A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-01 / 14. szám
FIGYELŐ Az Ipolysági Galéria Az 1991. évi népszámlálás adatai alapján elmondhatjuk, hogy a járás minden településén élnek magyar nemzetiségű állampolgárok. Ha összevetjük az utolsó három népszámlálás adatait, akkor látjuk, hogy 1970—1991 között a magyarság létszáma 11 167 fővel növekedett, viszont százalékaránya 1,8 százalékkal csökkent; 1980-hoz viszonyítva a magyarság létszáma 3858 fővel növekedett, százalékaránya pedig 0,7 százalékkal csökkent. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a 95 310 magát magyar nemzetiségűnek valló személy közül 94 211 -en (98,84 %) a magyart, 536-an (0,56 %) a szlovákot, 387-en (0,41 %) a roma nyelvet, 59-en (0,06 %) a cseh nyelvet jelölték meg anyanyelvűknek; 117-en (0,13 %) nem töltötték ki az anyanyelvi rovatot. Ugyanakkor a 12 364 magát szlovák nemzetiségűnek valló személy közül 1579-en (12,77 %) a magyart jelölték meg anyanyelvűknek. A járás területén 53 magyar tanítási nyelvű alapiskola működik: 23 teljes felépítményű (1—8. évfolyamos) iskola 9181 diákkal, 28 alsó tagozatos (1—4. évfolyamos) iskola 881 diákkal, valamint Alistálban egy 1—4. évfolyamos református iskola 27 diákkal és Dunaszerdahelyen 1—8. évfolyamos római katolikus iskola 211 diákkal. A járás falvaiban és városaiban a (kisebbségi) magyar politikai mozgalmak és pártok, valamint a Csemadok a következőképpen vannak képviselve: az Együttélésnek 44, az MKDM-nek 36, az MPP-nek pedig 30 bejegyzett alapszervezete működik; a Csemadoknak 66 alapszervezete működik 11 391 taggal. Összeállította: dr. Zsigmond Tibor Ipolyságnak állandó képtára van, törzsanyagát a Simonyi Lajos festőművész által ajándékozott festmények, alkotások képezik. Nemrégen abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a galéria két tárlatát is láthattam. Az első Makovecz Imre vándorkiállítása volt, a második a Léva képekben című kiállítás, amelynek anyagát a lévai Bars Múzeum kölcsönözte. A galéria épülete szép környezetben van. Mögötte húzódik a Kutyahegy új, modem lakóházaival, jobbról és balról pedig Ipolyság legrégibb része, a pincesorok övezik. Ipolyságnak ebben a részében van valami megható és tisztelni való is. A városban egykor múzeum is működött, ám 1926-ban megszüntették, s gazdag anyagát Selmecbányára szállították. A város szeretné visszaszerezni régi múzeumának anyagát és a múzeumot teljes egészében visszaállítani. A megmaradt leltári anyagok alapján tárgyalásokba kezdtek, hogy a volt múzeum tárgyait Ipolyságra hozzák vissza. A Lévát ábrázoló festmények közül ä legrégebbi Helbert Károly: Stúr utca című olajfestménye, 1929-ből. Az jutott eszembe, hogy vajon már akkor is úgy hívták-e Lévának ezt az ősrégi utcáját, amelynek felét mára lebontották? Aligha. A tárlaton szereplő további alkotók és műveik: Szabó László (Tér a vár alatt, 1979; A Koháry emlékmű, 1979), Szűcs L. (Tetők és tornyok, 1938), Jeszenovics T. (Léva 1938; Perec 1938), Liebstöckel J. (Öreg ház, 1963; A réteken, 1963; Rozmaring utca, 1963) stb. A galéria látogatói leginkább a fiatalok, legtöbbször közösen, tanáraik kíséretében járnak a kiállításokra... Az Ipolysági Galéria, a város és az Ipoly völgye képzőművészetének, kultúrájának igen fontos otthona. Éljünk a lehetőséggel, figyeljünk rá gyakrabban! (motesiky) Fotó: a szerző 1KINCSÜNK AZ ANYANYELV r Újabb névutó a láthatáron? A magyar az ún. agglutináló, vagyis ragozó nyelvek közé tartozik, ez többek között azt jelenti, hogy a szavak mondatbeli viszonyát általában ragokkal és névutókkal fejezzük ki. E kétféle viszonyító eszköz — alak- és hangtani különbségei ellenére — rokonságban