A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-10 / 24. szám
Múltidéző Mogyeriek vagy türkök? A Magna Hungáriában töltött évszázadok alatt az ősmagyarság társadalma jelentősen megváltozott, differenciálódott. Mint minden nomád nép életében, az övékben is jelen volt a legeltető állattartás mellett a téli szállások környékén űzött földművelés. A valami miatt állatállományukat vesztett családok egyre inkább ebből éltek, ezáltal a letelepedettség mértéke megnőtt. így aztán, mikor a magyarság zöme átlépte a Volgát, és folyamatosan dél felé húzódott, föltételezhetően a letelepedett része visszamaradt. Itt talált erre a töredékre Julianus barát 1236-ban. Ezen a délre vezető úton, majd a forrásokból Levédiaként ismert szálláshelyen a magyarság igen jelentős kapcsolatba került a tiirk népekkel és az alánokkal (a szarmaták leszármazottaival, a mai oszétok, illetve a később Magyarországra is eljutott jászok őseivel). Olyan erős és hatékony volt ezekkel a türk népekkel a kapcsolat, hogy a történeti források a magyarokat is türköknek nevezik, s külső nevünk, ahogy ma a világban hívnak bennüket (hungar, ungar, venger) szintén egy türk népnek a nevéből, az onogurból (amit bolgárként is ismerünk) származik. Egy bizonyos ideig Kelet-Európa egyik legjelentősebb államában, a Kazár Kaganátusban (szintén türk nép) is élt a magyarság, s mikor ebből kivált, a kazárok három törzse a magyarokhoz csatlakozott, erősítve a honfoglaló magyarságban a türk elemet. Nem véletlen tehát a címben föltett kérdés: mogyeriek vagy türkök? Érdemes tehát figyelemmel követni ezeknek a türk népeknek a történetét, mert ez bizonyos értelemben a magyarok története is. A türk népek őshazája Belső- Azsia. Innen indultak az V. században nyugat felé, s jutottak egészen a Kárpátmedencébe. Elsőként az onogurok vagy bolgárok tűntek föl Európában, 463-ban, mégpedig a Kaukázustól északra, a Kubán és a Don folyók vidékén, az alánok szomszédságában. 557-ben az avarok tűnnek föl, akik egészen a Kárpátmedencéig jutnak. Az 500-as évek második felében létrejön a nyugati türk birodalom az emh'tett területeken, amelyben fokozatosan a kazárok jutnak vezető szerephez. 603-ban az onogurbolgárok fejedelme, Kuvrat megkeresztelkedik, és létrehozza a Kubán vidéki Magna Bulgáriát, melyet 650 körül a kazárok legyőznek. Ez a győzelem eredményezte a leghosszabb ideig fennálló kelet-európai állam, a Kazár Kaganátus létrejöttét (650-960). A vereség után a bolgárok egy része, az onogundur törzsek (innen a bolgárok magyar neve: nándor) Asparuh vezetésével az Al-Duna vidékére költöztek, létrehozva a Duna Ekepapucs Ásópapucs és vassarlók KÉRDÉS: Milyen bizonyítékai vannak a magyarok és a bolgár-törökök szoros kapcsolatainak? Hogy hívják a csodaszarvas-mondából ismert alán királyt? menti bolgár államot. A türk bolgárok azonban egy idő után nyelvüket vesztették, beolvadtak a vidék szláv népességébe. A másik bolgár néptöredék folyamatosan északra költözött, és a Volga és a Káma összefolyása környékén létrehozta a Volgái Bulgáriát, fölvette a mohamedán vallást. Ezt az államot csak a tatárok semmisítették meg 1263-ban. Az ő utódaik a mai csuvasok. A bolgárság harmadik része a Kazár Kaganátus alattválója maradt, s hosszú ideig a Kubán és a Don folyók vidékén, valamint az Azovi-tenger mellékén élt az alánok szomszédságában. A Volga mentén délre húzódó magyarság a bolgárok szomszédságában élt tulajdonképpen egészen az Etelközbe való költözésig, előbb a Kazár Kaganátus északi szomszédjaként, majd később annak alattvalójaként. Mindkét nép szinte letelepedett életmódot folytatott, igen fejlett földműveléssel, kézműiparral és kereskedelemmel, s a társadalomban szinte a feudalizálódás jegyeivel. A régészet szaltovói kultúra néven tartja számon ennek a területnek a leletanyagát. A magyarság életmódja itt, a Don és Donyec vidékén, jelentősen megváltozott. Bizonyítja ezt a honfoglaló magyarság régészeti leletanyagában megfigyelhető szaltovói hatás és nyelvünk több mint háromszázra tehető bolgár-török és alán jövevényszava. A földműveléssel kapcsolatosak: búza, árpa, tarló, eke, sarló, boglya, szérű, őröl, dara stb. Tudjuk, a földműveléssel nem itt találkoztak őseink először, de ez az ekés földművelés a korábbinál biztosan fejlettebb volt. Nem kétséges azonban, hogy a szőlőművelést és a kertkultúrát itt sajátították el. Ilyen jövevényszavaink: gyümölcs, alma, körte, dió, szőlő, szűr, bor, seprű. Nem kevésbé fontosak azok a bolgár-török jövevényszavaink sem, amellyel állattartási szókincsünk gyarapodott: bika, ökör, tinó, borjú, ürü, kos, disznó, ártány, köpű, író, túró, tyúk stb. A fenti szavak tanúsítják, hogy a magyar állattartás a letelepülés irányába fejdődött, különösen a sertés- és baromfitenyésztésre utaló szavak. Az eszközökre, mesterségekre, lakásra, lakásbelsőre vonatkozó szavak: harang, gyűszű, ács, szűcs, gyárt, kapu, szék, bölcső. A társadalmi életre, vallásra vonatkoznak: törvény, tanú, tor, gyász, boszorkány, táltos, betű, szám, ír stb. Összegezve elmondhatjuk, hogy a Don, a Donyec vidékén, Levédiában élő magyarság jelentős része elsajátította ä megtelepült életforma helyi hagyományait, aminek hatására a társadalom szerkezete is átalakult. Erről a Kazár Kaganátushoz fűződő viszonyuk kapcsán szólunk. KOVÁCS LÁSZLÓ
