A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-04-15 / 16. szám

HANGVERSENY

A Via lucis — végre itthon is

Vladimír Godár azok közé a még fiatal nemzedékhez sorolható szlovák zeneszerzők közé tartozik, akik nemcsak mint komponisták vannak jelen a zenei életben, hanem komoly elméleti zenei tanulmányokkal is felhívják magukra a figyelmet. Meditativ és filozofikus hajlamait természetesen szerzeményein keresztül ismerjük a legjobban. Úgy hét-nyolc évvel ezelőtt egy nagyszabású zenei kompozíciója keltett visszhangot. Akkor a pozsonyi Vigadóban nemcsak a Szlovák Filharmónia interpretálta ezt a művét, hanem — mivel a műben dzsesszes elemek is szerepeltek — néhány kitűnő könnyűzenész is. Az akkori bemutató szenzációnak számított az egész kulturális életben. Godár művét ugyanis Otar Csiladze neves grúz író regénye, a Ment egy ember az úton ihlette, s a bemutató napján magát az írót is a Vigadóban köszönthettük.

Godár legújabb szerzeményének pozsonyi előadása már nem számított ősbemutatónak. A ’93-as leuveni Flamand Fesztiválon októberben aratott vele először sikert a zeneszerző. A Via lucis (A fény útja) című zenei kompozícióban szintén a filozofikus elemek dominálnak. Godárt ebben a művében a keresztényi szeretet, a szenvedés és a halál (a Kereszt) felett aratott győzelem ihlette. A látszólag egyszerű felépítésű műbe a szerző mindent bele tudott sűríteni. Zenéjének állandó sodrása nem hagyhatja hidegen a közönséget. Ondrej Lenárd ezúttal is bizonyította, hogy a jelenlegi szlovák karmestergárda élvonalába tartozik, s a Szlovák Filharmónia is kitett magáért.

(-bet)

FILM

Robin Williams női szerepben

Chris Columbus rendező — ő rendezte többek között a Reszkessetek betörők! (1, 2) című filmeket, és ő írta a forgatókönyvet a Szörnyecskékhez — nagyon jól döntött, amikor új filmjének a főszerepére Robin Williamst kérte fel.

Robin Williams egyszerűen fantasztikus! A Mrs. Doubtfire — Apa csak egy van című,

1993-ban készült amerikai komédiában a legjobb formájában mutatkozik be. A főszerepet alakító színészt ma az egyik legnagyobb komikusként tartják számon. Bizonyára sokan emlékeznek az egykori bájos űrmanóra, akit valamennyien csak Nanu-nanunak hívtunk (sőt, iskolásokként mi

még jó ideig így is üdvözöltük egymást).

Robin Williamst persze nemcsak űrmanóként vagy komikusként láthattuk, hanem azt is bebizonyította, hogy sokkal komolyabb, drámai szerepekben is megállja a helyét. Játszott például az Ébredések, a Halászkirály legendája, a Hook és a Jó reggelt, Vietnam című filmekben.

Kétségtelen, hogy a női ruhába bújtatott, komédiázó férfiak (gondoljunk csak a Van, aki forrón szereti nőnek öltözött két zenészére vagy a Tootsie — Aranyoskám című filmben Dustin Hoffman alakítására) máris fél sikert jelentenek. Ám a Mrs. Doubtfire — Apa csak egy van nemcsak szórakoztatni, nevettetni akar, hanem ettől többet szeretne bemutatni. Egy-egy megromlott házasságban az egyik szülő nagyon gyakran a másik ellen használja fel a gyermeket. A családi történetben Daniel, az apuka kénytelen házvezetőnővé átváltozni és elszegődni a saját (volt) feleségéhez, hogy a válás után legalább pár órát lehessen a gyermekeivel naponta. De micsoda átváltozásokra, micsoda sziporkázó, eredeti ötletekre képes Robin Williams! Komédiázó tehetségét profi szinten műveli, s nemcsak a külsejét tudja pillanatok alatt megváltoztatni, hanem a bensejében végbemenő gyors változásokat-váltásokat is megfigyelhetjük. Williams ha kell féltékeny, ha kell elégedetlen vagy éppen szomorú, ha kell komikus, jó kedvű, sziporkázó, de elsősorban imádja a gyermekeit, s ezt az érzést, ezt a szeretetet, átöltözve, átmaszkírozva, régi módi, erkölcsös házvezetőnőként sem tudja leplezni...

