A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-29 / 18. szám
MINERVA EEJERVARY MIKLÓS -Jósika Miklós (1794-1865) leghűségesebb levelezó'társa Onn tk\r\ /öl 07ol/\M "i 70/ <inrilip OQ ór» 0 7 1 1 I L. i I. -L i_ : n i a . _ _ i/.i. 200 éwel ezelőtt, 1794. április 28-án született Tordán, Erdélyben báró Jósika Miklós, az eredeti magyar történelmi regény megteremtője. Bajza József és Vörösmarty Mihály biztatására adta ki 1836-ban az Abafi című történelmi regényét. A Figyelmező kritikus, Szontagh Gusztáv e szavakkal indította az Abafit méltató írását: "Uraim, le a kalapokkal!" Abafi Olivér nemesifjú erkölcsi megjavulásának történetét "nagy gyönyörűséggel" olvasta gróf Széchenyi István is. "It will do!" (Ez igen!) jegyzi be angolul a németül vezetett naplójában sommás véleményét az első magyar történelmi regényről 1836. szeptember 18-án. Ritka dolog, hogy egy termékeny író az első művével érje el művészetének csúcspontját. Jósika e ritka írók egyike, hiszen az Abafi után megjelent A csehek Magyarországban, all. Rákóczi Ferenc s a többi, mintegy 40, \N. Scott stílusában írt romantikus történetét Eötvös József, majd Jókai fellépte után már alig-alig olvasták. Ma már csak az irodalomtörténészek tartják számon a regényíró Jósikát. Jósika nem csak tollával támogatta a magyar reformereket. 1848 őszén, amikor a lemondott Batthyány-kormány helyét az Országos Honvédelmi Bizottmány foglalja el, Jósika báró egyike azon négy magyar főúrnak, felsőházi tagnak, kiket a többségében köznemesekből álló bizottmányba beválasztanak. Később a kegyelmezési legfőbb törvényszék tagjává is kinevezik. A szabadságharc végéig hű marad Kossuthhoz, követi őt Debrecenbe, Szegedre, sőt Aradra is. Magas funkciója miatt Világos után neki is menekülnie kell. Feleségével, Podmaniczky Júlia bárónővej Brüsszelben telepedik le. Brüsszeli házuk rövidesen öszszekötő kapocs az amerikai és európai emigránsok között. Jósika nem pihenteti azonban a tollát sem: angol, francia, német, sőt álnéven pesti lapokban is az elbukott szabadságharc igazságát védelmezi. A regényírást sem hagyja abba; neve nélkül, illetve "Az Eszter szerzőjétől" aláírással adják ki regényeit Pesten. (A háromkötetes Eszther volt az első, 1853-ban kiadott "emigrációs" regénye). Másfél évtizedes belgiumu emigráció után, betegsége miatt Drezdába költözik — itt is hal meg 1865. február 27-én. Hamvait születésének centenáriumán hazahozatták, s azok ma a kolozsvári temetőben nyugszanak. Brüsszeli évei alatt Jósika élénk levelezést folytatott több hasonló sorsú társával. E levelek, Emlékirata mellett, ma a Jósika-hagyaték legértékesebb részét képezik. Nemcsak megbízható és hiteles történeti- és művelődéstörténeti források, hanem érdekes olvasmányok is. A Jósika-levelek szépirodalmi értékeire először Kossuth Lajos hívta fel a figyelmet, aki mintegy 130 levelet kapott a bárótól. "... meg vagyok róla győződve, hogy ha majd egykoron egészen nyilvánosságra kerülnek... a magyar közönség nem kevesebb élvezetet találand e levelek olvasásában, mint talált a koszorús író... műveinek olvasásában..." — írja Kossuth az Irataim az emigrációból című emlékiratában. 1988-ban a Szépirodalmi Kiadó 845 oldalas kötetben Idegen, de szabad hazában cím alatt jelentette meg Jósikának Fejérváry Miklóshoz intézett leveleit. 1851 decemberétől Jósika haláláig, tehát 1865-ig a két Miklós rendszeresen váltott levelet. Jósika minden hónap elsején, de legkésőbb ötödikén elküldte levelét Amerikába szakadt barátjának, ki hasonló szorgalommal válaszolgatott brüsszeli "druszájának". Jósika Amerikába küldött leveleit Fe-Báró Jósika Miklós Jósika Miklós aláírása jérváry megőrizte, s a 164 levélből álló gyűjteményt halála után leánya a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozta. E levelek szövege került az említett 1988-as kötetbe, kiegészítve azzal a két Fejérváry levéllel, mely Jósika hagyatékából került elő. Sajnos, a többi Fejérváry által írt levélnek nyoma veszett. A Fejérváryhoz írott levelek értékét növeli az a tény, hogy ellentétben a Kossuthhoz írottakkal, ahol Jósika nemegyszer igyekszik az