A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-17 / 25. szám
EGTAJAK AMIKOR AZ AKASZTÓFÁK 1. Ifjabb Sochának 1989. március 13-án a tudomására jutott (biztos forrásból, amit nem neveztek meg), hogy apja tényleg harcolt a szlovák nemzeti felkelésben. Idősebb Socha, a CSKP érdemes tagja azonban nem partizánegységet vezényelt, hanem a Hlinka-gárda egyik készültségi alakulatát. 2. Az információ tudomásulvétele után egy hónappal ifjabb Socha reggel, amikor felébredt (délelőtt fél tizenegy tájban) megállapította, hogy idősebb Sochát mint lényt megveti és gyűlöli. 3. Ifjabb Socha az sznf 45. évfordulójának előestéjén végképp határoz: torkig vagyok vele! A tavaszszal, a nyárral, az ősszel és a téllel — apa most megfizet a bűneiért. Fővesztésre ítéli... 4. Ifjabb Socha autócskájába ül és kikocsikázik apuka hétvégi házába, amely most az ő műterme. Jelenleg az sznf 50. évfordulójára készülő művén dolgozik — a partizán arcának az apját kéne formáznia... 5. Ifjabb Socha megérkezik a műteremhez. Gyalog. Autócskáját a szomszédék házikója előtt hagyta. (Hogy összekuszálja a nyomokat, természetesen.) Átkutat minden zugot, rejtekhelyét, s négy tokot (skatulyát) talál. (A tok szót az öreg Socha is előszeretettel használja.) Az előszobában egy műanyag kanna áll, zsíros, mocskos ujjlenyomatokkal. A söröspoharát, amit egy piszkos, köpködős kocsmából csórt el, a poros, állott vízbe meríti — nem akar ittasan végezni az apjával. 6. Az eget borító terhes fellegekből odakint az ablak mögött zuhog az eső. Az erdő zúg, a partizán harcol. Szinte a természet is sír. 7. Az ifjú Socha egymás után szedi be az egyes rejtekhelyek tartalmát. Nem ízlik neki, de azért becsületesen végez három tok tartalmával. Ahogy az utolsót méregeti tekintetével, sírhatnékja támad és öklendezni kezd. Ezt az utolsót már föl sem akarja bontani, de tudja: ha az öreget nem büntetné meg, nem becsülné önmagát semmire. Ezt nem teheti, elvégre van önérzete... és joga a bosszúra. Szemei kezdik fölmondani a szolgálatot. Alig látja a vásznat — amit persze már nem fejez be. A műnek nagyon egyszerű, de eredetien kifejező címe van: A halott partizán. Már a hallása is tompul — alig hallja az esőcseppek dobolását a műterem tetején. 8. Ifjú Socha végül összeszedi maradék erejét és a negyedik tok tartalmát is sikeresen kipiszkálja. Az utolsó három tablettát nem bírja lenyelni, szét kell morzsolnia apróra. Az asztalt leteríti egy tavalyi Pravdával, és nehezéknek egy Gustáv Husák-szobrocskát, az öreg Socha művét használja. A szobor eredetije valami előkelő helyen áll, de hogy hol, azt még az öreg Socha sem tudja. Az öreg Socha, aki nemzeti művész, már nem emlékszik rá (ez most indiszkréció), hány köztársasági elnököt és gyermeket alkotott — szanaszét találhatók az egész köztársaságban. Életnagyságon felüli példányban. 9. Esik. Az erdő zúg, de hiába. A partizán nem reagál rá. Hiába zuhog az eső, hiába cikázik a villám, csapdos a mennykő, dübörög az ég gyomra — a partizán bizonyára másutt leledzik. 10. A vásznon mindössze egy magányos akasztófa látszik. A partizán csupán az ifjú Socha fejében és vázlatfüzetében él, aki most idő előtt távozik a színről. És mit csinál a halott partizán, aki még meg sem született? Hallgat? Kiabál? Jajveszékel? Halkan szitkozódik a meg sem született partizán, halkan jajong a halott partizán. 11. Az ifjú Sochának úgy tűnt, hívja őt az üres akasztófa. Lenyeli a tok porrá tört tartalmát és könnyeivel és a maradék állott, poros vízzel, legyen már túl rajta. Az üres tokot, amelyen ott díszeleg a PATKÁNYMÉREG felirat, csak úgy a padlóra dobja. Hadd lássa az öreg, kit veszít el! 12. Ifjabb Socha odavánszorog a befejezetlen művéhez, néhány ecsetvonással felemeli rajta a padlón heverő akasztófát és a falhoz támasztja. Igazán takaros akasztófa, szolid, valósághű — mintha élne. Ebből is látszik, hogy az ifjú Socha nagy súlyt helyezett rá, a fa szinte megfogható, szinte lélegzik. A szocialista realizmus módszerének köszönhetően az akasztófa nem hat pesszimistán, de nem ám, ez tulajdonképpen nem is akasztófácska, hanem virágba borult cseresznyefácska, csak fel kell rá mászni és hintázni lehet az ágain. 13. Az ifjú Socha nem tudott ellenállni a virágzó akasztófa bódító csábításának. Tudatára ébredt, hogy sorsa megpecsételődött, nincs már mit keresnie az életben. Ez azonban az ő mesterműve, s be kell fejeznie. A négy tok tartalmának elégnek kellene lennie, de a biztonság okáért átveti a kötelet az ágon. Hadd lássa az öreg, hogy micsoda hőst veszített el benne. Mértékletes volt evésben, szolid a tehetségben — a fa megtartotta. 14. Ifjabb Socha az akasztófa ágán himbálódzik. Egy ideig a levegőt tapossa, majd hirtelen végképp elcsendesedik. A bosszú beteljesedett. Az öreg Socha immár árva, s még nem is tud róla. 15. Ifjabb Socha halva ébredt, lógott a szögön torkára hurkolt nyakken(Ballada) DUŠAN MITANA dővel. Az eső megszűnt, a fenyvesben déli szél dudorászott. 16. A fiú vázlatfüzetében a halott partizán az apját formázta. Az öreg Socha egy ideig tanácstalanul pillogott, amikor javasolták neki, hogy fejezze be fia művét. Végül mégsem tudott ellenállni a kísértésnek, és teljesítette a rá mért pártfeladatot. A fiú megalkotta az akasztófát, az apja felakasztotta rá a partizánt, így az öreg Socha képmása ma is ott lóg egy szögön S. város járási galériájában a következő címmel: Tisztelet Apának. Aláírás: Ifj. Socha. 17. Ifjabb Socha lóg a szögön, az idő horizontja fölött, lengeti az űr légáramlata és figyeli apját, aki egyre vés, farag, mintáz. Tegnap megalkotta Andrej Hlinkát, ma kifaragta Jozef Tisót, holnap már az új szlovák államfőt mintázza. A fejével már el is készült. Az arcát péntek délutánra hagyta. 18. A halottak a szögeken lógnak, az élő Socha meg egyre alkot. Teljesíti hazafiúi kötelességét. Mert így dukál! Vércse Miklós fordítása NAGY ZOLTÁN ILLUSZTRÁCIÓI Bárdosi Németh János CSONTVÁRY Látomásokban bibliai fényt fát magányosat és tömeget szorongást vének nyugalmát egy ecsetbe fogva sugallatodra áll a Cédrus Tenger Tátra tetői belső hang az arcon megváltást-váró tűz a szem hunyorban mutatják Raffaelhez méltó meredekeit ama pillanatnak megszületett az egek viselőse kiben kin keserv üdv öröm ragyog opál-kék-piros lángok láza közt A HÉT 17
