A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-08 / 15. szám
OTTJÁRTUNK vizsgán) kell érettségüket bizonyítaniuk, hogy birtokukba vehessék az ősök által rájuk hagyományozott szent titkokat. Később, életkoruk előrehaladtával újabb beavatásokra kerül sor, s a törzs tagjai igy még több tudáshoz jutnak. Bizonyos "elit" családok életéhez fűződő titkokat csupán néhány beavatott személy ismerhet. Egyes népeknél a titkos mitologikus történetek továbbadását még törzsön belül is ősi tradíció tiltja, amelyet mindmáig szigorúan betartanak. Ez bizony nehezíti az etnográfusok munkáját. Ha a törzs tagjai idősebbek lesznek, a különböző titkos társaságok valamelyikébe tömörülhetnek, s mindegyik közösség a saját titkos társaságára vonatkozó mítoszokat adja tovább az ide bekerült tagoknak. Nem véletlen, hogy.a vjlág létező titkos társaságainak zöme éppen Afrikában működik. Ezek a társaságok általában intézmények és szervezetek felett állnak, sőt az sem ritkaság, hogy kimondottan romboló szándékkal alakulnak meg, s egész közösségeket tartanak rettegésben. Lám hová kalandoztak gondolataim a nagy szemlélődésben, megdöbbenésben?! Ám, ahogy az ébenfából kifaragott két életfát veszem szemügyre, újból a múltat kell megidéznem. Az életfákra főleg azért volt szükség, hogy a törzs vagy a nemzetség tagjai az öröklés, az utódlás szempontjából pontosan számba vehessék az ősöket és utódokat. Az őskultusz az afrikai törzseknél azonban nem csupán ilyen pragmatikus meggondoláson alapszik. A néger népek vallásában is az ősök tisztelete áll az első helyen, s csak ezt követi a föld és a termékenység kultusza-tisztelete. Eljött hozzánk egy ősi kultúra, s a rá kíváncsiakat — lám, néhány perc alatt —■ földi időben nem mérhető szellemi utazással ajándékozta meg. Fizikai dimenziókat átlépve kerültünk egy olyan állapotba, amelyre nyelvünkben, de talán a világ többi nyelvében sincs még szó, megfelelő kifejezés. Ez a szó egyelőre még épp olyan ismeretlen előttünk, mint a legtöbb afrikai nép mitológiája. MELAJ ERZSÉBET Prikler László felvételei A HÉT 13 SZOBORMÁGIA A pozsonyi Mihály-kapu alatti Galéria Nova elnevezésű magángaléria aprócska helyiség, de fennállásának két-három éve alatt számos kiállításnak adott otthont. A jó múltkor, amikor néhány ismerősömmel arrafelé jártam, szinte a földbe gyökerezett a lábunk: valami mágikus erőt sugárzó egzotikus fekete szobrok vonzottak a galéria kirakatához. Barátnőm izgatottan mondta: "Gyerekek, én az egyiket megveszem!" Az emberalakokat ábrázoló szobrok lábára kötött cédulákon csupán három számjegy állt, s meg is egyeztünk abban, hogy ki kell használni az alkalmat, s néhányat közülük "magántulajdonba" kellene vennünk. Józanabb mérlegelés után rájöttünk, hogy csupán a katalógusszámot láttuk, a műtárgyak ára énnél jóval magasabb lehet. így is volt. Bent a pici helyiségben, amely telis-tele volt ezekkel a gyönyörű alkotásokkal, aztán az árakat is megtudtuk, s bizony azok négy, öt, sőt hat Számjegyűek voltak. Nem csoda, hiszen ezek a tárgyak nemes afrikai anyagokból, főleg a drága és mitikus jelentést hordozó ébenfából készültek, s alkotóik sem lehetnek mindennapi emberek. A vásárlásról tehát — szomorú szívvel — le kellett mondanunk. A fekete Afrikából érkezett műtárgyak valóban mágikus erőt sugároztak. Évszázadok, sőt évezredek tűntek el hirtelen, s egyszerre csak ott voltunk a teremtésnél, az őserőnél, az élet eredeténél, és sejteni kezdtük azt a titkot, amelynek valamikor régen mi is birtokában voltunk, de talán nem tudtuk elviselni a súlyát, s hogy meg ne nyomorodjunk, az a Valami — az Őserő? a Teremtő? — megajándékozott bennünket a felejtés képességével. A tudni akarást azonban nem ölte ki belőlünk. Egyszer, majd ha úgy határoz, hogy elég erősek vagyunk a Titok elviseléséhez, ismét birtokunkba vehetjük. Sok-sok beavatáson kell még keresztülmennünk, sok mindent kell elviselnünk, hogy túlléphessünk mostani valónkon ("a mai kocsmán"). A szóban forgó tárgyak alkotói ösztöneikben már tudják, érzik a Titkot, s alkotásaikon keresztül közvetítik hozzánk. A tárgyakból áradó döbbenetes erő nem elménkre, rációnkra, hanem sejtéseinkre, ösztöneinkre hat. Úgy érezzük, mintha minden egyes szoboralak egy-egy évezredes mítoszt testesítene meg. A különböző afrikai népeknek még a mitológiája is szinte teljesen ismeretlen előttünk. A kutatók mindmáig nem voltak képesek áttörni egy-egy törzs; nemzetség vagy faluközösség eredetmagyarázatának, mítoszának hallgatásból épített falait. Az ősök hagyományai ugyanis ezek előtt a népek előtt szentek, š az utódoknak különböző avatási szertartásokon (mi úgy mondanánk: alkalmassági
