A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-14 / 3. szám
ösztöndíjasnak, mégis a magyar—szlovák szakon kötöttem ki. Ma úgy érzem, jói döntöttem, nem is tudnék más lenni, csak pedagógus, még ha a pálya igen nagy kívánnivalókat hagy maga után mind erkölcsi, mind anyagi vonatkozásokban. Előbb a Nyitrai Tanárképző Főiskolát végeztem el, majd a Pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészkarán tanultam tovább és ott szereztem meg a bölcsészdoktori címet is. — Tanítottál alap- és középfokon, jó néhány éve pedig már felsőfokon oktatsz. Bizonyára sok élményed van. — Ahogy mondani szokás, akár egy regény kitelne belőlük. Emlékszem az érettségiző gyerekeim csapataira, ahogy loholtak utánam az utcán, hogy szót válthassanak velem, az órákra, melyeket nehéz volt abbahagyni, mert ezer kérdésük és mondanivalójuk volt még; a közös emberközelítő kirándulásainkra, a sírógörcsös öngyilkoshangulatú gyónásokra; a nagy önfeledt nevetgéléseinkre, a közös énekléseinkre... A sok üdvözlőlap, levél, meghívó azt bizonyítja, hogy gondolatban sokuk ma is számontart. Lépten-nyomon találkozom velük az országban. Ma már sebész, színész, mérnök, pap, újságíró, pszichológus és főleg sok pedagógus van közöttük, tudniillik egy évtizedet óvó- és nevelőképző szakközépiskolában is tanítottam. — Tehát nem véletlen, hogy nálunk elsőként kezdtél foglalkozni az alternatív pedagógiai programokkal, egyebek között a Zsolnai-féle Nyelvi Irodalmi Kommunikációval, a Waldorfiskola modellel, a Gordon-féle kommunikációs módszerrel és sorolhatnám. — Csak egy nagy hiba van nálunk, hogy a reformpedagógiai módszerekre nincsenek gyakorlóiskoláink, így ezeket csupán a lehetőségek vázrajzának tekinthetjük, az elméleti felkészítés egyik formájának. — Ebbe a felkészítésbe mit iktatnál még be? — Bevezetendőnek, illetve megerősítendőnek vélem a pszichológiai, filozófiai, valláselméleti, etikai, esztétikai felkészítést— egy bölcsen átgondolt szelekcióval. A pedagógia anyagát frissíteném és áttenném a nyomatékot a nevelési szférára (mind elméleti, de főleg gyakorlati alapozással). A szakon belül pedig csak az alapos, következetes felkészülés segít. — Beszélgetésünk végén még egy problémát szeretnék felvetni, ha megengeded. Együtt küszködtünk a Nevelés című lapért, de sajnos megszűnt. Mennyire látod hiányát egy jó szaklapnak? Kik írják meg, illetve kik csinálják a pedagóguslapot?— Hiányolom a Nevelést, meg az akkori hosszúra nyúló szakmai vitáinkat is. Egy jó szaklapra mindenképpen szükség van, amely szélesebb skálájú és igényesebb színvonalú lehetne, és szolgálná pedagógiánk felemelését, felemelkedését. Úgy hiszem, mi mindnyájan kell hogy szorgalmazzuk és írjuk, te is, én is, minden hozzáértő agy a szakmában vagy szakmaközeiben. A pedagógusszövetség szakbizottságában amúgy is felvállaltuk ilyen kezdeményezések támogatását. — Köszönöm szépen a beszélgetést. Mind a tanári, mind a szakírói alkotó munkádhoz jó kedvet és sok sikert kívánok. Csicsay Alajos Fotó: Motesiky Árpád ÉVFORDULÓ A DUNA-KANYAR FESTŐJE Száz évvel ezelőt született Szőnyi István, a modern magyar festészet egyik kiemelkedő alakja. A főiskolán és Nagybányán Ferenczy Károly és Réti István tanítványa volt. Eredeti tehetség. Korai képei nagy hatással voltak fiatal kortársaira, Aba Novák Vilmosra, Korb Erzsébetre stb. Minden szabad idejét Zebegényben és a festői Duna-kanyarban töltötte. Később ide is költözött, ahol tájképeket, figurális kompozíciókat festett és mesteri rézkarcokat készített. Halála után zebegényi műtermét múzeummá alakították át, és ma is sokan látogatják. A Kép című 1943-ban megjelent, ma is tanulságos