A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-10 / 24. szám
Igazgyöngye a pezsgőspohárba! A hangját hallgatva egy korosztály "sírt és nevetett" igaz könnyeket. Mélabús, édeskés dallamok emelték oda, ahol ma tart, egy műfaj és egy tánc királynői trónjára. A Csárdáskirálynőben Honthy Hanna, Latabárék meg Feleki Kamill mellett a főszerepet Németh Marika játszottaénekelte fantasztikusan. Az egész ország örömmámorban úszott, hiszen Honthy mellé új, igazi, hamisítatlan primadonnát kapott készen, hosszú, hosszú időkre, és remélem még nagyon sokáig. Vele beszélgetni sírás és nevetés, csacsogás és csilingelés, de mindenekelőtt feledhetetlen élmény. Németh Marika igazgyöngy abban a pezsgőspohárban, melyben a legnagyobb operettszerzők is csak buborékok lennének nélküle. Most sajnálom először, hogy az újság néma, mert betűkkel visszaadhatatlan az a bájos, kedves pajkosság, csilingelve gyöngyöző öröm, arisztokratikus és egyben természetes viselkedés, melyet tanulni éppúgy nem lehet, mint az intelligenciát Erre születni kell, ha lehet burokban. Szinetár Miklós új remeklésének a címe Nercbanda, olyan sztárokkal, mint Felföldi Anikó, Lehoczky Zsuzsa, Mednyánszky Ági és Németh Marika. — Ön mint a magyar operett primadonnacsillaga, hogy érzi magát egy más műfajban ? — Nagyon jól, bár ez teljesen más, viszont én szinte minden műfajt el tudok játszani. A darab is jó, remek szituációk vannak benne, és az egész egy jó csapatmunka. — Volt egy pályatársnője, Honthy Hanna, akinek pályája Szilvia és Cecília közé esett. Én Ónt Szilviaként már láttam, mi lesz Cecíliával? — Már játszottam Cecíliát is a Csárdáskirálynőben, még 1976-ban. Mindkét szerep nagyon jól megírt szerep volt, és mindkettőt nagyon szerettem. Cecíliaként csak egy fájdalmam volt, hogy a darabban nem énekelhettem úgy igazából, csak a Hajmási Pétert. Primadonnához pezsgő illik, amely meg is érkezik. Kecses báj, természetes elegancia van a mozdulatban, amellyel ajkához emeli a poharat. — A művésznő remekül tartja magát, hogy csinálja? — Ez családi vonás. Apám, anyám szép emberek voltak, bár korán meghaltak. Anyám nagynénjén még nyolcvanéves korában sem volt egy ránc sem. — Ne haragudjon meg a szemtelenségemért, de most jutott eszembe, amiről sokan beszélnek a színésznőkkel kapcsolatban. Igaz, hogy Ön felvarratta az arcát? — Nem igaz, de ha nem hiszi, nézze meg, rajtam minden apróbb vágás meglátszik. Volt egy autóbalesetem, és ha nem a kezemen sérülök meg, hanem az arcomon, akkor megnézhettem volna magamat. Szerintem a fiatalos külső egy belső tűzből fakad, ami bizonyos energiatöbbletet jelent. Fontos az is, hogy az ember jókedvű legyen, és az életnek a humorosabb oldalát vegye észre. Ha az embernek bánata van, ha valami nem sikerül, nem szabad elkeseredni, azt kell mondani, amit apám szokott, hogy kinek a gondja ma rengeteg, holnap a legboldogabb lesz. — És hát ki lehetne boldogabb, mint A PRIMADONNA. így, csupa nagy betűvel. Apropó, mitől lesz valakiből primadonna? — A jelentése első asszony, de hogy mitől az, nem tudom. Nemcsak a lépcsőn lejövés, a kosztümök, az énektudás kell, hanem valami plusz. Tanulni ezt nem lehet, vagy kisugárzik valakiből, vagy nem. A primadonnaság szerintem belső adottság. Én soha nem játszottam meg magam, igyekeztem mindig természetes lenni, és naponta köszönöm meg Istennek ezt az adottságomat. — A primadonnákról az a legenda járja, hogy a férfiak a cipőjükből ittak, és kifogták a lovakat a hintáik elől. Gondolom, Önért sokan oda voltak, amikor Szilvia volt. — Tulajdonképpen mindig csak később tudtam meg, hogy ki mindenki volt belém szerelmes. Sajnos nem voltam az a típus, aki ezt észreveszi, hanem általában meg szoktam kérdezni: velem akarsz-e maradni, mert ha nem, akkor szevasz! — A művésznő most sem él egyedül... — Igen, boldog házasságban élek Marik Péterrel huszonhárom éve. Ez a harmadik házasságom, és a legjobb. — Van gyermeke? — Sajnos nincs, pedig imádom őket. Én azért nem szültem, mert egy gyereknek anya kell. A lelkiismeretem nem engedte meg, hogy a nevelését másra bízzam. — A ma esti darab címe Nercbanda, de nekem a nercbundát juttatja eszembe. Ön szereti a szőrmét, van nercbundája? — Nagyon szeretem a szépet, de nercbundám nincs. Megmondom magának őszintén, hogy vehettem volna magamnak nercbundát, de én inkább a drága jó szüléimét támogattam. — Az a pletyka is járta Önről, hogy egy görög milliomoshoz ment feleségül... — Á, nem volt igaz. Voltam ugyan Görögországban három évig, meg a Kölni Operában is három évig énekeltem, de amit kerestem, azt hazaküldtem a szüleimnek. Ilyen vagyok, nem érdekel a nercbunda... BEKE ISTVÁN