Chris Columbus egyszerűen nem veszíthetett Robin Williams-szal, s a családi filmeket kedvelők bizonyára egyetértenek velem abban, hogy a Mrs. Doubtfire-nak méltán jár az év komédiája megnevezés. (Robin Williams a filmben nyújtott alakításáért Arany Glóbusz-díjat, a filmkomédia pedig a legjobb maszk kategóriában Oscar-díjat kapott.)

(tóth)

Válogatott

jegyzeteim

Ezek a jegyzetek jobbára sötétben készültek, apró papírcetlikre, egy részük teljesen olvashatatlan, ezért is kell kiválogatnom közülük az olvashatókat, íme a legfrissebbek:

Július Binder főmérnök, a bősi vízi erőmű "megalkotója", az 1993-as esztendő férfiúja (újságolvasók szavazatai alapján), tehát a nagyon népszerű és nagyon nagyszájú víziember a minap ellátogatott főművéhez, ott készített vele interjút a szlovák rádió riportere. A látogatás abból az alkalomból történt, hogy a híres-hírhedt vízműben néhány hét alatt két súlyos baleset volt: előbb elsüllyedt (a zsilip jobb kamrájában) egy ukrán tolatóhajó, majd kidőlt a bal kamra monumentális ajtaja. A vízműnek így sikerült teljesen eltorlaszolnia a Dunát, a hajózás mindkét irányban szünetel, a hajóstársaságoknak óriási kárai keletkeztek. Nos az említett interjúban Binder mérnök úr egyebek között a következőket mondta: "A vízduzzasztón át történő hajózás sokkal biztonságosabb és folyamatosabb, mint azelőtt volt.”

Nem akartam hinni a fülemnek. Ilyen kijelentést tenni egy elsüllyedt hajó és egy romba dőlt zsilipkapu fölött... ehhez bizony hatalmas szellemi felkészültség szükségeltetik. Ezentúl ha tehetem, a szlovák rádiókabaré helyett Binder urat fogom hallgatni.

Petőfi Rádió, Budapest, éjszakai adás:

Neves szakemberek (pl. dr. Nagy Zoltán professzor) az érmegbetegedésekről, agyvérzésről, trombózisról, szívinfarktusról, egyéb istenátkáról beszélgettek, elég optimista hangütéssel, már ami e kórságok gyógyításának, megelőzésének jövőjét illeti. Többek között elmondták, hogy nem akarnak bennünket megijeszteni. Nem kell egyéb, csak ne együnk sokat, ne együnk zsíros ételeket, ne igyunk se sört, se bort, se pálinkát, ne cigarettázzunk, és ne pipázzunk. Mert ezek rizikófaktorok, magyarul kockázati tényezők.

Ha e tényezők kiküszöbölése ellenére mégis meghalnánk infarktusban vagy agyvérzés következtében, akkor már ne magunkra vessünk (követ), hanem a megváltoztathatatlan világra és génjeinkre.

S egy régebbi jegyzet:

Interjú Galambos Erzsivel, ugyancsak az éjszakai adásban. Galambos Erzsi énekhangját, tánctudását, színpadi mozgását nagyon szerettem, most is örültem volna az interjúnak, hiszen például azt is megtudtam belőle, hány férje volt eddig a művésznőnek (elég sok). Viszont a művésznő tizenöt perc alatt éppen tizenegyszer ismételte el az általam utált "fantasztikus" szót. Még ilyesmit is mondott: fantasztikusan fantasztikus volt.

Elment a kedvem az egész műsortól, és kikapcsoltam a rádiót.-zsélyi-18 A HÉT