van egymással, hiszen sok mai ragunk valaha névutó volt, s csak lassan vesztette el önállóságát, illetve egyes ragjaink és névutóink eredetileg önálló, értelmes szavak voltak. A -ra/-re határozórag például a XI. században még névutó volt. Ma már nehezen elemezhetőek helyviszonyt jelölő névutóink, például a fölött, mellé stb., azonban ezekben is egy-egy régi, helyviszonyítást kifejező főnév rejlik. Ezzel szemben nyilvánvaló, hogy a végett névutó a vég főnévből keletkezett. A főnév—névutó — rag fejlődési folyamat ma is folytatódik, példaként a szám főnévből kialakult -számra szócskát említhetjük (Marékszámra szedi a fájdalomcsillapítót). Ezt a szócskát egy 1967-ben megjelent nyelvtörténeti tankönyv szerzői egyértelműen névutónak tartják; a szintén abban az időben kiadott akadémiai nyelvtan viszont úgy ír róla, mint raggá váló névutóról, az új Helyesírási kéziszótárban pedig már ez a minősítés olvasható mellette: ragszerű, ennek megfelelően a -számra szócskát ma már egybeírjuk az előítte álló főnévvel. Manapság általában a birtokviszonyt kifejező szókapcsolatok második tagjából vannak kialakulóban névutók, ilyenek például: valami következtében, segítségével, folytán, valaki útján stb. Úgy látszik, ezek köre nálunk egy újabbal bővül, ez pedig a talaján. Mivel az újabb keletkezésű névutók általában, ez is főleg a sajtónyelvben fordul elő; pl. a kft. a Duslo talaján alakult; a két politikus az ENSZ talaján találkozott egymással; a komáromi nagygyűlést előkészítő egyik tanácskozás az Együttélés talaján valósult meg stb. A talaján rágós főnév ilyen értelmű használata nyilván a na pôde niečoho szlovák szókapcsolat hatására alakult ki, ezt bizonyítja az is, hogy először a fordításokban bukkant fel, újabban azonban eredeti magyar szövegben is találkozhatunk vele. A szlovák lapokat figyelő olvasóink észrevehették, hogy a na pôde niečoho kifejezés eléggé elterjedt a szlovák sajtónyelvben. A pôda főnév ilyen értelmű használata abból adódik, hogy a ’talaj, termőtalaj, földfelszín' stb. konkrét jelentésén túl van ilyen jelentése is: 'terület, vidék, környezet’; a szlovák értelmező szótár ezzel kapcsolatban példaként a stretnút sa na domácej pôde, na pôde OSN szókapcsolatokat idézi. Véleményem szerint azonban a na pôde elöljárós főnév jelentése az ilyen szókapcsolatokban a szótárban feltüntetetthez képest mára már kissé módosult: az általános helyviszony jelölésén túl bizonyos intézményes keretek meglétére is utal. Ezt az értelmezést elsősorban az a tény támasztja alá, hogy a na pôde elöljárós főnév intézmények, szervezetek nevéhez kapcsolódik. Úgy tűnik tehát,- hogy a na pôde a szlovákban másodlagos elöljárószóvá kezd válni. Az elmondottakat figyelembe véve felmerül a kérdés, miként Ítéljük meg a bevezetőben már említett magyar szókapcsolatokat: a Duslo talaján, az ENSZ talaján, az Együttélés talaján? A talaján rágós főnév ezekben a kifejezésekben névutószerű elemként jelenik meg. Bizonyos rágós főnevek névutóvá válása ma is élő folyamat; tehát ha a kérdést erről az oldalról közelítjük meg, a talaján szó ilyen használatát akár természetesnek is tarthatnánk. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a magyar nyelvben a talaj szónak nincs olyan jelentése, mely ezt a használatot támogatná. Ebből kiindulva azt javasolhatjuk, hogy az említett és az egyéb hasonló esetekben a talaján szó helyett válasszunk egy odaillő toldalékot, például az egyszerű helyjelölő -ban/-ben ragot: a kft. a Duslóban alakult; a politikusok az ENSZ-ben találkoztak stb. Más megoldás is elképzelhető azonban, például: a tanácskozásnak az Együttélés adott otthont. Szabómihály Gizella A HÉT 11