könyvéből idézünk két részletet: HASZNOS-E A MŰVÉSZET? Az a probléma, hogy a művészet szükséges és hasznos-e, sok vitára adott már alkalmat úgy művészek mint művészeti írók között. A művészet művelői és élvezői rendszerint szeretnék a művészetet megvédeni a haszontalanság vádjával szemben, és azzal mentegetik, hogyha nincsen is közvetlen haszna, azért a munka közben felvetődő problémák megoldása, mind tudományos, mind technikai vonatkozásban előbbre vitték az emberi civilizációt és kultúrát. Merjük bevallani, hogy a művészet nem hasznos. Éppen ez a nagyszerű benne. Haszontalanságának köszönheti, hogy teljesen képtelen a fejlődésre. Mivé is fejlődhetne egy haszontalan valami? Még haszontalanabbá? A művészet számára a haszontalansága, fejlődésképtelensége biztosítja az öröklétet. Negatív erényei óvják meg az elavulástól. A leghasznosabb alkotásokat az emberiség részére kétségen kívül a technika szolgáltatta, és ha összehasonlítjuk az ősember technikai felszerelését, a fejszét, az első egykarú emelőt a mai kor bámulatos technikai vívmányaival, a repülőgéppel, a rádióval, el kell ismernünk, hogy a technika szinte hihetetlen módon fejlődött. A fejszét használó ősember barlangjában talált bölény rajza a haszontalan művészet eredménye, ma is változatlanul remekmű, s van olyan kvalitású, mint egy akár ma készült tökéletes kép. Egy művészi értékű egyiptomi dombormű vagy szobor, éppen olyan jó, mint Donatello vagy Michelangelo egy-egy műve; nem avult el, több mint ezer esztendő elmúltával sem. A remekmű mindig egyazon értékű. ‘‘ Tagadhatatlan, hogyha a világ minden Szőnyi István: Este Szőnyi István: Zebegényi temetés múzeuma, képtára, egyik napról a másikra megsemmisülne, az emberiség élete azért a megszokott ütemben folyna tovább, míg ha ugyanilyen katasztrófa érné a közlekedési eszközöket, az olyan megrázkódtatással járna, hogy csak igen hosszú idő múlva hevemé ki az emberiség. Bármennyire felesleges és haszontalan is a művészet a közösség szempontjából, az egyén alaptermészetében és törekvéseiben annyira nem változott a történelemben való megjelenése óta, hogy a művészet ma is elsődleges szükséglete, és mint ahogy nem tud élni levegő nékül, úgy művészet nélkül sem. A művészet szeretete és gyakorlása a legvadabb néptörzsnél is éppen úgy megvan, mint a legkulturáltabb népeknél. S ha néha össze is omlanak egyes kultúrák, a művészi alkotást mindig újra kezdi az ember. IRÁNYÍTOTT MŰVÉSZET Az irányított művészet napjainkban újból bizonyos aktualitást kapott. Megvalósításának módjain vitatkoznak, holott lehetetlen voltát már a kifejezésben megnyilvánuló meghatározás is mutatja. Vizsgáljuk meg alaposabban, mit is lehet érteni alatta? Ennél a rendszernél, az elgondolás szerint, a hatalmi szóval irányítónak csak a képzőművész kézügyességére, technikai szaktudására van szüksége, mert a mű témáját, szellemét ő adja meg, meghatározva a stílust és azt az érzést, melyet hivatva van a nézőben felkelteni. Arra, ami a festőt művésszé emeli, az intelligenciájára, szellemére, érzéseire, egyéni benyomásaira, nemcsak hogy nem tart számot, de ezek egyenesen gátlóan hatnak akaratának érvényesítésénél. Igazi művész nem is vállalkozik ilyen szerep betöltésére. Tudatában van annak, hogy a műremek egy nem mindennapi embernek megnyilatkozása, őszinte vallomása saját érzéseiről, gondolatairól, az élet jelenségeiről, a világról. Mondanivalója nem programbeszéd, hanem az örök emberi igazság, és ezért marad minden koron és időn túl örök érték. Az irányított művészét lehet irányított, de nem lehet művészet, mert tökéletes szellemi szabadság nélkül művészit produkálni lehetetlen. A HÉT 7
