A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-21 / 4. szám
KRÓNIKA Települeslexikon MAGYAROK NYOMÁBAN -NAGYLÚCS (Lúč na Ostrove) A gellei egyházközséget alkotó tíz község egyike. A XIII. század elejéről származó okleveleink három Lúcs nevű községet is említenek: Terra-Luche, Zilasluche és Nagluche alakban. Nevével először egy 1248-ban kelt oklevélben találkozunk Luche alakban. Nevének további megjelenésiformái: 1250-ben Luchey, 1268-ban Lokluchey, 1295-ben Bykeluche, illetve Chugud Luche, továbbá Superior Luche és Zytor Luche, 1302-ben Felswluche, 1466-ban Nagylucse, 1447-ben Naglwche, 1927-ben Velká Lúč. 1302-ben Chugud fia, András gróf örökli a Bartal nemzetség itteni birtokát. 1423- ban Szilass-Lucsi néven jegyzi egy oklevél. Ugyanekkor a Dóczi-család is birtokos itt. Az 1553. évi portális összeírásban Lipcsey Gáspár 6, Pálffy Péter 9 portával szerepel. A XVII. században a Csallóköz egyik legrégibb családja, az Aranyosi-család a község földesura. 1737-ben özv. Maholányi Tamásné itteni birtokát Unger Sámuelnek engedi át. Újabbkori birtokosai a Jiringer-, a Linzboth- és a Bartal-családok, s még e század elején is Bartal Ferencnek és Linzboth Mihálynak volt a községben nagyobb birtoka, az utóbbinak még egy csinos úrilaka is, melyet a múlt század ötvenes éveiben a Jiringer-család építtetett; ezektől vették meg Linzbothék, és építettek rá emeletet. Ugyancsak birtokos volt itt a Bartal-család. A község az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 46 házzal és 334 lakossal szerepel. Nagylúcs határának déli részén terült el két mocsár között, amelyeket az oklevél Fenesárnak nevez; e nevet a községhez tartozó major és dűlő máig is őrzi, a Kynsfölde nevű földrész, a községhez tartozó Várparlag nevű dűlőnév eredete ismeretlen. Ide tartozik még Antóniamajor, Nádaslakpuszta és Nagysómajor. A község területe 1589 ha, lakóinak száma 716, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 622, ev. ref. 11, egyéb 83. A falu polgármestere Csóka Sándor, a Csemadok-alapszervezet elnöke Gerő Béla, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Kiss József. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 323 309 95,66 1921 418 329 78,71 1941 395 395 100,00 1970 698 683 97,85 1980 709 676 95,35 1991 716 698 97,49 (1960-ban a községet egyesítették Kislúccsal Lúč na Ostrove néven.) DUNASZERDAHELYI JÁRÁS NAGYMAD (Mad) A község nevét több Mátyás korabeli monda őrzi. Ezek szerint a királyi vadászlak a község mellett a Duna árterületén húzódó erdőségben volt, ahová a király gyakran járt vadászni. A XIII. századi okiratok két Mad községet is említenek Kismad és Nagymad néven, melyek a XVI. század közepén egyesültek. Nevével először egy 1254-ben kelt oklevélben találkozunk Mod alakban. Nevének további megjelenési formái: 1260-ban Nagmod, 1299-ben Felmod, illetve Kysmod, 1786- ban Mad. A község az Árpád-házi királyok alatt királyi birtok volt. További sorsáról, birtokviszonyainak alakulásáról, sajnos vajmi keveset tudunk. A XVII. században a Dóczy-család birtokolja. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 88 házzal és 634 lakossal szerepel. 