A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-17 / 25. szám
LÁTOGATÓBAN DALCSOKOR - TÖVISEKKEL „Kazettanézőben” DRÁFI MÁTYÁSNÁL Állítólag nincsen rózsa tövis nélkül — nincsen öröm csipetnyi üröm nélkül. Ezen tűnődtem, miközben DRÁFI MÁTYÁSsal, a Komáromi Jókai Színház művészével beszélgettem a "DALOK— SANZONOK" című kazettája megjelenése kapcsán. Cseverésztünk. M agnókazettákról. I llúziókról. É rzelmekröl. R eményekről. T érvekről. Megannyi megválaszolatlan "miért"-ről. Talán valakiket szúrni fognak e sorok között fellelhető tövisek... Talán másokat éppen a szókimondó művész őszintesége és szeretettel átnyújtott dalcsokra inspirál arra, hogy megtalálják a fentiekben vázolt gondok megoldásának kulcsát... — Sajnos, elég ritka eset, hogy szlovákiai magyar színészek magnókazettát adat(hat)nak ki. Úgy tudom, hogy legutoljára tavaly tavasszal jelent meg két mesekazetta (Rigócsőr királyfi — Grimm-mesék; Tündérszép Ilona — A táncolni járó királylány) az önök közreműködésével. Milyen irántuk az eddigi érdeklődés? — Valóban, tavaly Dusík Gábor és Hegedűs István (JUMBO RECORDS) — a "Sétálni ment három kalap" című kazetta sikerén felbuzdulva — felkérte Dénes Györgyöt az említett mesék feldolgozására, Boldoghy Katót, a Szlovák Rádió magyar adásának akkori munkatársát a mesék megrendezésére, Ferenczy Annát, B. Kovács Ildikót, Boldoghy Olivért és engem pedig a mesék tolmácsolására, majd a saját pozsonyi stúdiójukban rögzítették az anyagot. Akkoriban a sajtóban is dicsérték e kazetták színvonalát, a kiadó szétküldte az ajánlólevelet a boltokba, azonban én azóta is csak a komáromi könyvesboltban láttam viszont az említett hanghordozókat. Vajon miért? Nem tudom az okát... A közelmúltban az új kazettámért mentem a kiadóba, és a mesekazettákból is hoztam magammal ötven—ötven darabot a Komáromi Jókai Színházba, hogy az előadások szüneteiben terjesszem. Hát ennyit az érdeklődésről. — Az ön "Dalok—Sanzonok" címen megjelent új kazettájának az ötlete is e kiadótól származott? — Ez az ötlet tőlem származik — egy régóta dédelgetett álmomat váltottam valóra. Én állítottam össze a kiadott anyagot, én találtam egy nagyon tehetséges zenészt és egy megfelelő stúdiót. Kissé szégyenkezem is amiatt, hogy a szerzői jogdíjakat még nem intéztem el. Ezt hamarosan rendezni fogom, és addig is elnézést kérek az illetékesektől, de mindegyik dal szerzőjét nem ismerem. A tizenöt gyönyörű dalt nagyon nehéz volt kiválasztanom a rengeteg csodálatos sanzon és dal közül. Mindig szerettem volna egy nagyzenekarral együttműködni, ám ez számomra megfizethetetlen lenne, így maradt a szintetizátorkíséret. Szerencsére, találkoztam ÉRSEK REZSŐVEL, az istenáldotta dunaszerdahelyi zenésztehetséggel, aki elvállalta a zenei kíséretemet... — ... A dalok hallatán úgy tűnt, mintha további titkos közreműködők is besegítettek volna a muzsikálásba. — Örülök, hogy önnek is ez a véleménye, mert már mások is megjegyezték, hogy Rezső barátom úgy bánik a szintetizátorral, mintha zenekar kísérne. Nos, nincsenek titkos közreműködők — egyedül nyújtja ezt a csodaszép hangzást. — Ebben a jelenlegi órzelemszegóny korban igénylik az emberek a szívhez szóló dalokat, ezt a lírai hangzást? — Gyakorta fellépünk zenés-humoros összeállítással, amelyben több régi táncdal, sanzon is szerepel. Azt vettem észre, hogy a közönség igényli ezeket a dalokat. Pedig a hétköznapokon gyakran úgy tűnik, mintha az emberek szégyenlenék kimutatni az érzelmeiket, nem törekednének a harmóniára — a lelkűkben, a világban. Vajon miért? Szerintem szükség van az érzelmekre, a szépségre, a lágyságra, a harmóniára. Az egyik fellépésünk után üldögéltünk egy vendéglőben, ahol szomszédunk volt egy tíz-tizenöt fős társaság. Egy 6 A HÉT
