A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-10 / 24. szám
KIÁLLÍTÁS Kollázs-Varázs a Jókai Színházban Örvendetes tény, hogy a Komáromi Jókai Színház vezetősége nemcsak a színpadon biztosít lehetőséget a művészi vénával megáldott fiatalok tehetségének bizonyítására-csillogtatására, hanem az emeleti "minigalériájában" is. Az egyes premierek előtti kiállítás-megnyitókon a már befutott művészek mellett a szárnyukat próbálgató huszonéves fotósok, grafikusok, festők is bemutatkozhatnak. Május 6-án Móricz Csibéjének premierje előtt tekinthették meg az érdeklődők ifj. Fü/öp Antal első ízben nyilvánosság elé tárt kollázsait. Bár a komáromi születésű, a gadóci Mezőgazdasági Szakközépiskolában érettségizett huszonhárom éves alkotó nem rendelkezik képzőművészeti képzettséggel, mégis ígéretes tehetségnek mutatkozik. Azelőtt sportbúvárként a víz alatti titokzatos világgal ismerkedett, majd két idősebb barátjának tragikus halála késztette arra, hogy az emberi léttel, az élethalál harccal kapcsolatos meghatározó élményeit, érzéseit a képzőművészet segítségével fejezze ki. Először fotókollázsokkal próbálkozott, tavaly pedig édesapja hatására, tanácsára kezdett el foglalkozni a festészettel. A színházban kiállított művek színtónusa pesszimizmust sugall, ami — alkotójuk szerint — a tájainkon élő emberek jelenlegi közérzetére, illetve civilizációnk "sebeire" utal. Úgy tűnik, hogy a vízi mélységhez szokott alkotó fiatal kora ellenére is érti, érzi: bizony gyakran összecsapnak a "hullámok" fölöttünk... fogytán az oxigén... Kép és szöveg: MI-KÓ SZÍNHÁZ Forogjon a kastély! A Csemadok érsekújvári nagytermében már hónapok óta folynak a próbák. Színházi előadás készül, mégpedig a Gumidió Színház előadása, a rendező Bárány János. Talán kevesen tudják, hogy működnek, és nem is kevés sikerrel. A folyamat elindítója Kaprinay Zoltán. Az ő nevéhez fűződik a Gumidió, amely szinte már fogalommá vált. Zoli magas növésű, széles látókörű, éber srác, az Érsekújvári Elektrotechnikai Szakközépiskola másodikos tanulója. Sokat ténykedik, minden fontos rendezvényen jelen van. Nevét egy újságban fedezte fel Bárány János, a Heti Ifi szerkesztője, s addig nem nyugodott, amíg személyesen nem találkozott vele. Utána már ment minden, mint a karikacsapás. A gimnáziumból, az egészségügyi és az elektrotechnikai szakközépiskolából kiválasztották a tehetséges embereket, és beindult a művelet. Ők alkotják a Gumidió Színházat. Választásuk Karinthy Frigyes A kacsalábon forgó kastély című darabjára esett. Az első bemutatkozáson már túl vannak. Április 29-én telt ház előtt léptek fel a Csemadokban. A szereplők lelkesen készültek, tanácsot és biztatást szívesen fogadtak. Soraik közt van Péter Szilvia, aki országos szavalóversenyek dobogós helyezettje, Bernáth Tamás, a Képzelt riport szereplője és még sok-sok tevékeny diák. Kiszucsan Kornélia, ötletgazdag gimnazista, az előadás jelmez- és díszlettervezője. Újságpapírból, szövetzsákból divatbemutatót állított össze, ami a darab szerves részét képezi. A többi szereplő ruháját pedig kölcsönözték és kiegészítették. Amint látjuk, nem kellenek milliók, hogy összeállítsunk egy előadást, csupán lelkes alkotógárda... A társulat az új tanévben kezdi meg a Marie-Anne három szíve című Karinthy-darab német nyelvű változatának próbáit, ugyanis meghívást kaptak a Németorlán a pozsonyi magyar élet, a szerkesztőségek nyüzsgő világa inspirálta írásra, kalandos életének, benyomásainak megörökítésére. Idősebbírók, szerkesztők még emlékezhetnek arra a hórihorgas fiatalemberre, aki szinte naponként kopogtatott be a szerkesztőségekbe. Már az alakja is föltűnő volt, hiszen több, mint