A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-06-03 / 23. szám

OTTJÁRTUNK A Komáromi Napok egyik hangulatková­csa: a C’est la vie együttes bi szponzorokat találjunk a felújítási munká­latok folytatásához. Ugyanis ez a kiemelt műemlék Izsa község tulajdonát képezi, viszont a község költségvetéséből már nem telik a további munkálatokra. Eddig is az állami költségvetésen kívül szövetkezetek, magánvállalkozók, cégek stb. adományaiból biztosítottuk a pénzügyi feltételeket. (Szám­laszám: VUB Komárno, 35-21822-142/0200.) A felújítás célja a tábor termé­szetbeli múzeumként való bemutatása. Az ide látogatók megfelelő tájékoztatása érde­kében a tábor területén információs rendszer kerül felállításra (tervező: Peter Varga, komáromi származású mérnök). Egyméte­res magasságban tervezik felhúzni a falakat a hajdani technikával. Ezt követően meg­épülnek a fatornyok, az őrkapuk és a tábor mellett egy régi kaszárnya vályogtéglából, fából és nádból. Ezt az épületet múzeumként működtetnénk. Az egykori Járási Területfej­lesztési és Építészeti Hivatal munkatársai kidolgoztak egy tanulmánytervezetet e kör­nyezet turisztikai és rekreációs szempontból való kihasználására. Többek között számol­tak a kirándulóhajók számára kialakítható kikötő építésével is... Izsa község szeretne bekapcsolódni az 1996-os EXPO rendez­vénysorozatába is. Persze mindez az anyagi lehetőségek függvénye... mi állandóan nyüzsgünk — leveleket, kérvényeket írunk, programokat szervezünk... Hiszen ez a tábor — az európai kulturális örökség részeként — évszázadokon keresztül őrizte számunkra az akkor élt emberek üzenetét. Utóhang: Nos, több száz érdeklődő utazott a Floráliára. Akadtak, akik csalódtak, mert Leányvár helyett csak kőhalmokat találtak... Másokat a májusi zápor riasztott el e Duna-parti randevúról. Azonban sokan estig éltek a gazdag műsorkínálattal: először — régi római szokás szerint — az izsai polgármesternő szentelte fel a tábort, a váci gladiátorcsoport segédletével; majd egymás után következtek az amatőr művészeti csoportok produkciói a felállított két színpa­don — a három kategóriában zajlott lovas­­versenyek, a repülőmodellezők bemutatója; gyermekparadicsom fogadta az apróságo­kat, lehetőség nyílt sétakocsikázásra, em­léktárgyak vásárlására a népművészeti és könyvvásárban stb. Reméljük, hogy megér­jük: vár áll majd a kőhalom helyén, és várjátékok is részét fogják képezni a Komáromi Napok rendezvénysorozatának... Miskó Ildikó Fotó: a szerző Felvételik előtt, felvételik után... A május a tavaszi napfény és a szerelem hónapja, de a felvételiké is, amikor sok-sok kisdiák, szülő és tanító érez különös izgalmat, és így sóhajt fel: Csak sikerüljön! Májusban a nyolcadikosok ünneplőbe öltöztek és irány a város, irány az új iskola, irány a felvételi, az új élet felé... Május elején, közvetlenül a felvételik napja előtt Nagycétényben jártam. Pócsik Béláné igazgatóhelyettes a felvételik előtti hangulatban fogadott. Megtudtam, hogy a gyerekek zömében a továbbtanulást választották: 5 tanuló gimnázi­umba, 5 a nagysurányi közgazdaságiba, 3 fiú vegyésznek készül majd Vágsellyén, 2 lány az udvardi leányképzőt, 1 fiú pedig az érsekújvári elektrotechnikait választotta. Az idei felvételik előtt újabb határozat szüle­tett, amely a pótfelvételiket, a fellebbezési lehetőségeket, az elért pontszámokat és a pontszámokat teljesített, de helyszűke miatt fel nem vett tanulók sorsát próbálja megoldani emberségesen. Egy