A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-15 / 16. szám
ÉGTÁJAK Bill —w Alpo Ruuth* K ív ó n c/fo k A szarvasok a deszkaraktárak közül jöttek ki az útra. Az úttesten akartak átvágni, amikor a nagyobbik majdnem az autó alá került. A kocsik fékeztek, szóltak a dudák, és a szarvasok megzavarodva a kikötő felé indultak. Néhány kocsi visszafordult, és a salakos úton követte az állatokat. A szarvasok a töltésen mentek az erdőút felé, megkerülték a halomba rakott síneket, és húsz—harminc méternyire egy magas szénkupac mellett álltak meg. Az autók fékeztek, a vezetők kiugráltak, és hangosan magyarázták, hogy a szarvasok nem jó irányba mennek, mert így nem jutnak el az erdőbe. Az öregebb szarvas mintha megérezte volna a veszélyt, jobbról megkerülte a szénkupacot, és társaival együtt a deszkarakások közé került. Ekkor értek oda az első kerékpárosok meg a gyalogosok. — Felsebzik a lábukat — mondta az egyik gyalogos. — Kár! — válaszolta az egyik autós. A kisebbik szarvas már bicegett, lába megcsúszott egy halom ócskavason. De kisvártatva újra a régi ütemben szaladt. A két szarvas átfutott a szénszállító szalagok alatt, megkerülte a teherautó-pótkocsikat és konténereket, így közeledtek a kikötő felé. Közben egyre több gépkocsi és kerékpár gyűlt össze. Nyár eleji langyos este volt, az emberek ráértek bámészkodni. A két állat a vasútállomáshoz ért, és csak ténfergett a teherautók között. A kisebbik egy vagon alá akart bújni félelmében, de nem fért el alatta. A két szarvas ott rekedt volna, ha a vámosok nem uszítják rájuk farkaskutyáikat, hogy kikergessék őket a vagonok közül. A töltésen nyargaltak tovább, amely tele volt a roncshajókból kiszerelt alkatrészekkel; végül a híd alá értek, ott egy pillanatra megálltak, hogy kifújják magukat. Az egyik autós megjegyezte, hogy a szarvasok azért álltak meg, mert be akarják várni a nézőket. A két állat ismét nekirugaszkodott, aztán újra megtorpant a híd mögött, az olajtárolók kerítésénél. A vérebek belülről rontottak neki a drótkerítésnek. A kisebbik szarvas megzavarodott, egy helyben forgott, a nagyobbik azonban eléje került; azután egymás mellett futottak tovább. A kutyák addig ugatták és rohamozták a kerítést, amíg a szarvasok el nem tűntek előlük. Aztán egymás után elhallgattak, csak a fiatalabbak csaholtak egyet—kettőt. A szarvasok már majdnem biztonságba értek. A szemétlerakodó után csak néhány kilométernyi utat kellett megtenniük a tengerparton, majd a tisztítóüzem mellett, s eljutottak volna a nádashoz, s azután az erdőbe. A döntő pillanatban azonban a kíváncsiak autói éppen a szarvasok és a szemétlerakodó között álltak meg. Az emberek kikecmeregtek az autókból, integettek és kiáltoztak, hogy az állatokat biztonságos helyre csalogassák, de a szarvasok valahogy nem értették. Csak megálltak és nézelődtek. Hátuk mögött csaholtak a kutyák, s oldalt meg az emberek lármáztak. A nagyobbik szarvas habozás nélkül, lassan ügetve, a part felé indult. A kisebbik belesüppedt a fehér mészszerű iszapba. A nagyobbik szarvas megfordult, és várt rá: a kisebbik erőlködött egy darabig, aztán kiszabadult. Az állatok úgy gázoltak 16 A HÉT az iszapban, mint a mély hóban, de valahányszor megemelték lábukat, szortyogó cuppanás hallatszott. A kisebbik újra beleragadt az iszapba, és az emberek rémülten kiabáltak. A szarvasok már olyan messzire jutottak, hogy a víz a hasukat csapkodta, az öböl azonban nagyon el volt iszaposodva. A kisebbik szarvas addig vergődött, amíg kiszabadította magát, és a nyílt vízben társa nyomába szegődött. Az állatok a híd irányában úsztak a szemközti sziget felé; a sziget partját erdő borította. Amikor az autósok észrevették, merre úsznak a szarvasok, kocsijukhoz szaladtak és elindultak. A kerékpárosok előnyt szereztek az út lerövidítésével, a gát tövében hajtottak előbb, majd a puha homokban felvonszolták biciklijüket a meredeken, és a szorost átívelő hídra értek. Az autók megálltak a hídon, bár ez tilos volt, az emberek pedig tömegestől a szoroshoz rohantak, hogy lássák a kikötő kásás vizében nyugodtan úszó szarvasokat. — Komoly állat — közölte a biciklista az egyik autóssal. — Az igaz. Egyébként, amióta a világ a világ, csak pusztul az emberi butaság miatt. — A bikák még komolyabbak, szarvuk is van — magyarázta az egyik gyalogos. — De vajon minek jöttek be a városba? — kérdezte az egyik autós felesége. — Miért ne? A szarvasok gyakran bejönnek a városba, a fű jó errefelé, és ma nyugalmas esténk van. Az égvilágon senki sem zavarja őket. Szinte jobban érzik magukat a városban, mint a szabad természetben. — Mindig bejönnek a városba — helyeselt az egyik biciklista, és nyeregbe pattant, mert a szarvasok már a parthoz közeledtek. Az autók nemsokára utolérték a biciklistákat. A nagyobbik szarvas már éppen felfelé kapaszkodott a partra, amikor az első autó odaért. Az állat, amint megpillantotta a kocsit, a vízbe hátrált. A fiatalabb még el sem érte a szilárd talajt. — Milyen buta állatok! Nem kapcsol az eszük! A szigetről több út vezetett a partra, és amikor az emberek látták, hogy a szarvasok továbbúsznak, sorra vették az utakat. Az állatok széles ívben megkerülték az öblöt. Látszott, hogy a kisebbik szarvas elfáradt, lassabban úszott, a nagyobbik lehagyta. A nézők száma nőttön nőt, a szigetlakok is a partra tódultak, és ellepték az utak közti kőrakásokat. A parti házak lakói voltak a legelőnyösebb helyzetben, a családok apraja-nagyja az erkélyeken gyűlt össze, hogy biztassa a szarvasokat. Az emberek vitatkoztak, mit tehetnének a szarvasok érdekében. Egy lófárkos lány, akit a fiúja hozott magával biciklin, a csomagtartón tette meg az utat, mérgesen kifakadt, hogy az emberek hülyék, és el kell távolítani őket a partról. A közönség kis része egyetértett a lánnyal, és a partról a sziget belsejébe húzódott vissza, a szarvasok azonban mégsem indultak kifelé, hiába biztatták őket a parton maradt kíváncsiak, hogy jöjjenek csak, és ne törődjenek semmivel. A lófarkos lány tovább kiabált, de csak annyit ért el, hogy két becsípett férfi hajba kapott egymással. Fiúja csitítani próbálta, és azt hajtogatta, hogy a kiabálás a szarvasokon egyáltalán nem segít. A parton álldogáló kíváncsiak is ugyanezt mondták, de akik hátrább húzódtak, szidták őket, s a két férfi ismét egymásnak esett.
