A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-21 / 4. szám
LÁTOGATÓBAN Örülök, hogy hazahívtak... Négyszemközt THIRRING VIOLÁVAL Thirring Viola magyar nemzetiségű hallgatóként — Beke Sándorral és Gálán Gézával együtt — elsőként végzett a pozsonyi Színművészeti Főiskolán. 1963—69 között a MATESZ Thália Színadának volt egyik erőssége, ám ezt övetően — akarcsak a későbbiekben több hazai pályatársa — áttelepült Magyarországra. A már magyar állampolgárságú színművésznő közel két évtizeden át mindhiába várta, hogy visszahívják egy kassai vagy komáromi vendégszereplésre... Majd egy napon végre felkérték egy Thália-beli alakításra, amelyet nem utasított vissza. Azóta gyakran vendégszerepei a kassai társulatnál. A "Vidám kísértet" című komédia próbájának egyik szünetében készségesen nyilatkozott az eddigi pályafutásáról és magánéletéről: — Szeretettel gondolok vissza a MATESZ-nél töltött éveimre, ugyanis — visszatekintve az eddigi pályafutásomra — állítom, hogy sehol sem törődtek olyan mértékben a pályám alakulásával, mint akkoriban, idehaza. Hiszen a színésznek szüksége van egy rendezőre, aki bízik benne, felvállalja, ellátja a fejlődését elősegítő feladatokkal. Sajnos, Magyarországon nem találtunk egymásra ilyen rendezővel. Ezért valamiképp nekem kellett volna jobban törődnöm a pályám alakulásával, de nem igazán tudtam a módját. Sosem voltam az az önmutogató típus, aki kilincsel a szerepekért. Számomra hátrányt jelentett az is, hogy nem Budapesten végeztem el a főiskolát, ezért pályakezdőként nem tudtak megismerni odaát. Ugyanis a rendezők gyakran már a főiskolások közül kinézik maguknak a tehetségeket, akiket később is foglalkoztatnak. Talán a kellő adag bátorság is hiányzott belőlem, hogy bekopogtassak valahová... Nos, a Thália Színpadról — ahol rengeteget foglalkoztattak — vendégszerepelni hívtak Budapestre, ahol az első próbán megismerkedtem a későbbi férjemmel, GOSZTONYI JÁNOSsal, a Radnóti Színpad (ma Radnóti Színház) főrendezőjével, és ez a nagy-nagy kapcsolatunk azóta is tart. Összeházasodtunk, együtt dolgoztunk a Radnótiban, és fél évig tartó hontalansági állapotom után megkaptam a magyar állampolgárságot. — Említsen meg néhányat kedvenc alakításai közül! — Nagyon szerettem az első Thália-beli szerepemet a Mannon Lescaut-ban, majd a Rozsdatemető-beli aranyos figurámat, az Ilyen nagy szerelem Lidáját, az Isten, császár, paraszt Borbáláját, a Hazudj igazat Ceciljét, ám az itt töltött hat évem csúcsát a Rómeó és Júlia címszerepe jelentette (1968-ban Gálán Gézával játszottuk). Ezután a Radnótiban, a vers pici színházában kötelező volt verseket mondanom, de emellett minden lehetőséget megragadtunk, hogy több más műfajt is kipróbáljunk. Például szívesen játszottunk egyfelvonásosokat, jeleneteket is. Ott nagyon a szívemhez nőtt a félfenekű öregasszony szerepe a Candide-ban és a Szerelmeskedések című antik versösszeállításban a kurtizánok párbeszéde, továbbá a gyerekek által imádott mesejátékok. Bár leginkább a nagy drámai szerepeket szerettem volna eljátszani, azok — sajnos — sosem adattak meg nekem. Mindkét színházam más-más jellegű volt, minthogy ilyen lehetőségeim lehettek volna. A Tháliában többnyire nem klasszikus értelemben vett darabok mentek, hanem rendhagyó színpadi ötvözetek. Viszont azokban sok lehetőségünk nyílt az éneklésre, táncra, mozgásra. A Radnótit pedig már jellemeztem. Végül is az elmondottakat nem panasznak szántam. — Úgy érzi, hogy sikerült kellőképpen beilleszkednie a budapesti kollégák közé? — Emberileg mindenképpen sikerült, mert nagyon jó alkalmazkodóképességem van. Talán művészileg nem igazán, a már említett okok miatt, és talán azért sem, mert nekem a hivatásom mellett borzasztóan fontos volt a családom is. Nem vetettem be magamat a létező konkurenciaharcba, nem kapaszkodtam minden erőmmel jobb szerződésekért. Egy kis színházban dolgoztam, amire a szakma nem igazán figyelt oda. Ennek ellenére bele-belekóstoltam a TV-s, filmes világba is, de nem halmoztak el feladatokkal. Már régi igénye e szakmának a menedzseri irodák léte, amelyek felvállalnák a kevésbé ismert művészek foglalkoztatását is. Bár sosem voltak szerepálmaim, de jól jött volna több nagy szerep! Minden apró feladatot szerettem, és igyekeztem a tőlem telhető legtöbbet kihozni belőle. — Ezek után fővárosi színművésznek tartja magát? — Csak olyan értelemben, hogy legtöbb ideig egy fővárosi színházban dolgoztam. Viszont nem látok különbséget a fővárosi és vidéki színészek között, csupán a fővárosiakra "kent máz" különbözteti meg őket. Ez a "máz" a Tv-nek, rádiónak, filmeseknek köszönhető, akik a vidékieknél jobban, sűrűbben foglalkoztatják a fővárosi színészeket, és ezáltal népszerűsítik, ismertebbé teszik őket. Gyakran vidéken fantasztikus tehetségek vannak, akiket méltánytalanul nem ismer az ország ezen okok miatt. Pedig aki tehetséges, vidéki létére sem különbözik a fővárosi társaitól! Sajnos, a különféle stábok lustábbak, kényelmesebbek annál, hogy a közelben levő budapesti kollégák helyett az ugyanolyan tehetséges vidéki művészekkel dolgozzanak együtt. A jelenlegi gazdasági viszonyok között pedig még inkább illúzió arra gondolni, hogy elutaznak utánuk... — A vidéki színházakból nem kérték fel önt egy-egy vendégszereplésre? — Magyarországi vidéki színházakban azért nem vállaltam vendégszereplést, mert úgy éreztem: az én vidékem ideát, Kassán és Komáromban van. Sokáig vártam, hogy hazahívnak vendégszereplésre, de nem így történt... Majd még a ’89-es változások előtt örömmel fogadtam a kassaiak jelentkezését, és elfogadtam a felkérést. Hiszen az eltelt évek során nagyon sokat tanultam, amit itthon is szerettem volna értékesíteni. Nos, ez az első próbálkozásunk nem túlságosan sikerült, szinte említésre sem méltó az a gyenge darab. Viszont 1992 őszén ismét hazahívtak A régi nyár című operett női főszerepére, aminek nagyon örültem. Hiszen Budapesten énekelni is tanultam, és végre ezt a vénámat is megmutathattam. Hajdani kollégám, Csendes László rendezte a darabot, és játssza a férfi főszerepet, és nagyon kellemes vele együttműködnöm. Ez egy igazi közönségsiker, amiben mi is nagyon jól érezzük magunkat. Akárcsak a Hókirálynő című mesejátékban, amelyben a címszerepet és Rablómamát is alakítom nagy-nagy élvezettel, hiszen a gyerekek is imádják. Jelenleg pedig a Vidám kísértet című komédiát próbáljuk, tehát most már rend-6 A HÉT
