A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-27 / 22. szám
FIGYELŐ A TOMPA MIHÁLY ORSZÁGOS VERS- ES PRÓZAMONDÓ VERSENYRŐL A Csemadok Országos Választmánya több központi és regionális intézménnyel, szervezettel karöltve az idén április 21—24. között már harmadik alkalommal Rimaszombatban rendezte meg a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyt — anyanyelvűnk egyik jeles ünnepét. E négynapos rendezvényen — a megmérettetésen kívül — akadt lehetőség a művelődésre, szórakozásra, barátságok elmélyítésére is. A szervezők — anyagi lehetőségeikhez mérten — igyekeztek kielégíteni az irodalom- és színházkedvelők (pl.: a Thália Színház Laloha: Napfoltok című darabjának előbemutatójával, Hegedűs D. Géza és Dóczy Péter színművész, továbbá Vass Ottó műsorával), a tánc-, ének- és zenebarátok (pl.: Berecz András, a Szőttes Kamara Táncegyüttes, az egyházasbásti citerazenekar, a helybeli gimnázium kamarakórusa, valamint a komáromi C'EST LA VIE popegyüttes produkcióival), sőt, az izgága apróságok igényeit (pl.: Levente Péter és Gryllus Vilmos gyermekműsorával, Csómy Éva és Szabó Csilla játszóházában stb.) is. Naponta megjelent a RIKKANCS fesztiválújság — tele információkkal, véleményekkel... Akadtak azonban, akik így is hiányolták az igazi fesztiválhangulatot. Először HAULITUSZ ANIKÓT, e verseny rendszeresen visszatérő résztvevőjét kértem meg arra, hogy árulja el a döntő előtti napokon szerzett benyomásait. Összegezve az alábbiakat nyilatkozta: — Az előző két rimaszombati versenyt jobb hangulatúnak találtam, mint az ideit. Ugyanis nagyon hiányoltam egy fesztiválklubot, ahol — műsoron kívül is — jól érezhettük volna magunkat, beszélgethettünk volna a régen látott ismerősökkel... Tudom, hogy nehéz a szervezők munkája, azonban figyelembe kellene venni, hogy Komáromban mindig nagyobb volt a verseny iránti érdeklődés, forróbb volt a fesztiválhangulat. Megértem, hogy ebben a régióban is igény mutatkozik valamilyen országos rendezvény iránt, de nem biztos, hogy emiatt éppen a Jókai Napokról kellett volna leválasztani ezt a versenyt... sokan visszasírjuk a hajdani közös versengéseket, klubműsorokat. Ami magát a versenyt illeti: nehéz helyzetben van a zsűri, amikor pár perc alatt kell döntenie az eredményekről... sok múlik a szerencsén is. Az idén Szilágyi Domokos "Kényszerleszállás" című versével próbálkozom, mivel ő az egyik kedvenc költőm, és a művei színpadi tolmácsolásra is nagyon alkalmasak. Természetesen szeretnék az első három helyezett között lenni... Ezután egy másik tehetséges versenyző, DUBOVSZKY LÁSZLÓ véleményét kértem ki. íme, a válasza: — Mivel naponta ingáztam Rimaszombat és a tornaijai otthonom között, ezért nem kaptam teljes képet az idei rendezvényről. Több versenyző ismerősöm is panaszkodott, hogy a művelődési háztól messze, a Mezőgazdasági Szakközépiskola kollégiumában szállásolták el őket, ami akadályozta a meghittebb fesztiválhangulat kialakulását a VMK-ban. Persze ennek bizonyára anyagi okai vannak... Én is inkább csak a verseny ízét éreztem az ünnep varázsa helyett... Továbbá a versenyről hiányoztak olyan tehetségek, mint Öllé Erik, Czajlik József, akik színházi stúdiósokként már nem szerepeltek közöttünk. így kiugró teljesítmény nem született az V. kategóriában. A változatosság kedvéért az idén nemcsak a vers-, hanem a prózakategóriában is indultam. Dsida Jenő "Psalmus Hungaricus-a mellett Queneau "Stílusgyakorlatok" című prózarészletével