A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-13 / 20. szám
szerint a magyar nemzetet az állampolgárok összessége alkotja. A vitában főleg a szlovák diáktársak álltak ki mellettem, pedig a tisói Szlovák Állam német alárendeltsége miatt a valódi szlovák nemzettéválást is kétségbevontam. Czvank tanár úr érdemileg nem vett részt a vitában, csak moderáló közbeszólásokat, megjegyzéseket tett. Akkor nem gondoltam ilyesmire, de most visszanézve nagy tisztelettel illetem a magatartását: ingyenes kollégiumunkat a magyar állam tartotta fenn, s a kollégiumi igazgató ennek ellenére sem torkolta le a hivatalos közjogi felfogás bírálóját. Nem sokkal előadásom után a megalakult Bolyai Kollégium lakója lettem, s a Toldy Ferenc utcába már nagyon ritkán jártam el, mert az ottani barátaimmal az egyetemen vagy a felvidéki diákok Mária utcai napközi otthonában gyakran összefutottam. Hátralévő egyetemi éveimben Czvank tanár úrral kétszer-háromszor találkoztam véletlenül, s aztán egy szörnyűséges másfél évtized után az ötvenes évek második felében tudtam meg, hogy él, a pedagógiai életben tekintélynek számít, s a vezetékneve Göndöcsre változott. Névváltoztatása idejéről, indokáról és körülményeiről semmi bizonyosat nem tudok, de első hallásakor spontánul az a hozzá illő és szilárd lehetőségre alapozódó elképzelés alakult ki bennem, hogy akkor változtatta meg a nevét, amikor a sorozatos német győzelmek hatására az ellenkező irányú névváltoztatás: a magyarosított nevek visszanémetesítése volt divatban. Ha a valóságban nem így történt, akkor is azt mondom: erős erkölcsi alapok léteztek ahhoz, hogy így is történhetett volna. Megjegyzem még azt, hogy az említett disszimilációs névváltoztatási konjunktúrát kialakulása folyamán többek között Szekfű Gyula ítélte el, s Zilahy Lajos 1943-ban erre a témára építette híres antifasiszta drámáját, a Fatorhvoknt. Az ' ut icaí Kapcsolati emlé' ,:M oóndöcs László halála szakította fel bennem. Amikor megkaptam a halotti jele-‘ést. ' .eztem, hogy az én élete: :öl is , _ ,ai vitt néhány, már elhalványult, de jelentős fejlődési mozzanatot. Szétnéztem régi írásos anyagaim között, s rátaláltam a Toldy Ferenc utcai kollégiumban tartott két előadásomra. A prohászkás szemináriumi előadásból csak a novellisztikus betét maradt meg, a második előadást viszont teljes terjedelmében újraolvashattam. A kollégiumi fényképek közül az a csoportkép is előkerült, amely 1940. április 28-án a második előadásom utáni percekben készült. Itt Czvank tanár úr 28 éves fekete hajú daliás fiatalember. A hetvenes évek végén, mikor Göndöcs László-i mivoltában először láttam őt, már törődött, ősz ember volt, s első látásra nem is ismertem fel. Kapcsolatunk felújult, s a Rákóczi Szövetség megalakulása után én is támogató tagja lettem a kulturális alapítványának, s a Szövetségben és a vele szorosan együttműködő Magyarságkutató Intézetben előadásokat tartottam. Szeretve tisztelt egykori kollégiumi igazgatóm öregkori fáradhatatlan munkásságát csodálattal figyeltem, s emlékét halálomig őrizni fogom. KRÓNIKA TelepüléslexiHon MAGYAROK NYOMÁBAN - RIMASZOMBATI JÁRÁS FÜGE (Figa) A rimaszombat—tornaijai országút mentén fekvő kisközség, 1900-ban 89 házzal és 470 róm. kát. vallású lakossal. A községet már a pápai tizedszedők jegyzéke említi Figes név alatt. 1407-ben a Mikófalvy-család bírta, és ekkor Figewnek hívták. Két évvel később már mint két külön község szerepel, Alsó és Felső jelzővel, s birtokosai a Csathó- és a Kozma-családok. 1435-ben már a Fügey-családot is említik az egykori oklevelek. Később pedig a Rákóczy-, a Palkovics-, a Rácz-, a Vad-, a Hevessy-, a Szakailés a Fáy-családok a birtokosai. Három csinos úrilak is volt a községben, melyeket a Palkovics-, a Vad- és a Hevessy-családok építtettek. A községhez tartozik Aranyszék puszta, mint külön község már a XIV. században szerepelt, amikor is a Csetnekiek voltak az wái. E község területén feküdt hajdan Szentlélek, azóta elpusztult falu, mely a XV. század elején a Rozgonyiak birtoka. 1479-ben a mellétéi Barna-család és 1486-ban a Giczey-, utána pedig az Orosz-család volt az ura. 1874-ben az egész község leégett. A katolikus templom 1810-ben épült. A község területe 920 ha, lakóinak száma 360, felekezeti megoszlás szerint róm. kát. 199, ev. ref. 23, a többi nincs nyilvántartva. A község polgármestere Komora András. Az 1—4. évfolyamos vegyes alapiskola igazgatója Končeková Jana. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1980 437 224 51,26 1991 360 190 52,78 GESZTETE (Hostice) A Munkás patak mellett fekvő kisközség, 1900-ban 141 házzal és 693 róm. kát. vallású lakossal. Már a pápai tizedszedők jegyzéke említi Gezeche hibás alakban. A Lórántffiak ősi birtokainak az egyike, és mint ilyen, Ajnácskő vár tartozéka volt. Későbbi birtokosai a báró Vécsey-, Balajthy-, Jankovics-, gr. Bethlen-családok voltak, legutóbbi pedig gr. Berchthold Saroltának és Putnoky Móriczné szül. Károlyi Saroltának volt itt nagyobb birtoka és az utóbbinak régi nemesi kúriája. A róm. kát. templom 1787-ben épült, 1890-ben a községgel együtt leégett, de csakhamar újjáépítették. A községhez tartozó Dóna-lapos, Királyrét, Lánybikk és Andrásvölgy nevű dűlőknek bizonyos történelmi jelentőségük van. Idetartoznak Katalin, Szeles és Léhi puszták is, mely utóbbi mint község postája Gömörsimonyi, távírója Ajnácskő és vasúti állomása Feled volt. A község területe 2112 ha, lakóinak száma 784, felekezeti megoszlás szerint róm. kát. 642, ev. ref. 12, a többi nincs nyilvántartva. A község polgármestere Szekeres Éva. Az 1—8. évfolyamos alapiskola igazgatója Magdeme Rozália. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1980 793 763 96,22 1991 784 753 96,05 GORTVAKISFALUD (Gortva) Gortva-völgyi kisközség, 1900-ban 102 házzal és 474 róm. kát. és ev. ref. vallású lakossal. Hajdan csak Kisfalud néven ismerték. Legrégibb birtokosa 1407-ben a Mikófalvy család. Később a Lórántffyak és ezek révén a Korláth-, a Balajthi-, a Bankos- és Baloghy-családok birtokolták. Sztrakoniczky Rezsőnek régi úrilaka volt itt, melyet 1836-ban Adorján Dávid építtetett. A községben csak református templom van, mely 1790-ben épült. Az egyházban több régi, a XVII. századból való szent edényt őriznek. A község 1846-ban teljesen leégett. A faluhoz tartoznak Bácska, Csenýíz Bizófalva puszták, amelyek közül az utóbbi még a XV. században falu volt. A községben van posta és vasúti megállóhely, távírója Feled. A község területe 963 ha, lakóinak száma 474, felekezeti megoszlás szerint róm. kát. 388, ev. ref. 45 a többi nincs nyilvántartva. A falu polgármestere Melišik Ján. Az 1—4. évfolyamos alapiskola igazgatója Varga Magdaléna. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1980 614 426 69,38 1991 474 330 69,62 GÖMÖRMIHÁLYFA (Gemerské Michalovce) A Kopány patak mellett fekvő kisközség 1900-ban 49 házzal és 188 ev. ref, vallású lakossal. E községet már a pápai tizedszedők jegyzéke is említi Michela néven, 1413-ban Myhalfalwa, majd Mihályfalva. 1427-ben az Eördögh-család a földesura, később azután megoszlik a Bodon-, a Forrjon- és a Nagy-családok között. A községben levő úrilakot Bodon Ábrahám, a vármegye egykori alispánja építtette, és ez később Beélik Iváné volt. A református templom 1772-ben épült. A községhez tartoznak Loponyi, Ablonczi és Morhó puszták. Az utóbbi már 1427-ben mint a Derencsényiek birtoka szerepel. 1480-tól már nem találjuk nyomát. Postája Füge, távírója és vasúti állomása Tornaija. A község területe 625 ha, lakóinak száma 113, felekezeti megoszlás szerint róm. kát. 39, ev. ref. 63, a többi nincs nyilvántartva. A falu polgármestere Óváry István, a Csemadok-alapszervezet elnöke Bodon Zsigmond. A község iskolája Alsóvályban van Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyír % 1980 185 1991 113 89 78,76 GÖMÖRPANYIT (Gemerská Panica) Sajó-völgyi kisközség, 1900-ban 140 házzal és 768, nagyobbára ág. ev. helv. vallású lakossal. A XIV. században e községgel együtt még négy Panyitot említenek, Felső-, Alsó-, Kis- és Nagy- Panyitot, melyek mind ezen a vidéken terültek el. A Tornallyay- és a Kompolthy-családok az urai 1427-ben. Későbbi birtokosai a Palugyay-, a Kiszely-, a Kerepesy-, a Vozáry-, a Losonczy-, a Borffy- és a Trajtler-családok. A századfordulón Kubinyi Gézának, Szent-lvány Árpádnak és Kovács Károlynak volt itt nagyobb birtoka és csinos régi úrilaka. 1873-ban a községben kolerajárvány pusztított, melyben 105 ember halt meg. Az ág. h. ev. templom 1801-ben épült. A falu határában, a XIII. században még két község volt, melynek azonban már nyomuk sincs. Az egyiket az egykorú források Thasmatu, a másikat Zogragh néven említik. A községben posta és vasútállomás is található. A község területe 1492 ha, lakóinak száma 805, felekezeti megoszlás szerint róm. kát. 326, ev. ref. 141, gör. kát. 2, prav. szláv 1, a többi nincs nyilvántartva. A falu polgármestere Zsóri István, a Csemadok-alapszervezet elnöke Sipkái Sándor, az 1—4. évfolyamos szlovák nyelvű alapiskola igazgatója Nazaretská Božena, a magyar nyelvű alapiskola igazgatója Hanyiczko Margit. Népszámlálási adatok: Év összesen ebből magyar % 1980 963 471 48,91 1991 805 393 48,82 Összeállította: Kovács Tibor (Folytatjuk) A HÉT 11
