A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)

1994-03-25 / 13. szám

Az első osztályosok száma ebben a tanévben negyvennégy, szeptembertől viszont csak tizenhatan lesznek. Ez azt jelenti, véli az igazgatóhelyettes, hogy a faluban meglehetősen gyenge a népességgyarapodás.

Arra a kérdésemre, hogy milyen gondokkal küzd napjainkban egy alapiskola az Ipoly mentén, Molnár Barnabás a munkanélküliséget jelöli meg.

— Egy olyan családban, ahol a szülők egyike vagy mindketten munka nélkül maradtak, már problémát jelent az, ha valamilyen rendezvényre be kell fizetnie a gyereknek pár koronát — állítja. — Például a tanév kezdetén, amikor a diákoknak fizetniük kellett a könyvek használatáért és egyéb tanszerekért, bizony sokan részletekben fizették be az összeget.

Az elsősök a Tolnai-módszer szerint tanulnak. Osztályukban a falakat színes képek, hatalmas betűk díszítik. A pedagógusok szerint az elsősök többsége — akik e módszer segítségével sajátítják el a betűvetés tudományát — karácsonyra már tökéletesen ismeri az ábécé valamennyi betűjét és aránylag folyékonyan olvas. Az ipolybalogi alapiskola növendékei ötödik osztályos korukban eldönthetik, angolul vagy németül kívánnak-e tanulni a felső tagozaton.

— Iskolánknak van egy 25x6 méteres úszómedencéje — meséli az igazgatóhelyettes. — Egyelőre csak május közepétől

rri rr rr J r

I unodes a Sólyom útján

Vajon akad-e olyan gyerekember, aki nem álmodozik vernei kalandos utazásokról, egzotikus tájakról, misztikus lényekről, Tarzan hű barátokká szelídített vadonbéli társairól...? Hajdanán többségünk mesés terveket szövögetett valamilyen titkos zugban — egy-egy padlás, árnyas lugas vagy lombkoronával álcázott magaslati kuckó rejtekén. Időnként cinkosan összekacsintottunk a ránk biztatóan mosolygó Nappal, Holddal, csengettyűcsillagokkal; megpaskoltuk Cirmos cicánk vagy Buksi kutyánk fejét. Rajtuk kívül legfeljebb Saint-Exupéry emberségében nagy kis hercegével osztottuk meg álmainkat, mert ő egy általunk áhított tiszta, jóságos világból érkezett...

Teltek-múltak az évek. Az egykori "érzékeny antennájú" nebulók többségének vágyait felemésztette a napi betevőért folytatott robot, az álarcot öltött civilizált Föld-lakók könyörtelen szélmalomharca. Csupán a nyitott szemmel álmodó örök-kölykök hiszik még a TITKOT, hogy "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan..." Lázas LÉNYEG-, azaz HARMÓNIA-keresésük kaland- és tudásvággyal párosul. E tövekről sarjadzik filozófia, művészet, tudomány... Valószínűleg efféle késztetés gyümölcse dr. CEYBERT RÓBERT GYULA "A Sólyom embere — Az őserdei sámán tanítása" című könyve is, amely a közelmúltban jelent meg a magyarországi Erdélyi — Láng Kft. gondozásában.

A regényes életű, többek között szociolóüzemel egészen addig, amíg tart a meleg. A harmadik osztályban van egy úszótanfolyam, aztán a hetedikes növendékeink számára szervezünk egy kurzust, amely keretében továbbfejleszthetik azt a tudásukat, amelyet az úszótanfolyamon szereztek. Természetesen a többi osztály diákjai is a nyári időszakban valamennyi testnevelési órájukat az úszómedencében töltik. Sőt, a környező falvakból járnak ide alapiskolai tanulók úszni tanulni. Egyébként az úszómedence üzemeltetése is rengeteg pénzt igényel. A közelmúltban kellett csöveket cserélnünk, ez harmincezer koronába került. Szerencsére a javítási munkálatok költségeihez a környező községek polgármesterei is hozzájárultak.

— Az 1989-es "bársonyos" forradalmat követően milyen változások voltak az iskola életében ?