biztos, aki a májusi felvételin nem felelt meg, vagy nem jutott be valamelyik, általa választott intézetbe, az júniusban pótfel­vételit tehet. — Aránylag sokan a gimnáziumot és a nagysurányi közgazdaságii választották, vajon miért? — kérdeztem Pócsik Valériától. — A nagysurányi közgazdasági magyar tago­zatára négyen jelentkeztek, 1 tanuló pedig a szlovák tagozatot választotta, bízik benne, hogy a szlovák tagozaton is megállja majd helyét. A nagysurányi iskola jól felkészíti a tanulókat, tehát közgazdasági "középkádereket" képez. Különö­sen a lányok tudnak jól elhelyezkedni az iskola elvégzése után, hiszen manapság keresik azokat a titkárnőket, könyvelőket, üzletkötőket, akik a magyar nyelvet tökéletesen ismerik. Különben Nagysurány nagyon közel van, a bejárás meg­oldható. A gimnáziumot (Pozsony, Komárom, Érsekúj­vár) valóban azok választották, akik a felsőbb­fokú végzettségre is alkalmasak lesznek. De magában az érettségi is egy fontos végzettség lehet, hiszen vannak szakosított osztályok is... Aztán az elsősökről, illetve az elkövetkezendő év elsőseiről beszélgettünk, Nagycétényben 12 elsős lesz, Kolonban meglepően szép számban 11-en jelentkeztek, ami nyilván az iskola és Bugyinszky Júlia kiváló pedagógiai munkáját dicséri. A két nagyobb, teljes felépítésű iskolá­ban: Gímesre és Pogrányba 8—8 tanulót írattak be, szép számú elsős lesz a Zsibrice tövében, Zsérén 7 kisdiák, Alsóbodokon 6 elsős és Nyilracsehiben 3 elsősük lesz, ami azt jelenti, hogy majd összesen 18 tanu­lóval; a jövő szeptembertől csak egy osztály nyílhat Nyil­racsehiben. Nyitracsehiből az ötödikesek Nagycéténybe jár­nak. — A Zoboralja Alapítvány kisbuszt vásárolt, amellyel a kálazi és a Verebély környéki magyar gyerekeket szeretnék Nagycéténybe szállítani. Ké­pes a Nagycétényi Alapiskola mondjuk 20—30 környékbeli gyerek befogadására? — A múltban háromszáznál is több tanulónk volt, igaz két műszakban, délután is folyt a tanítás. Harminc—ötven gye­rek befogadása nem okozhat Bugyinszky Júlia a Csemadok munkájába is bekapcsolódik gondot. Ha a magyar szülők Kálazon és Verebély környékén, mondjuk Felsőahán a gyermekeiket hozzánk akarják járatni, nagy szeretettel várjuk őket... Közben megérkezett dr. Szabó Lajos, az iskola igazgatója, aki a járási tanügyi hivatalban járt, ígyhát nem mulasztottam el megkérdezni, hogy van-e már a tanügyi hivatalnak új igazgatója? — A tanügyi igazgatót, Sokol urat leváltották, ő a Meéiar párt jelöltje volt. Annyit mondhatok, hogy nem alkalmazott direktív módszereket a magyar iskolákkal szemben, amit viszont előd­jeiről nem lehet elmondani. Új igazgató még nincs, folynak a találgatások, hogy kire esik a választás. — Milyen a járási pedagógusszövetség mun­kája? — Morvainé és Varga tanító néni nyugdíjba vonulása után bizony hanyatlott a munka. Pedig a szövetség fontosságát nem szabadna alábecsül­ni, nagyon-nagyon sokat tehet. De örömünkre, a szövetség alelnöke Révész Bertalanná kézbe vette a dolgokat, hamarosan összejövünk, és új vezetőséget választunk, az eredményeket bízzuk a jövőre! Nagycétényből olyan benyomásokkal távoz­tam, hogy kiegyensúlyozott, harmonikus peda­gógiai munka folyik az iskolában. Ám a ma sikerei nem szabad, hogy megtévesszenek; mindig a holnapra kell gondolnunk, ami egyre nehezebb lesz a rosszabbodó gazdasági állapotok közepette. Motesiky Árpád A/, elsősük ünnepélyes fogadása Nagycétényben A HÉT 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom