A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-24 / 26. szám
OTTJÁRTUNK ISKOLA A MAGASLATON Ajnácskő várát májusi teliegek burkolták, kedvezőtlen idő volt a fényképezésre. A falu főterén még megszemléltük az épülő, új, kéttornyú templomot, aztán folytattuk utunkat Almágy felé. Almágy "főterén", egy takaros újságosbódé áll, a sok-sok színes lap és könyv között Bodor Erzsébet (a lánykori nevét jegyeztem meg) fogadott bennünket, de sajnos lapunkat nem találtuk a kiadványok között. Miért? "A postán megvásárolhatják az A Hétét, különben a lapok megrendelése nem rám tartozik, a tulajdonos Füleken lakik, keressék fel, és vele kössenek szerződést" — hangzott a válasz. (Megfogadtuk a jó tanácsot, és pár nappal később meglátogattuk a főnököt, aki 20 példányt rendelt lapunkból...) Ám egyelőre még ott tartunk, hogy a kedves asszonykától, Erzsikétől elbúcsúztunk, és az iskola felé vettük utunkat. Az ég kitisztult, nemsokára a nap sugarai is megcsillantak a hatalmas, kétpavilonos iskola ablakain. Bizony az almágyi iskolának több tanterme-helyisége van, mint a pozsonyi várnak, csak a beavatott tudja, hogy miért kellett ebbe a 708 lelket számláló kisközségbe ilyen óriási iskolát építeni. Sejtjük, hogy a múlt rendszer "megalomániás" hajlamai is segítettek, de a járás korifeusai abból indultak ki, hogy majd egész Medvesalja és Ajnácskőtől Gesztetéig, Almágyra járnak majd a gyerekek iskolába. Az ellenkezője történt, a környékbeli falvak kisiskolái megerősödtek, sőt újra nyitott az az iskola is, amelyik a hetvenes évek derekán bezárta kapuit... Az iskolában Miiért István igazgató úr fogadott, de egy pillanatra elnézést kért, a nyolcadikosok készülő tablójára hívták lefényképezkedni. Kihasználtuk az alkalmat, és körülnéztünk az iskolában és a környéken. Az igazgató kassai születésű, Rozsnyón végzett, még a régi Pedagógiai Gimnáziumban, onnan Tornaijára került, majd Almágyra helyezték. Sokszor hajnali háromkor kellett kelnie, hogy idejében az iskolába érhessen, aztán 1980-ban Almágyon telepedett le családjával. 1989-ben került az iskola élére, és azóta napról napra nem kis gondokkal kell megküzdenie. Az első kérdésünk az iskola építésével volt kapcsolatos és Almágy vonzáskörzetéről érdeklődtünk. — Almágy vonzáskörzetébe tartozik Tajti, Hidegkút, Újbást, Óbást, Vecseklő és Bakóháza, tehát az egész Medvesalja, Ajnácskőtől egészen Péterfaláig. Az iskola 1979-ben épült, de sajnos sok-sok hibával adták át, nem győzünk tataroztatni, állandóan beáznak az osztályok. — Hány gyerekük van? — Amíg volt kilencedik osztály is, a tanulók száma 350 körül mozgott, most 250-en tanulnak iskolánkban, két nyolcadik osztályunk van. — Hová készülnek a nyolcadikosok? — A legtöbb szakmát tanul majd, de jelentkeztek gimnáziumokba és más középiskolákba is. — Hány elsősük lesz jövőre? — Gondolkodhatnánk osztályokban is, de az idén ez nem kerülhet szóba, mert Óbást visszakérte az 1—4. osztályait, amit nem veszünk zokon, mert miért utaznának a gyerekek naponta, ha odahaza is tanulhatnak. Tizenhárom elsős lépi majd át iskolánk kapuját szeptemberben, akiket szeretettel várunk, hasonlóan az ötödikbe lépő gyerekeket is iskolánk vonzáskörzetéből. Itt jegyezném meg, hogy vannak Miien István igazgató Gömöralmágyi panoráma az iskola teraszáról tanulóink Fülekről és Sőregről is, külön öröm számunkra, hogy a mi iskolánkat választották, ami nyilván az oktatás, a tanítás jó színvonalát is jelzi. — Milyen az iskola kapcsolata a közigazgatással és a szövetkezettel, kapnak némi támogatást? — A szövetkezettől akkor kapunk támogatást, ha kifizetjük, most a szemét elszállítására gondolok. Például a környékbeli futballisták télen edzésekre használják a tornatermünket, aminek fejében — olyan szerződést kötöttünk — a polgármesteri hivatalok biztosítják a szemét elszállítását. Amíg tehát a polgármesteri hivatal nem fedezi a fuvarért járó összeget, addig a szövetkezet nem hajlandó a szemetet elszállítani. Talán kicsiség, de így van, ennyit a támogatásról meg az együttműködésről. — Óvoda van a községben? — Van óvodánk is, az iskola épületében kapott helyet. Ám ismerve az óvodák keserves helyzetét, sajnos azt kell mondanom, hogy az óvoda megszűnőben van. Ennek egyik oka lehet az is, hogy a munkanélküliek nem íratják óvodába a gyermekeiket. Igaz, az óvodai költségek egyre nőnek. Sajnos fenyegetett helyzetbe került az iskolakonyha is, de reméljük, hogy az állandóan változó helyzetben a konyha bezárására szeptemberben nem kerül sor... Almágyról távozóan egy pillantást vetettünk még a falu román stílusú, fehértemplomára, amelynek még a XIII. században rakták le alapjait. Eszembe jutottak Tőzsér Árpád sorai is, Útbaigazító című verséből: "Ha Almágyból indulsz, menj egyenest délnek,/ hogyha el nem tévedsz, mindjárt Bástot éred./ Óbást s Hidegkút van jobbra s balra tőle,/ ha meg tovább mégy, hát eljutsz Vecseklőre." Almágy után megálltunk Bakóházán is, amelyet "félfalunak" neveznek a bakóháziakat irritálni akarók, de ez már Medvesalja. Bakóháza közigazgatásilag mégis Almágyhoz tartozik: házai, kertjei rendezettek. Szorgalmas, tehetős nép lakja Bakóházát, amiről az udvarokban parkoló személykocsik is tanúskodnak. A tavaszi eső áztatta egyetlen utcáján felkapaszkodtunk Bakóháza legmagasabb pontjára. Alattunk csendesen húzódott meg a falu, szemben a Medves csúcsai "füstölögtek". Bakóháza májusi eső után — távolban a Medves látható MOTESIKY ÁRPÁD Fotó: a szerző A HÉT 5
