A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-29 / 18. szám
KINCSÜNK AZ ANYANYELV írjuk és mondjuk helyesen! Egy valamilyen okból kifogásolt könyvről így számolt be egy rádióhír: "A forgalomban levő példányszámokat az ügyészség lefoglaltatta." Mi a helytelen ebben a mondatban? Nem nehéz rájönni, hogy a példányszámok összetett szó használatá. Mit jelent a példányszám főnév? Valamely sajtótermék egyszerre megjelenő példányainak számát. Beszélhetünk például arról, hogy egy lap, regény, plakát stb. tízezres példányszámban jelent meg, hogy egy kiadóvállalat nagy példányszámban jelentet meg detektívregényeket stb. Egy könyvnek vagy akár folyóiratnak azonban nem példányszámai vannak forgalomban, hanem egyszerűen példányai. Mert valamely nyomdaterméknek, illetve kézírással sokszorosított műnek egy-egy darabját példánynak nevezzük, nem pedig példányszámnak. Folyóiratnak, lapnak, újságnak vagy más időszaki szellemi terméknek egy időben megjelenő, azonos tartalmú és sorszámú példányai nevezhetők számnak, ugyanúgy ezek közül egy-egy is. Tehát mondhatjuk, hogy a folyóirat májusi száma, az újság szombati száma, a lap következő száma stb., de a példányszám szót ilyen értelemben sem használhatjuk. Az ez idáig is lakott ingatlanjaink viszszaadását (mint azt például Léván tették), amire a városi hivatal, — élén Csanda Endre polgármesterrel — eddig nem volt hajlandó, de felajánlottak egy albérleti szerződést, melynek tartalma vérlázító, mondván: ami főleg a Pázsit utcát illeti, hogy ott még 10—15 évig úgysem lesz építkezés." A fenti sorok mélyen elgondolkodtattak, mivel nemcsak érsekújvári jelenségről van szó, hanem szerte az országban történtek hasonló intézkedések, amelyek következményeit a jelenlegi rendszer és a felelős posztokon lévő honatyák kénytelenek vállalni, illetve megoldani. Noha széles e hazában nem folytak a romániai példához hasonló falurombolások, de azért tagadhatatlan, hogy indokolatlanul sok volt a szanálás; a városok felduzzasztása volt az elsődleges cél, ami természetesen a falvak sorvadását vonta maga után. Hogy ez milyen károkat okozott? Nehéz lenne számokban kifejezni, de tény, hogy a falvakban megszűntek a kisiskolák, a tanítóság a közeli városba menekült, a falvak lámpások nélkül maradtak, és ez mind elidegenedéshez vezetett. A magyar identitástudat vesztése leginkább a magyar óvodák és iskolák megszűnésén követhető nyomon... Am kanyarodjunk vissza levélírónk, Jókai Dániel gondjaihoz, amelyeket otthonában is elmesélt, amikor március végén felkerestük. Levélírónk 1980-ban vásárolta a családi házat, de előtte még alaposan körülnézett, érdeklődött a város akkori elöljáróinál — mármint az utca esetleges lebontása ügyében —, és azt a választ kapta, hogy a leggyorsabb tempóban folyó építkezések esetében sem kerülhet húsz esztendőnél előtt ügyészség tehát nem példány számokat, hanem példányokat foglaltatott le. "Tervünkkel csütörtököt vallottunk" — ez a mondat a szólásvegyítés szép példánya. Milyen elemekből keveredett össze? Van ilyen szókapcsolatunk: csütörtököt mond, melynek első jelentése: a fegyver csattan, de nem sül el, második jelentése: valamely terv, szándék nem sikerül, nem valósul meg. Ezt tehát lehet mondani: A tervünk csütörököt mondott. Ám ha a vall igével akarjuk kifejezni a magunk vagy a tervünk sikertelenségét, akkor a kudarcot vall szókapcsolatot kell választanunk, tehát: tervünkkel kudarcot vallottunk. "Alig várta, hogy elüthesse valamivel az étvágyát." Az idézett mondatban egy