1847-ben az egész község a református templommal együtt leégett. Á község református temploma 1788- ban épült, neoklasszicista róm. kát temploma pedig 1869-ben. A község területe 771 ha, lakóinak száma 463, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 301, ev. ref. 130, egyéb 32. A falu polgármestere Németh Márta, a Csemadok-alapszervezet elnöke Bogyai Bernadett, az 1—4. évfolyamos iskola igazgatója Horváth Éva. Népszámlálási adatok: Ev összesen ebből magyar % 1900 470 470 100,00 1921 449 446 99,33 1941 504 503 99,80 1991 463 455 98,27 (1960-ban a községet Albárhoz csatolták, 1990-ben önállósult.) NAGYMAGYAR (Zlaté Klasy) Első okleveles említése 1239-ből származik Magor alakban. Nevének további megjelenési formái: 1281-ben Magari, 1352-ben Nogmagyar, 1354-ben Egyhazas-Magyar, 1773-ban Nagy-Magyar, 1927-ben Velký Mager, 1948-ban Rastice. Az 1239. évi okirat mint pozsonyi várbirtokot említi. 1355-ben az Olgyaiak birtokolják, ezután a különböző családok örökösödési, adományozási vagy peres irataiban találkozunk a község nevével. A XIV. század végén a Dankháziak jutnak itt adománybirtokhoz. 1383-ban Ilona és Margit úriasszonyok itteni birtokrészüket Miklós fiának, Mihálynak adják át. 1416- ban Olgyai György fia itteni birtokából leánynegyedet ad át. 1495-ben II. Ulászló csebi Pogány Péternek és alsóborsai Vízközi Andrásnak adományoz egy itteni birtokrészt. 1506-ban Werbőczi Istvánnak van a községben nagyobb birtoka. 1533- ban Csorba Gergely fiai és Csorba Pál osztoszkodnak birtokukon. Az 1553. évi portális összeírásban az óbudai apácák 6, Csorba János 2, Illyés Ferenc 1, az Olgyai-család szintén 1, a Pálosok pedig 3 portával szerepelnek. 1540-ben Csorba János birtoka lllyésházi Illyés Tamás pozsonyi alispánra és Saághi Deák Imre fiára, Zsigmondra száll. Egy 1647. évi oklevél a pozsonyi apácákat jegyzi birtokosként. 1787-ben a vallásalapé. 1676-ban I. Lipót császár elvette a község hetivásártartási jogát. 1699-ben mezővárosi rangot kapott. Ugyanebben az évben a Csallóközben különös erővel pusztító pestisjárvány tizedelte meg a község lakosságát. Á Rákóczi-szabadságharc idején határában egy kisebb ütközet zajlott le a császáriak és a kurucok között. A XIX. században az Esterházy, a Zichy és a Batthyány grófi családok voltak a község földesurai; e század elején Pálffy Béláné grófnőnek volt itt nagyobb birtoka. A múlt században a község "vásárai nagyon látogatottak voltak". Az 1828. évi Nagy-Lajos-féle öszszeírásban 182 házzal és 1301 lakossal szerepel. A község határában levő Ujvásármajorról először egy 1279-ben kelt oklevél tesz említést Vyuasar alakban, amikor is Gombai Kumpert fiai itteni birtokukat Olgyai Péter comesnek adják el. Az 1553. évi portális összeírásban az óbudai apácáknak itt 3 portájuk adózik. Nagymagyarhoz tartozik még Mocsolapuszta is, mely először egy 1330-ból származó oklevélben szerepel Mochala alakban. Egy 1319. évi oklevél pedig egy Kökényes nevű községről tesz említést Kukynis alakban, mely akkor Kondoris Pál fiainak birtoka volt. 1620-ban Kökényrév néven említik. Ide tartozik még Nagyerdő. Plébániája már egy 1390. évi oklevélben említve van. Némely szerző szerint II. Béla király idejében a templom mellett apácakolostor vagy zárda is volt. Ez az ősi templom elpusztult; a mai templomot 1886-ban építették fel. A község területe 2297 ha, lakóinak száma 3723, felekezeti megoszlás szerint: róm. kát. 2872, ev. ref. 19, egyéb 832. A falu polgármestere Kiss Ferenc. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1900 1352 1268 93,79 1921 1419 1231 86,75 1941 1785 1670 93,36 1970 3076 2717 88,33 1980 3644 3177 87,18 1991 3723 3128 84,02 (1960-ban Csenke, Nagymagyar és Vajasvatta összevonásával egy új közigazgatási egységet hoztak létre Zlaté Klasy néven, melytől Csenke 1990-ben önállósult.) Összeállította: dr. Zsigmond Tibor (Folytatjuk) 10 A HÉT