neveztem be a versenybe — ne higgyék, hogy csak a komoly műveket kedvelem. Elsősorban nem az eredmény érdekel, hanem az a tény, hogy sikerüljön adnom valamit a közönségnek. É verseny után pár évig nem szereplek, mert úgy érzem, hogy most nem tudok újat mondani a közönségnek... Az elmondottakat szakmai hpzzászólások, tanácsok követték. Először PÁSZTÓ ANDRÁST, a IV. és V. kategória zsűrielnökét hallgattam meg: — Tulajdonképpen elégedettek lehettünk az idei színvonallal, mert a verseny kiegyensúlyozott volt. Viszont hiányzott az igazi nagy kiugrás, a lehengerlő produkció. Állandóan figyelmeztetjük a versenyzőket, hogy körültekintőbben válasszák meg a verset, illetve a prózát. Hiszen nem a produkció időtartama, hanem a minősége a lényeges — a versenyzők egyéniségéhez illő művek tolmácsolására van szükség. A tapasztalataim szerint a versenyzők többsége megfogadja a tanácsainkat, igyekszik kiküszöbölni a hibákat. SOÓKY LÁSZLÓ, az I—111. kategória zsűrijének elnöke szerint: — Az I. kategória kivételével az arcok többsége már ismerős; szerencsére, sok visszatérő versenyzőnk van. A legnagyobb gondnak azt tartom, hogy sem a pedagógusok, sem a diákok nem olvasnak eleget, megfelelő műveket. Nemcsak a kortárs írók, költők műveit hiányolom, hanem az újdonságot, a másságot. Például a III. kategóriában nyolc Móricz-, négy Móra- és néhány évtizedek óta futó, nagyon alacsony színvonalú ún. ifjúsági mű hangzott el. Ebből is látszott, hogy a pedagógusok mindössze a főiskolán szerzett ismereteikből merítettek... Meg kell és meg lehet találni azokat a műveket, amelyek színvonalasak, ugyanakkor a gyerekek és a közönség számára is élvezetesek. ATV-nézés, videózás helyett inkább az olvasásra kellene rávezetni a gyerekeket! A verseny színvonaláról még annyit: többnyire nagyon tehetséges gyerekeket hallottunk, akik bármelyik magyarországi hasonló versenyen is az élvonalban végezhetnének... Amit ezen a rendezvényen hiányoltam: egy közös helyiséget, például egy klubot, ahol a műsor után is együtt maradhattunk volna, hogy elbeszélgessünk, vitatkozzunk egymással. Ennek hiányában kénytelenek voltunk összezsúfolódni egy-egy hotelszobán vagy vendéglőben... Másnap, a várva várt döntő után először a közönség kedvencét, MIKÓ ATTILÁT kaptam mikrofonvégre. A következőket árulta el önmagáról: — A rimaszécsi alapiskola negyedik osztályos tanulója vagyok. Tavaly kezdtem ezen a versenyen szerepelni. Akkor annyira megtetszett a prózamondásom egy jelenlevő budapesti szállodatulajdonosnak, hogy meghívott vendégségbe. Nagyon boldog vagyok, mert az idén az I. kategória prózamondói között az első helyen végeztem "A rest macska" című népmesével. A prózamondáson kívül szeretek zongorázni és fotózni. Nagyon jól érzem magam Rimaszombatban — főleg Levente Péterék gyermekműsora tetszett... Pár szóban a verseny abszolút győztese, a kilencvenkilenc pontot elérő (maximum száz pontot lehetett elérni) GUBÍK ÁGNES is bemutatkozott olvasóinknak: — A zselizi gimnázium harmadik osztályos diákjaként a "Fehér Anna” című balladával nyertem meg a IV. kategória versmondóinak versenyét, aminek kimondhatatlanul örülök. Ezelőtt mindig a prózakategóriában neveztem, de az idén úgy éreztem, hogy szinte nekem írták ezt a balladát — nagyon közel áll az egyéniségemhez. Az érettségi vizsgák után a színművészeti főiskolára fogok jelentkezni. Talán sikerül felvételt nyernem... Végül KAMENÁR ÉVA főszervező össze- Értékel a zsűri 4 A HÉT
