A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-21 / 4. szám

KINCSÜNK AZ ANYANYELV

Hogyan nem szabad fordítani? m.

Azt ígértem, hogy még visszatérek a Bratislava dávnych čias című könyv magyar nyelvű szövegeinek bírálatához. Akkor hát lássunk hozzá!

A szóban forgó könyv 43., 44., 45. sz. képéhez tartozó magyar szövegekben egyes szlovák kifejezések magyar megfelelői helytelenek. A másik hiba, hogy a magyar mondatok szerkezete pontosan követi a szlovák mondatszerkezetet, s ez természetesen idegenszerűvé teszi a magyar szöveget. Nézzük meg a 43. sz. kép alatt olvasható szlovák szöveget: Nástenná maľba od J. Drentwetta (z roku 1695) v bývalej súdnej sieni Starej radnice. Az ennek megfelelő magyar szöveg a könyvben így hangzik: Falfestés J. Drentwett-tól (1695-ból) a régi városháza bírósági termében. A helytelen bírósági terem szókapcsolat a következő két képhez tartozó szövegben ismétlődik. A súdna sieň szlovák szókapcsolat magyar megfelelője történelmi értelemben ítélőterem. A mai bíróságok épületében súdna sieň-nek nevezett helyiség magyar neve pedig tárgyalóterem. A szlovák nástenná maľba helyes magyar megfelelője nem falfestés, hanem falfestmény. A magyar szöveg tehát helyesen így hangzanék: J. Drentwett falfestménye (1695- ből) a régi városháza egykori ítélőtermében. Vagy: Falfestmény a régi városháza egykori ítélőtermében. J. Drentwett alkotása 1695-ből. A 44. és 45. sz. képhez tartozó szövegekkel nem akarok most külön foglalkozni, ezeket ugyanazok a hibák jellemzik, mint az előző szöveget.

A 40. sz. képhez tartozó magyar szöveg a következő: A régi városháza. Torony (1430 és 1457 közt), Maximilián szökőkút A. Luttringertől (1572-ből). A szlovák szöveget nem is idézem, az ennek a magyar szavakból álló, de magyarnak aligha nevezhető szövegnek szó szerinti megfelelője. Mi látható a képen? Nem az egész városháza, hanem a városháza tornya és épületének egy kisebb része, az előtérben pedig a főtéri szökőkút. Való igaz, hogy a szlovák szöveg sem éppen a legsikerültebb. Mi volna hát az elfogadható megoldás? Talán ez: A régi városháza tornya (épült 1430 és 1457 közt), az előtérben a Miksa-szökőkút; A. Luttringer alkotása (1572-ből). Hogy miért Miksa- és nem Maximilián-szökőkút?

"(fc. »-»»SS, .

Azért, mert a szökőkúton levő szoboralak a legújabb kutatások szerint a Pozsonyban 1563-ban magyar királlyá koronázott Habsburg uralkodót, /. Miksát ábrázolja. Az uralkodó neve szlovákul és németül valóban Maximilián, magyarul azonban Miksa. Azt is hozzátehetjük még, hogy ezt a szökőkutat sokáig Roland-kútnak nevezték, mert a hagyomány szerint a szobor Roland lovagot ábrázolja. A város idős lakói nem is igen fogják már megtanulni a kút helyesbített, újabban használatos nevét.

A 39. sz. képhez tartozó magyar szöveg a könyvben a következő: Kovácsolt rács a régi városháza tornyában (1733—34- ból). Ez a rács először is kovácsoltvas rács, nem kovácsolt rács. Másodszor: nem a toronyban van, hanem amint a képről is, meg a szlovák szövegből is kiderül, a városháza tornyának körbefutó erkélyét díszíti. A szlovák szövegben az ochodza szó szerepel, s ezzel a fordító egyszerűen nem tudott mit kezdeni. Fordítónk azzal sincs tisztában, mi a különbség a palota és a kastély közt. A

35. sz. képen például az egykori Esterházy-palota díszes kapuzata, portálja látható. A képhez tartozó szlovák szöveg: Portál bývalého Esterházyho paláca (z roku 1740) na Nálepkovej ulici. Ennek magyar megfelelője fordítónk szerint: Az egykori Esterházy-kastély portálja (1740- ből) a Nálepkova utcában. Tudni kell, hogy a szlovák palác szó magyar megfelelője a magyar palota szó, s hogy a városon belül, az utca épületsorába beilleszkedő még oly pompás főúri vagy nagypolgári lakóházat sohasem nevezzük magyarul kastélynak. A kastély ugyanis uralkodóknak, arisztokratáknak, gazdag polgároknak rendszerint parkkal övezett, különálló, díszesebb vidéki lakóháza.