— A kapcsolatunk a tanügyi hivatallal közvetlenebb lett, mint '89 előtt. Igaz viszont, hogy segíteni nem nagyon tudnak, hiszen mindenütt pénzhiány van. Hallottam már olyan elképzelésről, miszerint a kisiskolák a falu hatáskörébe tartoznának a jövőben. Erről más kollégákkal is beszélgettem, és az az általános vélemény, hogy segítené a helyzetünket, ha ez az elképzelés megvalósulna. Úgy gondoljuk, ha az iskola a községi hivatalhoz tartozna, s minden gyerek számára meg lenne határozva egy összeg, akkor jobban tudnánk tervezni,

giával, pszichológiával, gasztronómiával, néprajzzal, filozófiával foglalkozó szerző önként éveket töltött a délkelet-ázsiai rejtélyes, járványveszélyes dzsungelekben, ahol a gerillacsapatok, ópiumcsempészek golyózáporában számtalanszor szembe kellett néznie a halál kihívásának állandó jelenlétével. E kihívás elfogadása egy magasabb értékű — a szabadság és halál értékrendszere által meghatározott — életfilozófia elfogadását is jelentette, amelyet az író az életét megmentő, nagy tekintélyű őserdei sámántól sajátított el. Miközben olvasgatjuk e csodálatos hangulatú, lebilincselően izgalmas történetet, az aka Mester és az európai Tanítvány párbeszédén keresztül egyre közelebb érezzük megunkhoz az üldözött aka népet. Kik is ők? "A néprajzkutatók legújabb feltevései szerint az akák 1500 évvel ezelőtt a Tibeti-fennsíkon éltek, és ónnak kezdtek vándorolni a mai dél-kínai Yunnan tartomány felé... A táltoshitű aka vallási hagyományok megőrizhettek nagyon sok olyan elemet, amelyek meglehettek 1200 évvel ezelőtt más táltoshitű közép- és kelet-ázsiai népeknél is, többek között a magyaroknál is." Tehát az akák vallása, hagyományőrzése magyar szempontból is nagyon érdekes.

jobban tudnánk gazdálkodni a pénzzel, mint a jelenlegi helyzetben. Hiszen az a polgármester, aki itt él a faluban, magáénak érzi az iskolát, jobban tudja mikor, mire van szükség. Éppen a minap mérgelődtem azon, hogy most még azt is megszabják, hogy honnan hozzuk a szenet. Hiába érvelünk mi azzal, hogy olcsóbban is be tudjuk szerezni, a tanügyi hivatal hajthatatlan, mondván, ők már megkötötték a szerződést.

Az iskolahelyettessel végignézzük az osztályokat. Közben elmondja, hogy az ipolybalogi iskolának állandó kapcsolata van egy balassagyarmati kisiskolával. Rendszeresen szerveznek közös akciókat és módszertani napokat.

Búcsúzóul az iskola előtt váltunk néhány szót. A jótékony napocska már érezteti hatását. Úgy tűnik, hogy Ipoly balog egy fejlődő falu. Sok az új ház és sokan építkeznek. Molnár Barnabás még utólag büszkén megjegyzi: a falu nyolcszáznegyven lakosa közül körülbelül háromszáznak van érettségi vizsgája, és mintegy száz rendelkezik egyetemi vagy főiskolai végzettséggel. S ami még ennél is örvendetesebb: a fiatalok nagy része nem igyekszik el a faluból, hanem Ipolybalogon próbál egzisztenciát teremteni magának. Ezt bizonyítják az egyre inkább szaporodó magánvállalkozások és az épülő házak.

MOTESIKY ÁRPÁD — KAMONCZA MÁRTA

Akárcsak az előzőekben említett sajátos életfilozófiájuk, amelynek kapcsán a szerző megemlíti, hogy "talán mi, magyarok is azért maradtunk fenn viszontagságos történelmünk során, mért követtük a szabadság vagy halál filozófiájának elvét..."

"Bepillanthatunk" a sámán-révülés folyamatába, amely során az alkotó a révülést meghatározó "belső kék csend" hatására, a szabadságszerető sólyom jelképes értelmén keresztül találja meg az ideális harmóniát a földi és földöntúli környezettel. Természet-, ember-, haza- és szabadságszeretet sugárzik e könyv lírával átszőtt soraiból, amelyeket olvasva filozófiai, vallási, néprajzi ismereteink is gyarapodnak.

Miközben kellemes szívet-lelket melengető érzés kerít a hatalmába bennünket, a "Sólyom útján" szállva régi kedves ismerősökkel is "találkozunk". J.J. Rousseau csalogat vissza minket a természetbe — a gyökerekhez. József Attila tűnődik: "Miért ne legyek tisztességes? Kiterítenek úgyis." Egy angyalarcú anya tanít a naiv versikére: "Piros pipacs az út mentén, kegyelemért hajlong felém. Nem bántom őt, nem tépem le, legyen boldog az élete!" Felhangzik a Hettita ballada: "...Amikor a hettiták elfelejtették őseik nevét, az istenek szeméből kiesett a lazúrkő, s a fekete üregek megteltek könnyes iszappal, nem akarták többé látni a fiák és unokák hűtlenségét..." Sőt, talán jóságos kis herceg barátunk is elküldi hozzánk a boldogság kék madarát... ha ünnepi díszbe öltöztetett szívvel fogjuk várni a hétköznapokon is.

MISKÓ ILDIKÓ

(E könyvet Szlovákiában a Pantha Rhei fogja terjeszteni.)

A HÉT 13