A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-22 / 17. szám
OTTJÁRTUNK EGY VETÉLKEDŐ TANULSÁGAI Ma már közhely az a megállapítás, hogy a rendszerváltozás nemcsak egy társadalmi vagy politikai rendszer megváltoztatását jelenti, hanem az emberek gondolkodásmódjának és történelmi tudatának az "áthangolását" is, egyfajta gyökeres szemléletváltást, ami legalább olyan nehéz — ha nem nehezebb —, mint mondjuk egy központi tervutasításos gazdaság átalakítása korszerű, versenyképes piacorientált gazdasággá. Ennek a folyamatnak szinte törvényszerű velejárója a történelemszemlélet és -oktatás teljes átértékelése, illetve új alapokra való helyezése. Nagyon bonyolult és sokszor kényelmetlen vagy sebeket felszaggató beavatkozásról van szó, hiszen többnyire az ún. közelmúlt, az utóbbi 50—75 esztendő történéseit kell új megvilágításba helyezni, miközben azt is tudatosítanunk kell, hogy még sokan élnek azok közül, akik szenvedő alanyai vagy éppen "haszonélvezői" (netán főszereplői) voltak az eseményeknek, illetve a letűnt rendszereknek, amelyek a hazugságra, az emberek félrevezetésére és megfélemlítésére építették ellenőrizhetetlen hatalmukat. A múlttal való szembenézés, az elhallgatott vagy elferdített tények feltárása mégis elkerülhetetlen, mert a múltban elkövetett jogsértések és igazságtalanságok következményei számos esetben ma is sújtják az érintetteket vagy a leszármazottaikat. Őszintén meg kell mondanom, hogy a mai Szlovákiában a múlttal való őszinte szembenézést sokan inkább a Az érsekújvári gimnazisták csapata A közönség Munkában a zsűri történelem átfestéseként fogják fel, s az egyik hamis konstrukció helyett most egy másikat szeretnének elfogadtatni a közvéleménnyel. Bennünket, szlovákiai magyarokat leginkább az szomorít el, hogy ezekben az átértékelésekben sem esik szó azokról a megpróbáltatásokról és megaláztatásokról, amelyek 1918 óta, s különösen a második világháborút követő néhány esztendőben sújtottak bennünket. E helyett a szlovák fiatalok még mindig az ezeréves magyar elnyomásról tanulnak az iskolában, s botcsinálta történészek és alkalmi bértollnokok hergelik a közvéleményt elferdített történelmi tényekkel vagy tudatos hamisításokkal, amelyek egyetlen célja a magyarok gazemberként való bemutatása. Hogy a felhánytorgatott vélt vagy valós bűnökért a magyarságot "hetedíziglen" egyszer már Trianonban megbüntették, az itt senkit sem érdekel, továbbra is bosszúért lihegnek azok, akiket — meglehet — soha nem is ért magyar részről sérelem, de politikai okokból vagy éppen fasisztoid hajlamaik "kielégítésére" szükségük van az ilyesmire. A szlovákiai magyar oktatásügy jelenlegi helyzete jogos aggodalommal tölthet el minden érintettet, hiszen az anyagi nehézségek mellett a pedagógushiány súlya is ránehezedik, s a nacionalista mesterkedések, a burkolt vagy nyílt támadások egzisztenciálisan is veszélyeztetik. Nyilván ebben az egészségtelen légkörben nemigen tudunk odafigyelni a látszólag másodrendű problémákra, nevezetesen a tananyag és a módszerek korszerűsítésére, a fentebb már felvázolt szemléletváltás szükségességére. Pedig a pedagógusoknak igazából most ezekkel a feladatokkal kellene leginkább foglalkozniuk, hiszen minden késedelem csak tovább konzerválja azt az elavult látásmódot, amely a totalitárius korszak iskoláinak szellemiségét jellemezte. Az egyik oldalon előtérbe került a lexikális ismeretek számonkérése, a mennyiségi szempont, a másik oldalon viszont különböző