A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-24 / 26. szám
T érj eszthetnek-e maláriát szúnyogjaink? MOTTO: "...fennáll a veszélye annak, hogy a szúnyogok tömegesen elterjednek, s ezáltal a különböző fertőző betegségek terjesztői is lehetnek." Új Szó, 1994. május 24. A kiadós, aranyat érő májusi esők és a júliusnak is becsületére váló hőség következtében ez évben szokatlanul korán szakadt nyakunkba a "szúnyogsokk''. Kellemetlen viszketést okozó csípésük szinte lehetetlenné teszi a délutáni, kora esti kerti munkát, horgászást, sportolást. Ismerve a szúnyogok szerepét egyes trópusi betegségek terjesztésében, jogos a kérdés: nem kell-e tartanunk valamilyen egzotikus, szúnyog terjesztette ragály megjelenésétől. A kérdésfelvetésnek megvan a valóságalapja, hiszen nem is oly régen a malária — a szúnyog által terjesztett fertőző betegségek legfontosabbika — még a mi tájainkon is előfordult. A másik gyakori, szúnyog által közvetített kór, a sárgaláz kizárólag a Bak- és Ráktérítő közötti nedves trópusi klímában fordul elő. A Csallóköz tájkóri tüneménye A malária (mocsárláz, váltóláz) ma a szubtrópusi, trópusi vidékek egyik legelterjedtebb betegsége — becslések szerint 280 millióra tehető a maláriával fertőzöttek száma. Egykor azonban Európában, a történelmi Magyarországon is gyakori betegségnek számított a váltóláz. A Csallóköz Komárom környéke, a Vág és a Nyitra alsó folyását magába foglaló történelmi Nyitra megye déli része a legjobban sújtott területek közé tartozott. 'Talán az egész országban egy-egy helyen több hideglelősök nintsenek, mint Komáromban. Kétség kívül a többek között okozzák ezt a Dunának gyakori ki-áradásából hátra-maradó tavak motsárok, nevezetesen pedig a Vár árkai ban meg-penészedő vizeknek gőzölgéseik' — olvashatjuk a Komáromban megjelenő Mindenes Gyűjtemény 1789. október 21 -i számában. A vizek "gőzölgéseit", a "pósgerj"-t teszi felelőssé 1865-ben Gerley János orvostudor is, aki a magyar orvosok és természetvizsgálók pozsonyi vándorgyűlésén tartott nagyhatású előadást a Csallóközben honos, azaz "tájkóri" betegségekről. "A pósgerj befolyásának tulajdonítjuk a váltóláz és annak utóbajai, lép és máj dugulások támadását" — véli Gerley, s bizonyítékul,többek között, azt hozza föl, hogy miután 1856-ban a "vízmentési munkálatok" (belvizek lecsapolása) következtében a "pósgerjt fejlesztő tényezők elháríttattak", a váltóláz uralma "nagy mérvben megszűnt". Nem tűnt el azonban teljesen, hiszen egy-egy zöldárt követő kánikula ideból 4244, vagyis a létszám 85 százaléka lett maláriás a 15 héten át tartó "rekkenő hőségben". A gyökeres váltás csupán 1883-ban állt be, amikor is az ármentesítés ügyét kormánybiztos vette át. Farkas Benő, Komárom megye főorvosa az 1894-ben Budapesten ülésező nemzetközi közegészségügyi kongresszuson már arról számolhatott be, hogy, "az utolsó évtizedben a malárialáz Komáromban és annak vidékén mind ritkábban merült fel, és e város ez idő szerint a legegészségesebb őrségek egyike". Természetesen sem Gerley, sem Farkas doktor nem tudhatott még a szúnyogok meghatározó szerepéről a váltóláz előidézésében. A szúnyogok közvetítő szerepét ugyanis csak 1897-ben sikerült bizonyítani. Ronald Ross angol katonaorvos 1897. augusztus 20-án, Indiában látta meg mikroszkópja alatt a korábban felfedezett malária-kórokozót egy Anopheles-szúnyog gyomorsejtjei közt. Felfedezését 1902-ben Nobel-díj jutalmazza majd. A jóval melegebb s vízbőbb Balatonon 1992-ben a vizsgált szúnyogoknak mindössze 1 százaléka bizonyult Anophelesnek, azaz elméletileg maláriaterjesztőnek. Gyakorlatilag azonban a malária újra megjelenése a Balaton környékén vagy a Csallóközben szinte lehetetlen. Az Anopheles ugyanis nem "termeli" a váltólázat okozó "lázállatkát" — tudományos nevén a plazmódiumot —, hanem az egy már maláriában szenvedő beteg testéből a vérszívással jut a szúnyog szervezetébe. A szúnyognak tíz napon belül legalább kétszer kell annyi vért magába szívnia a maláriás betegből, Ember — szúnyog — ember E kis történelmi séta után térjünk vissza a mába és a címben ANOPHELES feltett kérdés kulcsszereplőihez, a mi szúnyogjainkhoz. A birtokos névmás hangsúlyozása nem véletlen: nem minden szúnyog terjeszthet maláriát. (E száraz tényre Ross háromévi fáradságos, többezer szúnyogot vizsgáló mikroszkopizálás után jött rá.) A malária terjesztői az Anopheles-család tagjai, míg nálunk ma már csak a Culexcsaládhoz tartozó fajok találhatók. Megkülönböztetésük szabad szemmel is lehetséges: az Anopheles potroha hegyes szöget zár be az alappal, a Culex potroha párhuzamos azzal. Az Anopheles-szúnyogok a sekély, nyugodt, meleg édes vizeket kedvelik — ilyenek voltak a Duna áradásai után visszamaradt vízfelületek. E posványos területek felszámolásával a maláriaszúnyogok életfeltételei kedvezőtlenné váltak, s ennek következtében az Anophelescsalád szinte teljesen eltűnt a Csallóközből. CULEX SZUGYOG jen újra járványos méretben lép fel. így például feljegyezték, hogy 1868-ban a komáromi erődrendszer 4940 katonájáhogy a lázállatkák az Anopheles testében szaporodásnak induljanak. Kétheti szúnyogbeli lét után a megszaporodott pici lázállatkák a szúnyog csípésével bejuthatnak egy egészséges, még nem maláriás emberbe, s annak testében váltólázas megbetegedést okoznak. Amint látható, a malária megjelenéséhez három tényező nélkülözhetetlen: a betegségforrás, azaz a maláriás beteg, az Anopheles mint közvetítő és egy egészséges "befogadó" szervezet. Szerencsénkre e három tényezőből, tehát a beteg—szúnyog—egészséges láncból az első két szem hiányzik — így a mi szúnyogjaink napjainkban és tájainkon nem terjeszthetnek maláriát! Egy-egy behurcolt maláriás megbetegedés — nem járvány! — előfordulhat azonban napjainkban is. Egyre több a külföldre, így többek közt a Földközi-tenger partvidékére vagy a Közel-Keletre útrakelő kamionos, üzletkötő vagy turista, akit ottléte alatt érhet maláriával fertőzött szúnyog csípése. Nagyon fontos ezért, hogy már elutazásuk előtt elkezdjék szedni a malária elleni gyógyszert, illetve ottlétük alatt védekezzenek a szúnyogcsípés ellen, (szúnyogháló). Amennyiben valaki a szuptrópusi, trópusi útjáról hazatérve belázasodik, azonnal forduljon orvoshoz. íratlan szabály ugyanis, hogy ha egy trópusról visszatérő egyénnél láz lép fel, első-, másod- és harmadsorban maláriára kell gondolni. DR. KISS LÁSZLÓ
