A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-17 / 25. szám
OTTJÁRTUNK középiskolák gyengébben készítik fel tanulóikat. Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy az igényes műszaki egyetemekre viszonylag sok magyar hallgatót vettek fel. Ezt tükrözi az egyes főiskolákra, egyetemekre jelentkezők eredményessége a felvételi vizsgákon. Bár általában aránytalanul többet vettek fel a szlovák nemzetiségű diákok közül, a műszaki egyetemeken a magyar hallgatók felvételi eredményessége szembetűnően jó (Kassai, Pozsonyi Műszaki Egyetem, kassai P.J. Šafárik Egyetem, Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola stb.). Ami gondot okoz, az inkább az, hogy miért jelentkeznek egyes felsőoktatási intézményeinkre olyan kevesen a magyar érettségizők közül, hiszen például a fentebb említett Állatorvosi Egyetemre csak 26 magyar diák jelentkezett (ebből vettek fel kettőt), a Zólyomi Műszaki Egyetemre 23 (hatan nyertek felvételt). Az okok között bizonyára szerepel az is, hogy kevés a magyar oktatási nyelvű középiskola, s valószínűleg a szülők romló anyagi helyzete is gátolja gyermekeik továbbtanulását. Meggyőződésem, hogy gyermekeink nem tehetségtelenebbek, mint szlovák anyanyelvű társaik. A közölt adatokból a legelkeserítőbb, hogy bár tudjuk, naponta halljuk, olvassuk hány száz magyar pedagógus hiányzik, illetve fog hiányozni az elkövetkező időszakban magyar iskoláinkból, a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán csak 202, a Komenský Egyetem Bölcsészeti Karán 51, a Természettudományi Karon pedig 18 hallgató kezdte meg ebben az évben tanulmányait. Ha figyelembe vesszük az esetleges lemorzsolódást és azt a tényt, hogy nem mind akar tanítani — könnyen megállapítható, hogy számuk semmiképp sem elegendő. Egyre inkább időszerűvé válik, hogy e kedvezőtlen helyzeten egy magyarul oktató önálló főiskola vagy egyetem létrehozásával is változtassunk. Azt hiszem, ideje lenne nagyobb figyelmet szentelni ennek a kérdésnek amíg nem késő, mert könnyen visszafordíthatatlanná válhat az a folyamat, mely a magyar értelmiségi réteg megszűnéséhez vezet. DOLNÍK ERZSÉBET Bakaraszra a határtól Ha a térképre pillantunk, a Tajti és Ceder közti "bakarasznyi" távolság, csak milliméternek tűnik. Mivel Tajtiban nincsen templom, a hívők mindig Ceder községbe jártak a vasárnapi szentmisére, de Trianon után a távolság nagyon nagy lett: meghúzták az államhatárt a két falu között... Medvesalján vagyunk, a községi hivatal előtt bámuljuk a zuhogó tavaszi esőt s a fellegeket. A tavaszi áldás nem tart sokáig, az eső után éledni kezd a falu. A mellettünk elhaladó "barkótól" megkérdezzük, hogy merre van az iskola. Petőfi Sándor útijegyzeteiben is megtaláljuk a "barkó" kifejezést, de más forrásokból is tudjuk, hogy a Medvesalján élő barkóknak "az állattartás volt a fő foglalkozásuk". Ismét Tőzsér Árpádot idézve, a Medves: "Szép, erős hegy. Karikára fekszik, / s a hat falut szinte karra veszi." Az iskolában Bálint Lajos fogadott, aki negyvenkét éve van a tanítói pályán, és 16 éve tanít Tajtiban, jól ismeri hát az emberek gondját, baját. Amikor az idézett verssorokra utaltunk Medvesaljával kapcsolatban, Bálint Lajos közbeszólt, hogy csak öt és fél faluja van Medvesaljának: Tajti, Hidegkút, Óbást, Újbást, Vecseklő és Bakóháza a fél falu. A szegény és szerény Bakóházát hívták már Bakházának is, de mindenképp türelmes és szorgalmas nép lakja... Bálint Lajos tanító urat csemadokos múltjáról kérdeztük. — Negyvenkét esztendővel ezelőtt, abban a korban léptem pályára, amikor még nemcsak a tanítást tartottuk kötelezőnek, hanem a falu érdekében is éjjel-nappal dolgoztunk. Póterfalán és Détérben tanítottam, majd ismét Péterfalán, Tőzsér Árpád szülőfalujában. Bennünket elsősorban az ösztönzött, hogy magyar tanítók voltunk, és a háború utáni zűrzavarban kötelességünknek tartottuk átadni tudásunkat a felnövekvő nemzedéknek és ifjúságnak, de sok esetben a szülőknek, felnőtteknek is. Tudatában voltunk annak, hogy Szlovákiában csak addig lesz magyar szó, amíg magyar iskola lesz, és ha mi jól tanítunk. Ami a kultúrát illeti: télen és ősszel színdarabokat tanítottunk, és mire jött a tavasz, már készítettük elő a futballpályát, vasárnap délelőtt a pályavonalat meszeltem, délután pedig kergettem a labdát, majd később bíró is voltam. Ám hozzáteszem, hogy a falu is nagyon aktív volt. Péterfalán a helyi Csemadoknak én voltam az elnöke. De történt, hogy kijöttek a járásról, és megkértek, hogy a járási konferenciára való jelöltségemről mondjak le, mert nagyon jól jönne, ha a járási összeállításban lenne egy cigány származású. Horváth Pál aztán bejutott egészen a Csemadok Központi Bizottságába. Pali gyerek kezdte nekem hordani a parancsokat, de egyszer aztán kimondtam: Pali, te vagy a központi bizottsági tag, csináld te, én visszaléptem a Csemadok-munkától... Különösen az fájt, hogy nem jött utánam senki, aki visszahívott volna, nem hiányoztam. Később ez a sértődékenység elmúlt, és még nagyobb lelkesedéssel végeztem munkámat az iskolában és a szülők körében. Mivel az iskola igazgatója nem volt "A magyar határtól egy jó bakaraszra Tajtit leled — s kész az egész Medvesalja. Az öt kicsiny falu körülöleli Bástot, mint a tábortüzet este a cigányok." (Tőzsér Arpád: Útbaigazító) Bálint Lajos 16 éve tanít Tajtiban az iskolában, továbbra is Bálint Lajos tájékoztatott. Először betekintettünk a napközisek osztályába, ahol Básti Eszter nevelőnő végezte teendőit. A csillogó szemű gyerekek örömmel fogadták a fényképezést. Megtudtuk, hogy olvassák gyermekújságainkat, jár az iskolába a Tücsök és a Tábortűz Básti Eszter nevelőnő a napközisekkel — Hány elsősük lesz jövőre? — Nagyon nagy örömet jelent, hogy 15 elsőst várunk majd szeretettel igazi, ünnepélyes tanévnyitónkra — hangzott a válasz... A Medvesalján, a Gortva patak völgyében jártunk. A vidékről Belitzky János palóckutató a következő szép sorokat írta: "A Medves-hegység vidékén kell a Palócföld magvát keresni, ott, ahol a néphit szerint Somoskőújfalunál, Péterfalván vagy Maconkán van a világ közepe, valahol itt van az égig érő fa, és itt szaladgál a hidak alatt a tüzesember." MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 3
