A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-24 / 26. szám
Múltidéző Szellemi élet a Kazár Kaganátusban A Kazár Kaganátusban élő ó'smagyarság gazdasági élete a régészeti leletek és a korabeli tudósítások alapján erősen átalakult. A nomád állattartás mellett egyre jelentősebb lett a földművelés, mely a letelepedettség nagyobb mértékűvé válását jelentette. A társadalom struktúrája is átalakult. A nezmzetségekből összeálló törzsek fölé éppen a kazár függőség hatására egy főhatalom épült ki a kettős fejedelemség formájában, a kün-Az anarcsi díszkorong színes rajza A tarczali ezüstlemez színes rajza dü vagy kende és a gyula személyében. Míg a gazdaság átalakulása elsősorban a magyarság szomszédságában élő alánok és bolgárok hatására történt, addig a politikai struktúra alakulása a birodalom vezető törzsei, a kazár törzsek hatására. Őseink kultúrája, szellemi élete és műveltsége - a régi finnugor elemeket is megőrizve - szintén jelentősen módosult a Kazár Kaganátus szomszédságában, illetve annak fennhatóságában eltöltött évszázadokban. Igaz, hogy a Kazár Kaganátus vallási szempontból igen tarka képet mutat: a birodalmat vezető kazárok a zsidó vallást vették föl, de éltek a birodalomban mohamedánok és keresztények is. Őseink előtt tehát nem voltak ismeretlenek már a honfoglalás előtt sem a nagy világvallások. Az ő hitviláguk lényegét azonban (mint a kazár birodalom legtöbb alattvalójáét is) a sámánizmusban vagy másképpen táltoshitben jelölhetjük meg, amely nem tételes vallás, hanem egykor az eurázsiai népek többségére jellemző világszemlélet és ősi hiedelmek összessége. Az ún. sámánhitű népek elképzelése szerint a világ rétegekre oszlik: a középső a mi világunk, a felső az istenek és szellemek lakóhelye, míg az alsó világ a gonosz szellemek tanyája. E világi rétegeket egy csodálatos fa - az életfa vagy világfa - köti össze, melynek gyökerei az alsó, csúcsa és felső ágai a felső világi rétegekbe nyúlnak. A különböző világi rétegek közt, az ember és az istenek vagy szellemek közt csak a különleges tulajdonságokkal és tudással rendelkező sámán (magyar nevén táltos) tud közvetíteni, aki képes megnyerni a túlvilági erők jóindulatát és támogatását az emberek számára. Ugyancsak ő közvetíti az emberek ajándékát, áldozatát a felső világ urainak. Hadd szóljunk külön az őseink hitvilágát jellemző igen lényeges jelenségről, melyet számtalan régészeti lelet őrzött meg még a honfoglalás utáni időkből is: a részleges lovastemetkezésről. Őseink a halott mellé ugyanis a temetéskor feltorozott lovának maradványait, a bőrben hagyott fej- és lábcsontokat is eltemették. Annak bizonyítéka ez, hogy élt őseink körében a test halálát túlélő árnyéklélek fogalma, s úgy vélték, hogy a halott mellé a sírba helyezett állatkoponya az állat szabad lelkének burka, s a túlvilágon belőle az állat újból képes megelevenedni, s a szintén új testet öltő halottat szolgálni. Az ősmagyarság művészete is folyamatosan alakult, kezdetben az iráni népek állatalakos ábrázolásának hatására (szarvas, turul). A totemisztikus elképzeléseken alapuló eredetmítoszok állatalakjai tűnnek fel a tegezdíszeken és ruhavereteken. E pompázatos művészeti stílus egy idő után elvonttá „absztrakttá“ válik: az állat karma vagy csőre az egészet helyettesíti, a samanisztikus életfát egy-egy inda vagy leveles ág testesíti meg. A hitvilág és művészet e szoros kapcsolatát jóval később, még honfoglalóink művészetében is megfigyelhetjük: a tarsolylemezek palmettás díszítése nem értelem nélküli, hanem az életfa sokszor ismételt ábrázolása, de korongjaikon s lószerszámvereteiken is előbukkan a fa félreérthetetlen alakja. Sokáig kérdéses volt, hogyan alakult az a színpompás és egyedi ötvösművészet, amelynek remekeit máig csodálhatjuk. Ma már tudjuk, hogy a III—VII. században virágkorát élő perzsa szasszanida művészetből eredeztethető sok eleme. Sőt kezdetben iráni készítményekként jutottak el már a Magna Hungáriában élő magyarsághoz perzsa kereskedők révén. (Figyelemre méltó, hogy perzsa eredetű a vásár és a vám szavunk.) Később a kaukázusi szogd művészet is hatott őseinkre, s mikor ezeket a területeket az arabok elfoglalták, maguk a szogd ötvösök is letelepedhettek Levédiában. A később honfoglalás korinak ismert ötvösművészet (lásd nagyszentmiklósi kincs) kialakulásának legfontosabb korszaka tehát a Kazár Kaganátussal való együttélés idejére esik, amikor a magyarság különböző művészeti ízlések elterjedésének határán élt, s ezek megtermékenyítően hatottak mestereikre. A kialakuló magyar művészet azonban csak azt vette át a hatásokból, ami megfelelt az akkori magyar társadalom eszmei hátterének. Ezért, a kölcsönzött elemek sokszínűsége ellenére is, egységes stílusú és sajátosai! magyar. KÉRDÉS: Mi a világfa? Miért temették őseink a ló egyes részeit a lovassal egy sírba? KOVÁCS LÁSZLÓ