események kommentálásában Kossuth elvárásainak megfelelni, a Fejérváryhoz fűződő őszinte, baráti viszony feszélytelenebb, valósághűbb stílust tett lehetővé. "Jósika Fejérváryhoz írott levelei a maguk mikroleírásaival, a mindennapok világából kiragadott események és figurák pontos ábrázolásával... a XX. századi prózaeseménynek válnak előfutáraivá" — olvasható a kötet előszavában. FEJERVARY, A DAVENPORTI MAGYAR NÁBOB De ki volt ez a Fejérváry Miklós? "Életéről keveset árulnak el a források" — ismeri be Kokas Károly és Szajbély Mihály, a kötet összeállítója s a bevezető szerzője. S mivel Fejérváry Miklós nevét hiába keressük a Magyar Életrajzi Lexikonban vagy akár a legfrissebb Magyar Larousse Enciklopédiában, nem lesz talán felesleges, ha a Jósika-bicentenárium kapcsán ismertebbé tesszük Jósika legjobb barátjának és hűséges "Mikes Kelemen”-jének életpályáját. Annál inkább is fontosnak tekintjük ezt, mivel Fejérváry a földink volt! Dr. Kardos Samu, aki 1905-ben a Régi okiratok és levelek tára 1. füzetében elsőként ismertetett néhány Jósika-levelet, az akkor még élő Fejérváry Celestine-töl, Miklós lányától tudta meg a következőket: Fejérváry Miklós 1811. május 27-én Pesten született a románfatvy Fe/é/váry-családban. (Románfalva ma Rumanova az egykori Nyitra megye területén). Az édesanya, Dvornikovich Mária belehalt a szülésbe, s a félárva kisdedet a keresztmama, Teleki Johanna grófnő, gróf Teleki László édesanyja neveli egy ideig. Később anyai nagyatyja, Dvornikovich alországbíró Liptó, Zemplén, illetve Hont megyei birtokain nevelkedik. A Hont megyei Lontóról 15 éves korában Pozsonyba, majd Pestre kerül, s ott jogi tanulmányokat folytat. 1829-ben elveszti atyját is, Fejérváry Józsefet, aki Pest megye főjegyzője s országgyűlési követe is volt. 1829-ben tehát a 18 éves Miklós visszatér Lontóra, s rövidesen Hont megye egyik legagilisabb szelleme. Fejérváry honti működésének adatait — korabeli vármegyei jegyzőkönyvek hiányában — elsősorban Gyürky Antal Ötvennégy év Hont vármegye történetéből 1820—1874 című könyvében illene megtalálnunk. Sajnos, a más összefüggésekben is megbízhatatlan adatközlő Gyürky Fejérváryról is valótlant állít. Gyürky szerint ugyanis Fejérváryt 1847-ben országgyűlési követté választották Hontban, illetve "a 48—49-iki eseményekben a legnagyobb lelkesedéssel vett részt". Ezzel szemben az igazság: Fejérváryt Szentkirályi Lászlóval egyetemben az 1843/44- es diétára választották meg követnek, amint erről Kossuth Pesti Hírlap-ja is beszámol 1843. május 14-én. Mivel Gyürky Szentkirályit "teljesen jelentéktelen egyéniségeként jellemzi, a történelmi igazság kedvéért írjuk le, hogy e "jelentéktelen egyéniség" Szentkirályi Mórnak (1807—1882), Kossuth 1847-es Pest megyei követtársának a bátyja volt. A 48/49-es eseményekkel kapcsolatban is inkább Kardosnak hiszünk, aki úgy hallotta Fejérváry lányától, hogy miután atyja 1845-ben megnősült, Vácra költözött, és visszavonult a politikai küzdelmektől. A szabadságharc alatt dúló kolerajárvány több áldozatot szed a Fejérváry-rokonságban is, Celestíne szerint e tragikus tény adta meg a végső impulzust Fejérvárynak az Amerikába való kiköltözésére. Az Amerika felé vezető út Brüsszelen át vezet. Itt találkozik Jósika Miklóssal, akit azonban nem tud magával csalni az Újvilágba. Fejérváry Amerikában az akkor még alig lakott lowa állam területén, a Mississippi partján alapított, többnyire németek által lakott kisvárosban, Davenportban telepedik le, 1853 szeptemberében. Rövidesen "a davenporti magyar nábob"-ként emlegetik Fejérváryt. Az történt ugyanis, hogy Fejérváry, a vele odaérkező óvatoskodó PerczelMiklóssal ellentétben, nem félt kockáztatni: potom áron, 3 ezer dollárért kb. 2700 holdnyi földet vásárolt. Rövidesen hídépítés kezdődik a Mississippin át, minek következtében a Fejérváry-birtok értéke 32 000 dollárra szökik fel. Ács Tivadar, a Magyarok az észak-amerikai polgárháborúban 1861—65 című könyv szerzője Fejérváry Miklóst tekinti Davenport igazi megteremtőjének. Hatalmas parkja közepén a magyar földre emlékeztető kastélyt épített magának, s igazi 20 A HÉT