többszörösen is "megfejelt" mondás szerepel. Azt akarták vele kifejezni, hogy valaki enni szeretne, azaz csillapítani az éhségét. Az elüt igének az átvitt értelmű jelentései közt nem találunk ide illőt. Csak az elver ige átvitt értelmű jelentései közt találjuk ezt: hiányérzetet — éhséget, szomjúságot — csillapít. Az elüt és az elver ige nem rokon értelmű igék, bár igekötő nélküli alakjuk, az üt és a ver azok. Aki tehát csillapítani akarja az éhségét — nem az étvágyát! —, arról azt mondhatjuk: Alig várta, hogy valamivel elverhesse az éhségét. A rádióból értesültem a következőkről: "A képviselő számonkérését a bíróságra bízzák." Ez a mondat félreérthető, mivel a benne szereplő birtokos jelzős szerkezet — a képviselő számonkérése — arra utal, mintha a képviselőnek volna számon kérni valója, holott az előzményekből éppen az ellenkezője derült ki, vagyis az, hogy tőle akarnak valamit számon kérni. Éppen ezért az idézett mondatban a számonkérés összetett főnévnek valójában semmi keresni valója. Nézzük csak meg, mi a számonkérés főnév pontos jelentése! íme: a számon kér, azaz elszámolást követel szókapcsolattal kifejezett cselekvés, megnyilatkozás, illetve az a cselekvés, hogy valakitől valamit számon kémek. Beszélhetünk tehát valamely pénzösszeg, ígéret, mulasztás számonkéréséről, de valakinek a számonkéréséről olyan értelemben, hogy az illetőtől kémek valamit számon, semmiképpen sem. Akitől számon kémek valamit, azt például elszámoltathatják, illetve felelősségre vonhatják. Az adott esetben leginkább ez lett volna a helyes megfogalmazás: A képviselő felelőssségre vonását a bíróságra bízzák. MAYER JUDIT a "Lenin" utca lebontására, illetve mellékutcáinak szanálására. A Jókai család tehát boldogan költözött a Pázsit utcába három gyermekével; élvezték a kertes lakóház előnyeit. Boldogságuk azonban nem tartott soká, mert jött a levél és a STAVOINVESTA, Nové Zámky felelős igazgatója, Ján Antal mérnök 1988-ban felszólította az utca lakóit, hogy hagyják el házaikat. Tudnunk kell azt is, hogy akkor még a tulajdonosokat nem fizették ki, a pénzt — ami kb. 265 ezer korona volt — csak 1989 nyarán vette fel Jókai Dániel is. Néhány család kiköltözött, de levélírónk maradt, mivel 1989 novembere után érezte, hogy a Pázsit utcában építkezésre egyhamar nem kerülhet sor. Elképzelése beigazolódott, ezért másokkal együtt kérte a visszafizetési lehetőséget, ez azonban nem jött össze. Menet közben a családi helyzete is megváltozott: felesége nem bírta türelemmel a bizonytalan állapotot, és a gyerekekkel lakótelepi lakásba költözött. Jókai Dániel nem adta fel a harcot, rendszeresen tájékozódik, figyeli a törvényeket és szabályokat, beadványai gyülemlenek, hivatkozik Csanda Endre polgármester úr választások előtti kampánynyilatkozatára, amely úgy hangzott, hogy "szeretné szanálásmentesen biztosítani a csoportos lakásépítést, tekintettel a város lakosságának szaporulatára és szükségleteire", hogy "Érsekújvár lakói a városban az otthonukat is megleljék..." Jókai Dániel most ráér levelezni és figyelni az eseményeket, a ház mögötti tenyérnyi kezecskéjét már rendbe tette; aminek a földben kell lennie, az már a földbe került. Különben is munkanélküli, picinyke tartalékait lasJókai Dániel san már feléli, de a házért kapott kétszázhatvanöt ezerhez nem mer hozzányúlni, ugyanis nagyon bízik, hogy egyszer majd visszafizetheti, és saját házának jogos ura lesz, a Pázsit utcában egyelőre úgysem lesz építkezés. MOTESIKY ÁRPÁD (Fotó: a szerző) A HÉT 13