ideológiai megokolásokból alapvető fontosságú információktól fosztották meg a diákokat, vagy ha már nem lehetett elhallgatni ezeket,' akkor ködösítve, elferdítve tálalták a tényeket. Egy kiszolgáltatott és megfélemlített pedagógus számára nem lehetett borzalmasabb csapás egy önállóan gondolkodó és szüntelenül kérdező diáknál. Az tény, hogy a természettudományok területén számos lehetőséget teremtettek az egyéni kreativitás kibontakoztatására vagy a képességek összeméré-2 A HÉT sére, hiszen évente rendeztek különböző tanulmányi versenyeket és olimpiákat, ám a társadalomtudományokat ebből finoman kirekesztették, legföljebb a kiejtési versenyekre mehetett el az, aki nem a matematikában vagy a biológiában talált magának kielégülést. (Most szándékosan nem említem a vers- és prózamondó versenyeket, hiszen azokat nem az oktatásügy emberei szervezték, hanem különböző társadalmi szervezetek, mint pl. a Csemadok etc.) A történelem afféle megtűrt szegény rokon volt a tudományok sorában, s hogy e téren micsoda mulasztások történtek, azt Gsak most tudatosítjuk igazán. Számunkra mégis létfontosságú a múlt megbízható ismerete, tehát azoknak a tényeknek az ismerete is, amelyek meghatározták sorsunk alakulását, s amelyek következményei — mint már említettem fentebb — máig kísértenek. Ezért is tartom nagyon hasznos dolognak azokat a kezdeményezéseket, amelyek elsősorban a Csemadokból indulnak el, s céljuk a szlovákiai magyar fiatalok identitástudatának és történelmi tudásának a megerősítése és bővítése. A hagyományos versenyek mellett újabban egyre gyakrabban találkozhatunk történelmi vetélkedőkkel is, ahol örömmel tapasztaljuk, hogy a diákok milyen alapos tárgyi tudással rendelkeznek, és emellett szép magyarsággal, pontosan fogalmazva fejezik ki magukat. A legutóbb a Csemadok Érsekújvári TV és a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság által közösen szervezett történelmi vetélkedőre került sor, amelynek témája a szlovákiai magyarság 1918— 1948 közötti története volt, s a versenyt — sokatmondóan — a Szülőföldön hontalanul címmel hirdették meg. Közel harminc középiskolai csapat nevezett be a versenybe, s a hat területi fordulóból végül hét csapat (az érsekújvári, a komáromi, a nagymegyeri, a galántai, az ipolysági, a rozsnyói és a szepsi gimnázium egy-egy csapata) jutott az országos döntőbe, amelyet Érsekújváron, a XXV. Czuczor Gergely Napok keretében 1994. március 22-én rendeztek. Mivel e sorok írója több területi versenyen tagja lehetett a zsűrinek, így talán több kritikával is szólhat a tapasztaltakról. Helyenként úgy tűnt, mintha nem mindegyik történelem szakos tanár ismerte volna föl azt a lehetőséget, hogy e vetélkedő ürügyén, felhasználva a ma már számottevő szakirodalmat "becsempéssze" a történelmi tananyagba a szlovákiai magyarság történetét. Ahol éltek ezzel a lehetőséggel, ott a diákok is nagyobb teljesítményre voltak képesek, s úgy érzem, hogy valóban a legjobban felkészült csapatok jöttek el Érsekújvárra. A versenyt végül az érsekújváriak nyerték — közülük is messze kiemelkedett Nagy Zoltán egyéni teljesítménye —, a második helyen a nagymegyeriek végeztek, míg azonos w pontszámmal, de a történelmi totóban w szerzett kevesebb pontjuk miatt harmau; dik helyen végeztek a komáromi gim- 3 nazisták. A Csemadok OV, a Rákóczi u: Szövetség, a Magyarok Világszövetsé- Q ge, az Együttélés, az MKDM és az MPP ír jóvoltából minden versenyző értékes n díjakkal térhetett haza. < LACZA TIHAMÉR