A 61. sz. kép alatti szlovák szöveg így hangzik: Zámocké schody. Ennek magyar megfelelője könyvünkben ez: Kastélylépcsők. Ez így teljesen helytelen, félreérthető, s megint csak arra vall, hogy a szöveg fordítója nem ismeri Pozsonyt, s nem tudja, hogy a Zámocké schody elnevezés utcanév, és nem valamiféle kastély lépcsőire utal. Ennek a régen lépcsőkkel kezdődő utcának a magyar neve Váriépcső. A 62. sz. képhez tartozó szövegben az említett hiba ismétlődik. A

66. sz. kép alatt ezt a szlovák szöveget találjuk: Predmestie Vydrica pod hradom. Ennek magyar megfelelőjekent ezt olvashatjuk: Vydrica előváros a vár alatt. Nos, a szlovák szöveg sem egészen helyes, hiszen ez a városrész ma már nem létezik, úgyhogy ott kellene lennie a "bývalé" jelzőnek. A Vydrica magyar neve Vödric, és nemigen minősítették elővárosnak. A magyar szöveg helyesen így hangzanék: A Vödricnek (Vydrica) nevezett egykori külváros (városrész) a vár alatt.

A 71. sz. képhez tartozó magyar szöveg a következő: A jó pásztornál elnevezésű barokk ház (1765-ből) a Zsidó utcában. Aki ismeri Pozsony óvárosát, az tudja, hogy a Jó Pásztorhoz (nem a Jó Pásztornál!) elnevezésű ház nem barokk stílusú, hanem a város egyik legszebb rokokó épülete. A szlovák szövegben "rokokový dom" van, úgyhogy eleggé érthetetlen, hogyan lett a rokokóból barokk.

A 64. és 65. sz. képhez tartozó magyar szövegben ez a szó fordul elő: várerodítmény. Ilyen összetett szavunk valójában nincsen. A megfelelő szlovák szövegben a hradné opevnenie szókapcsolat szerepel, amelyet várfalnak, esetleg erődített falnak lehet fordítani. Ez a megfogalmazás: A várerőd ítmény Lipót-kapuja, illetve a várerődítmény Bécsi- vagy Károly-kapuja, helytelen. Helyesen így hangzanék: A várfal — esetleg: a külső varfal — Lipót-kapuja, illetve Bécsi- vagy Károlykapuja.

Illenék tudni, hogy a püspök és az érsek szó nem azonos jelentésű, s hogy Pozsonyban érseki nyári palota volt, nem pedig püspöki. A 89. sz. kép alatt ezt a szlovák szöveget találjuk: Maliarska výzdoba kaplnky v bývalom Letnom arcibiskupskom paláci od A. Galli-Bibienu (z roku 1740). Az ennek megfelelő magyar szöveg a könyvben így szól: A kápolna festés-díszítménye az egykori püspöki nyári palotában A. Galii Bibientol (1740- ből). Ebben a mondatban nemcsak a püspöki nyári palota megjelölés helytelen. Rossz a mondat szerkezete, hibás a festőművész neve, és a maliarska výzdoba megfelelőjeként használt festés-díszítmény egyelőre nem létező magyar szóösszetétel. Hogyan hangzanék a helyes fordítás? Például így: Az egykori érseki nyári palota kápolnáját díszítő festmények (1740-ből). Alkotójuk Antonio Galii Bibiena.

S ezzel most befejezném a Bratislava dávnych čias című könyv magyar szövegeinek bírálatát, bár meg sok olyan hiba akad bennük, amelyeket egyszer majd még érdemes lesz szóvá tenni. Úgy gondolom, hogy abból, amit eddig három írásomban elmondtam, világosan kiderült, milyen veszélyekkel jár, ha a fordító felületes, ha nem eléggé otthonos az adott témakörben, más szóval: ha hiányoznak bizonyos tárgyi ismeretei, és ha — sajnos — nincs teljesen tisztában a magyar nyelv szabályaival. A magyar szövegekben előforduló hibákért azonban nem kizárólag a fordítót kell elmarasztalnunk. Felelős értük — szinte ugyanolyan mértékben — a könyv kiadója, mert a magyar szöveget láthatólag nem ellenőriztette, nem lektoráltatta. Márpedig ez egy tizenegyezer példányban megjelentetett reprezentatív kiadvány esetében feltétlenül szükséges lett volna.

MAYER JUDIT A HÉT 5