A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-17 / 25. szám
FIGYELŐ Bertolucci Bernardo Bertolucci olasz filmrendező el mondása szerint még 1964-ben, a második filmje (Forradalom előtt) forgatásakor került először kapcsolatba a buddhizmussal, amikor is ajándékba kapott egy tibeti emberről szóló könyvet. Később Los Angelesben egész véletlenül vetődött el abba a házba, ahol egy tibeti láma a földön ülő embereknek a Halottak Könyvéből énekelt elő. Ezek voltak Bertolucci első találkozásai a buddhizmussal. Az utolsó kínai császár című (1986) 9 Oscar-díjas filmje után Bertolucci, Jeremy Thomas producer, Vittorio Stararo operatőr és James Acheron kosztümtervező összeálltak, hogy régen tervezett eposzukat megvalósítsák. Mindannyiukat lenyűgözte a gondolat, hogy újra Kelet felé fordulva, Buddha életéről készíthetnek filmet. Ám Bertolucci nem akart csupán történelmi filmet forgatni. Úgy vélte, hogy Buddha életét csak akkor érdemes bemutatni, ha azt a jelenben hagyjuk "rezonálni". így született meg az amerikai gyermek reinkarnációjának a gondolata. Bertolucci Nepálban találkozott azzal a 22 éves amerikai fiatalemberrel, akit kilencéves korában választottak ki mint a nagy buddhista tanító reinkarnációját. (Ma Amerikában öt, Spanyolországban pedig egy olyan gyermek él, akiket a dalai láma a nagy buddhista tanítók reinkarnációjaként ismert el.) A kis Buddha tulajdonképpen mese. Mese, amely a mindannyiunkban ott lakozó gyermekhez szól. Mese, hogy mindannyian megértsük — mert Bertolucci szerint a nyugati publikum éppoly műveletlen, mint a gyermek —, ezért is a lehető legegyszerűbben tárta elénk a történetet. Maga a film tehát a mesékhez hasonlóan, így kezdődik: "Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy..." A film főszereplője Jesse Konrad amerikai kisfiú, aki a tibeti asztrológusok számításai szerint a nepáli szerzetes, Dodje láma reinkarnációja. Norbu láma Champa szerzetessel együtt elutazik Seattle-ba, és fölkeresi Jesse családját. Buddha életrajzát ajándékozza a kisfiúnak. A filmben így fonódik össze a jelen és a több mint kétezer éves múlt. Sziddhárta herceget, egy India és Nepál között húzódó kis királyság trónörökösét megdöbbentette a szenvedés — a betegség, öregség és a halál —, amelyet maga körül látott. Míg nem hagyta el apja palotáját, ilyet soha nem tapasztalt. Sziddhárta lemondott mindenről, ami megillette, elvándorolt. A legszigorúbb nélkülözéseket, önsanyargatást is kipróbálta, hogy megtalálja az utat a tudáshoz és a boldogsághoz... Sziddhárta szerepére Bertolucci indiai színészt keresett. Aztán hirtelen az a bizarr ötlete támadt, hogy Keanu Reeves-szal játszatja el a szerepet. Kcanu apja után félig kínai, félig hawaii, anyja után pedig angol. Bertolucci már az első találkozáskor eldöntötte, hogy Reeves az igazi erre a szerepre. Egyszerűen lenyűgözte a filmszínész elragadó ártatlansága. A harmincéves Reeves túl merésznek találta Bertolucci ötletét, annál is inkább, mivel úgy képzelte, hogy Buddha idős és nagyon kövér, mosolygós ember volt. Amikor jóval többet megtudott a szerepről, csodálkozását mély felelősségérzet váltotta fel. Olyannyira azonosította magát a szereppel, hogy a forgatás színhelyére hetekkel előbb érkezett, mint a többiek, részt vett buddhista lelki gyakorlatokon és a kemény aszkézist is vállalta, nem hagyta, hogy helyettesítsék. Norbu láma szerepét Bertolucci eredetileg Marion Brandonak szánta, akivel 1972-ben együtt forgatta az Utolsó tangó Párizsban című filmet. Brando családi gondok és betegség miatt visszautasította a szerepet. Bertoluccinak ezután jutott eszébe Ying Ruocheng (Az utolsó kínai császárban már dolgoztak együtt), ám Ruocheng kínai. Többen felrótták, hogy egy tibeti szerzetes szerepét nem a legszerencsésebb éppen egy kínaira bízni, ez a tibeti nemzet sértése. Végül maga a dalai láma sem talált benne semmi kivetnivalót, sőt, jónak tartotta, ha a szerepet éppen egy kínai játssza el. A Jeese-t alakító kilencéves kisfiút, Alex Wiesendangert több száz jelentkező közül választották ki. A szüleit, a mamát (Lisa Konrad) a már ismert Bridget Fonda, a papát (Dean Konrad) pedig Chris Isaak zenész és énekes játssza megnyerőén (őt először láthatjuk főszerepben). A filmet 1992-ben kezdték el forgatni. Csodálatos tájakat járhatunk be általa, elénk tárul Nepál — Katmandu, a bhutáni hegyi királyság, amely évente mindössze kétezer turistát fogad, és láthatjuk a Paro Dizong kolostort is. Eddig még egyetlen filmes stábnak sem engedték meg, hogy itt forgasson. Az Oscar-díjas James Acheson kosztümtervezőnek nem kis kihívást jelentett ez a film. A tervei alapján például Sziddhárta herceg öltözete speciális batikolás szerint készült, hogy a meleg, telített színeket filmre tudják vinni. Ékszerészek, szíjgyártók százait foglalkoztatták, hogy a részletekkel is hozzájáruljanak a hercegi udvar hitelességéhez. Hozzá kell azonban tenni, hogy történelmi anyag nélkül kellett dolgozniuk, de így legalább Acheson a munkatársaival egyetemben szabadon alkothatott, és a filmben egy ősrégi, mitikus, pompázatos világot hozott létre. Tóth Edit Fotó: Intersonic A HÉT 11 ♦
