A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-17 / 25. szám
INTERJÚ rakás fiatal körbeült, és bömböltetett egy magnót, miközben egy árva szó sem hangzott el köztük. Nem értettem a helyzetet. Pedig hiszem, hogy bennük is vannak érzelmek, motoszkálnak gondolatok a fejükben, mégsem tudják kifejezni önmagukat... Talán a szép dalszövegek ebben is segíthetnek nekik. A hajdani dalok iránti nosztalgiámon kívül ez is ösztönzött e kazetta kiadására. Mivel korunkban a verses kazetták iránt nagyon kicsi a kereslet, ezért néhány megzenésített verset is becsempésztem a dalok közé. Bár Szimonov “Várj reám"-ját már elénekelte Darvas Iván, mégis beválasztottam az ón kedvenceim közé. Hiszen egy dal, vers sikerét növeli, ha minél többen éneklik-szavalják, s ezáltal egyre ismertebbé, kedveltebbé válik... — A "Járom az utam" című dal szövegót módosította — komáromiasította... — Igen, a következőképpen éneklem: “De itthon mégis Komáromban vagyok, a Bene és a Vágduna során...". Bár Galántán születtem és Pozsonyban jártam iskolába, 1959-ben a komáromi színházhoz kerültem, és a főiskola elvégzése után vissza ugyanoda, mert nagyon hiányzott ez a város és a színház. Nos, azóta én komárominak érzem magam. A szövegmódosítás nem az én ötletem. Ugyanis 1959-ben szerepelt színházunk repertoárjában a "Bekopog a szerelem" című zenés vígjáték — benne az említett dallal és módosítással. A szerzőpáros engedélyezte, hogy az angyalföldi történetet áthelyezzük a komáromi hajógyárba, és azóta így él bennem ez a dal... Én már képtelen lennék elmenni Komáromból, ahol otthon vagyok. — Tervez fellépéseket a kazettán szereplő dalösszeállítással? — E dalok felével már felléptem "A szívemmel látlak" című műsoromban, amelyben versek is szerepeltek. Ezt a könnyed zsánerű összeállítást propagáltuk, terveztünk további fellépéseket is, amelyek meghiúsultak. Hogy miért? Nincsen menedzserem, aki biztosítaná a műsor helyszíneit, egyedül pedig csak akkor vállalok fellépést, ha meghívnak, és nem nekem kell kínálkoznom. Nem tudok tolakodni, kilincselni — ehhez másféle természet kellene... Ugyanúgy szégyelltem szponzorokat keresni a kazettám kiadásához is, amelynek a teljes költsége engem terhel. Lehet, hogy ráfizetek, de már annak is örülnék, ha ki tudnám fizetni a kiadásokat a kazetták bevételéből. A forgalmazás is rám hárul, és hát restellek ajánlóleveleket szétküldeni a boltokba... — Esetleg a későbbiekben tervezi újabb kazetták kiadását? — Ha kifizetem az eddigi tartozásaimat, akkor próbálkozni fogok egy újabb kazettával, amiről egyelőre többet nem árulok el. Elképzeléseim, terveim vannak. Bár nem ringatom magam hamis illúziókban, hogy gyorsan szétkapkodják a kazettámat, mégsem adom fel a reményt. Hiszen az említett dalok kiadására is évekig vártam, mégis teljesült e vágyam... MISKÓ ILDIKÓ Fotó: a szerző ORROM KRUMPLI, HAJAM KÓC — A gyerekek általában egyformák. Látják a mi komolyságunkat, figyelik bohóckodásainkat. Ha fontos dologról van szó, szépek és komolyak. Aki szép is, meg komoly is tud lenni, annak megengedik, hogy játsszon. Most ezek a versek hozták össze őket a játékra. A vers fegyelmezi a gyereket. Szépen és komolyan mondja, énekli, játssza el. Zenél a hegedűvel, a köcsögdudával, a csörgősbottal. — Hallottam, hogy a BOHÓC KONFERENCIÁT egy csapat hozta létre. — Három éve álltunk így össze. Most vállalkozóként segítek be az Ipolysági Magyar Alapiskolának, de mindig szerettem gyerekek között lenni. A színház és az irodalom bűvöletében élek. Mindenekelőtt