kétméteresre nőtt. Ha belépett az ajtón, meg kellett hajolnia, nehogy beüsse a fejét. Munkái még eléggé kócosak voltak, ám aki gondosan elolvasta karcolatait vagy riportjait, észre kellett vennie, hogy van íráskészsége. Sződy szája körül mindig ott lebegett valami furcsa mosoly, amely gyakran a fölény, a gúny s a belső tusakodás keveréke volt. Mintha azt jelezte volna: "Majd én megmutatom nektek, mire vagyok képes!" Fábry Zoltánnak is elküldte írásait, türelmetlenül várva a bírálatot. Végül kölcsönösen meg nehezteltek egymásra. Á hatvanas évek végén Sződy egyszerre eltűnt Pozsonyból. Áttelepedett Pestre. A pesti lapokban, főleg a Magyar Nemzetben olvashattuk írásait, verseit. Azt hiszem, ott jelent meg Tetemrehívás című verse is. A tetemrehívottakban persze magukra ismertek a pártvezetők. Sződyt, rendőrségi segédlettel, eltanácsolták az írástól. S most itt fekszik előttem Büntetőszázadban című könyve, amelyben kis papírlapot is találhatunk. A lap egyik oldalán az író neve áll, a másik oldalon ez a szöveg: "Húsz éven keresztül feketelistán volt!" Alatta a könyvesboltok címei, ahol Sződykönyveket lehet vásárolni. Könyve ötsoros előszavában egyebek között ezt írja: "Elbeszéléseim többségét első személyben írtam. Ám ez az első személy — nem én vagyok." Ez csak részben hihető, mert minden írásban ráismerek Sződyre. Könyve bizony kész curriculum vitae. Felelevenedik ezekben az írásokban minden reményteljes és görbe útja. Elmeséli, hogyan akart átszökni katonaként a csehszlovák határon nyugatra, aminek az lett a vége, hogy rács mögé került. Látjuk őt a csehszlovák hadsereg büntetőszázadában. Elmondja, hogyan lett cirkuszi segédmunkás, majd "kulisszatologató" a pozsonyi Nemzeti Színházban. Arról is mesél, idegenvezetőként milyen kalandokat élt át a Szovjetunióban, s miért sietett haza olyan gyorsan Kanadából. Sződy minden írása realista fogantatású. Lélekrajzzal, ezoterikus részletekkel nem bíbelődik, írásainak hangulatteremtő ereje megragadja az olvasót. Legvonzóbb azonban őszinte hangja. Ennek ellenére, egy-két halványabb Írása kimaradhatott volna, így teljesebb lett volna a könyv. D.Gy. Kassák Lajos szerepében Puskás Béla (Fotó: Thór Tamás) szági Nemzetközi Diákszínjátszó Fesztiválra, ahol a csali mesét is előadják magyarul. Ez nem kis eredmény... De miért nem lehetett hamarabb beindítani ezt a folyamatot? Végül is mi kellett hozzá? Ötlet, erő, akarat. A középiskolás tanárok fejében miért nem fogant meg a gondolat, hogy színjátszó kört létesítsenek? Időhiány miatt vagy feleslegesnek tartották? Esetleg a tananyaggal terhelt diákokat nem akarták szabadidejükben is zaklatni? Kezdőknek tartották magukat? De hiszen Bárány Jánosnak is ez az első próbálkozása, és kilométereket tesz meg hetente a fővárosból. A negyvenfős színjátszó gárda is boldog, örömmel játszik. Üljenek be egy szabad székre (ha lesz), és meglátják. Aztán eldönthetik, van-e értelme Szlovákiában magyar darabot játszani diákokkal. En mindenesetre csak gratulálni tudok. Pénzes Tímea K Sződy Viktor: Büntetőszázadban Magánkiadásban jelent meg Budapesten Sződy Viktor: Büntetőszázadban című, elbeszéléseket, riportokat és tárcákat egybefogó kötete. Bár az írások színvonala nem egyenletes a könyv figyelemre méltó. Ám mielőtt beszélnénk a kötetről, ejtsünk néhány szót Sződy Viktorról, akit ma már bizonyára kevesen ismernek hazai tájainkon. Pedig ő is honfitársunk. Itt született Kelet-Szlovákia földjén, apja szolgabíró volt. Sződy, otthonról elkerülvén, számtalan helyen megfordult, sokféle munkába belekóstolt. Végül Pozsonyban kötött ki, ahol élettársával "szentjánosi szegénységben" tengette életét. Ta-18 A HÉT
