A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-21 / 4. szám
ÉVFORDULÓ A Liptói Havasok orvos-írónője Lackóné Kis Ibolya Akik ismerték törékeny alakját, szelíd mosolyát, bizonyára nem felejtették el. Nem találkoztunk vele gyakran, de tudatunk számon tartotta. Fölmerült bennünk kék szemű, békét, nyugalmat sugárzó lénye, s emlegettük, vajon hogy megy a sora ott, a hegyeken túl. Az írószövetség összejöveteleire, ha tehette, mindig eljött. Szót váltott barátaival, ismerőseivel, s szíves figyelemmel osztogatta receptjeit. Idegnyugtatókat, aszpirintablettákat, gyomorfájdalmak elleni orvosságot írt föl, hogy múljon az idegesség, a fájdalom bennünk. Egészen rászoktunk receptjeire, s ő senkitől sem tagadta meg segítségét. Az ötvenes évek végén fölkerestem lakóhelyén, Liptószentmiklóson, hogy interjút készítsek vele. Megpróbálom fölidézni találkozásunkat... A liptószentmiklósi városi ambulancia folyosóján reggeli nyolcat mutatott az óra. Az orvosnő megjelent az ajtóban, s egy hosszú pillantással fölmérte a várakozókat. Kék szemében hivatásának szigora, arcán asszonyi lágyság. Megjelenésében volt valami együttérző, megnyugtató kedvesség. Hirtelen rajtam akadt a tekintete. Elmosolyodott. Barátságosan nyújtotta kezét, s betessékelt a rendelőbe... Kartotékok rengetegében keresgélt szigorú figyelemmel. Minden lap egy embert jelentett, érzékeny, reménykedő beteget. Több, mint ötezer lelket tartott nyilván. Ötezer ember várt tőle segítséget... Nyílik az ajtó, és Lackóné Kiss Ibolya sajátságos, kedves szigorával fogadja betegeit. Az egyiknek megvizsgálja bedagadt torkát, a másiknak vérnyomását méri, szíve verését hallgatja a harmadiknak. És a sztetoszkóp nemcsak a szívek motorjának zörejeit közvetíti, hanem kisebb-nagyobb tragédiákat is. A pulzus gyakran harangok vészes kongását veri, gyakran riasztó dobot perget, vagy már a halál ajtaján dörömböl. Ilyenkor az orvos túlnő a kötelességteljesítésen, s emberavató humánummal vigasztaló édesanyává lesz. A nagy, üveges szekrényben ezüstösen csillognak a műszerek. Kesernyés éterszag terjeng a levegőben. Nagy, kérdő pillantásokkal várnak a betegek. És Lackóné szavai megnyugtatóan zsonganak. Életét kitölti ez a munka, idejének szinte minden percét leköti. Mégis fölemelő ez a hivatás, hiszen a jó orvos élete hivatás is. Délelőtt a liptószentmiklósi városi rendelőben munkálkodik, délután a falvakat látogatja. Körzetéhez tartozik a híres liptói cigánynegyed. Szeretettel beszél róluk. Szívéhez nőttek... Olvasói kevesen tudták róla, hogy orvos. Regényei, elbeszélései adtak szárnyat nevének. Legismertebb s legelismertebb könyve az Erzsi tekintetes asszony. Madách Imre feleségének, Fráter Erzsébetnek életét rajzolja meg benne romantikus eszközökkel. Az asszonyt, a feleséget, a Tragédia örök Éváját védi, védelmezi benne, elítélvén Erzsébet anyósát, a konzervatív gondolkozásé, fiát féltő nagyasszonyt, Majthényi Annát, akit a jól induló házasság megrontójának tart. Az 1942-ben megjelent regény alapozta meg tulajdonképpen L. Kiss Ibolya íróságát. A regényt éppen harminc esztendővel ezelőtt, 1964—65-ben hozta másodközlésben a Hét, az olvasók nagy érdeklődésétől kísérve. E regényt minőségben nem tudta meghaladni írója, s máig legkiemelkedőbb munkáját jelenti. Első könyve, a Diri-dongó 1939-ben jelent meg. A könyv romantikus beállítottságú történelmi elbeszéléseket tartalmaz. Ugyanezeket az írásokat 1955-ben Tátraalji rapszódia címmel adta ki a hazai kiadó. Mács József írta a könyvről: "A kötet arról tanúskodik, hogy szerzője az életrajzi irodalom nagy barátja... A cél a nemzet ügyét előre vivő elemek megmutatása... S ami felbecsülhetetlen érdeme a kötetnek és szerzőjének hogy a magyar nemzet legkiválóbb napszámosainak életre keltésében sehol sem mellőzi, sőt tudatosan kiemeli a szlovákiai vonatkozásokat, ahol erre alkalom kívánkozik..." Kikről ír? Többek között Balassi Bálintról, Csokonairól, Katona Józsefről, Vörösmartyról, Kupecký Jánosról, Petőfiről, Madáchról, Juhász Gyuláról és másokról. Fábry Zoltán többek között megjegyezte e könyvéről: "Több mint küldetéses elhatározottság, de kevesebb, mint művészi alkotás..." E könyveken kívül megjelent még A nagy cél című történelmi regénye, továbbá, a Túl a folyón című társadalmi-nemzetiségi regénye, majd Az asszony tragédiája című tanulmánykötete, amely ugyancsak Fráter Erzsébet és Madách életével foglalkozik. E könyv megírásánál sok dokumentumot használt az írónő, s utánajárt a Madách-leszármazottaknak, felkutatta a rokonokat, ismerősöket, hogy fölhasználja emlékeiket. A könyvben sok Madáchra és feleségére vonatkozó érdekességet talál az olvasó. A Túl a folyón című, 1957-ben megjelent könyvét sok bírálat érte. Abban az időben a nemzetiségi kérdések feszegetése még tabu volt, s az írónő könyvét be is vonták, indexre tették a nacionalizmus vádjával. Pedig ez a könyve jobb regényei közül való volt, megérne egy újabb kiadást. L. Kiss Ibolya több könyve, elbeszélése szlovák nyelven is megjelent. Mikor annak idején fölvetettem neki: az orvost vagy az írót érzi közelebb magához, azt válaszolta: — Mindkettőt. A két hivatás egybefonódik, kiegészíti egymást. Lackóné Kiss Ibolya az erdélyi Érbogyoszlón született, s házassága révén került Csehszlovákiába, Liptószentmiklósra, túlnyomórészt szlovák környezetbe. Ennek ellenére érlelődött íróvá, történelmünk és irodalmunk nagyjainak krónikásává. Férje halála után Budapestre költözött nővéréhez. A hetvenes évek végén találkoztam vele utoljára, amikor Pozsonyba látogatott. Már nagyon gyönge és megtört volt. Nemsokára meg is halt. Az életből azonban nem távozott jeltelenül, hátrahagyta regényeit, elbeszéléseit, karcolatait, amelyek tovább élnek bennünk. Dénes György A HÉT 11