a szlovákiai magyar irodalmat szeretem, amit nagyon elhanyagolnak. Innen a csoportunk neve is. Csillagszóró. A csillagok a hazai magyar költők versei. A rendezőnő Köteles Judit volt, a kiejtéssel N. Tóth Anikó fiatal költő foglalkozott. Ők ketten lelkiismeretesen látogatták a Csemadok OV által szervezett nagyszerű rendezői tanfolyamot. Feleségem készítette a kellékeket, jelmezeket, a maszkokat. BélikGyörgyné a csapat mindenese. Igazi alkotógárda lettünk! A többiek beleszólhatnak a zenémbe, én kritizálhatom mondjuk a jelmezt. A gyerekek is hozzászóltak a rendezéshez, a jó ötleteket megköszöntük. — Miképp válogatták a társulatot? — Ipolyságon két éve szétvált az iskola. Sok tehetséges tanuló az egyházi iskolába ment. Azonban az induló csoportból itt maradt a mag. Hozzájuk jöttek az újak. Évről évre érettebb lett a gárda. Tavaly a Duna Menti Tavasz nívódíját érdemelte a "Mi házunk" című összeállításunk, kell-e mondanom, hogy szintén szlovákiai magyar költők verseiből. Arról szólt, hogy a panellakásból a természetbe mennek a gyerekek, s az ott szerzett pompás élményekkel feldíszítik a sivár házat. így válik az manóházzá! — Hogy sikerült összegyűjtenie ennyi bohóc-témájú verset? Bizonyára sok könyvet át kellett lapoznia... — Minden szlovákiai magyar költő gyermekverskötete ott áll a könyvespolcomon. Szinte naponta kezembe veszem valamelyiket. Némelyik verssel nem tudok mit kezdeni. Van ott rím, csacsog is, hízeleg a gyereknek, de nem nő túl azon. Ehhez a produkcióhoz Barak László, Gyurcsó István, Tóth László, Dénes György, Kövesdi Károly, N. László Endre, Zs. Nagy Lajos müveit hívtam segítségül, kiegészítve néhány saját dolgommal. Meg én szereztem a darab zenéjét is. — Ami úgy idézte meg a cirkusz hangulatát, hogy az ember nem tudta, sírjon-e vagy nevessen. Nehéz megzenésíteni egy verset? — Gyermekkorom óta muzsikálok. Először hegedülni tanultam meg, majd autodidakta módon több más hangszeren is. Mondták — útközben — van tehetségem hozzá. A zenével megérinthetem a felnőttek meg a gyerekek lelkét. Ezért gyönyörű. A megzenésítendő versnél először a tartalmát nézem. Elgondolkodtató-e, van-e benne szív, ritmus. Ha található benne lélek, könnyű elénekeltetni. Szabadverset nehéz megzenésíteni, a szívvel telit, gyerekjáték! — Említette, hogy vállalkozik. Beszélgetés BODONYI ANDRÁSSAL, az ipolysági gyermekszínjátszók cirkuszigazgatójával 1 ■ rm ■ jo fi — Ó, az tán a rekordok könyvébe való! Arra vállalkoztunk a feleségemmel, hogy a szlovákiai magyar költészetet magánvállalkozásban terjesztjük. Ez még nem lett volna vakmerőség, de szerettünk volna ebből élni... Ezt a tevékenységünket befejeztük, megyünk vissza tanítani. Torna és 1—4 szakos tanító vagyok. A színjátszó csoporttal, persze, nem állunk le. — Irigylem önöket a BOHÓC KONFERENCIÁért! Mert a rendezésekor visszatérhettek gyermekkorukba. Éltek ezzel a lehetőséggel? — Nemrég olvastam egy felmérést, melyben arról faggatták a pedagógusokat, miért éppen ezt a pályát választották? A legtöbb válasz így hangzott: mert szeretem a gyerekeket. Én is. Mi is. Ha a gyerek bőrébe bújunk, nagyon hálás érte. És ez nem valami misztikus dolog! Egyszerű, emberi. Ha sikerül, létrejön a legboldogabb kapcsolat. BÁRÁNY JÁNOS "Ha hull a könnyed, nevet a világ, bohóc vagy semmi más." Burger Imre felvétele Az ipolysági CSILLAGSZORÓ "BOHÓC KONFERENCIA" című produkciója kapta az idei, a XIX. Duna Menti Tavasz egyik fődíját. Gratulálunk! További kitartást és sok csillagot kívánunk! A HÉT 7
