régi város- ■ falhoz vezet, s amelynek réges-régen is Szűk utca volt a neve. A kép szövege tehát helyesen így hangzik: A Szűk utca (Úzka ulička). A templomok, kápolnák magyar megnevezése sem mindig egészen helyes a szóban forgó könyvben. Fővárosunk legnagyobb templomát, a koronázó dómnak is nevezett Szent Márton-dómot fordítónk következetesen Szent Márton-székesegyház néven emlegeti. Ez. voltaképpen nem helyes, bár más kiadványokban — régebbiekben is — előfordul. A székesegyház szó valójában csak a püspöki székhelyek fő templomát jelöli. Pozsony városa sohasem volt püspöki székhely, a pozsonyi káptalan is ezért társas káptalan, nem pedig székes káptalan. Egyelőre ennyit, legközelebb folytatjuk. Maycr Judit A HÉT 3
