A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-07 / 2. szám
— Azt állítja, hogy önt ma a történet és az emóciók érdeklik a legjobban. A saját érzései. Az a film, amelyet most forgat, a bűnről és az igazság viszonylagosságáról szól. Jelentheti-e ez azt, hogy önnek bűntudata van? Kísérti-e önt valamilyen konkrét élmény? — Egy chilei szerző darabjából forgatok filmet. Ebben egy nő azzal gyanúsít egy hozzájuk véletlenül betévedt férfit, hogy börtönfelügyelő volt, aki a börtönben kínozta őt. A nő ezt a férfi hangjából állapította meg, mert különben vak. A nő férje, aki ügyvéd, azt próbálja megmagyarázni, miért nem szabad valakit a hangja vagy a szaga alapján megvádolni. Hanem a nő biztos magában. A kettőjük konfliktusáról van szó. A férfi azt veti a felesége szemére, hogy olyan módszereket akar alkalmazni, amilyenekkel a kínzói éltek. A néző szinte az egész film alatt nem tudja, hogy az a véletlen látogató valóban börtönfelügyelő volt-e vagy sem. Engem olyan emberek foglalkoztatnak, akiket igazságtalanul vádoltak meg, letartóztattak, börtönbe csuktak, felakasztottak. — Ezt a saját tapasztalatai alapján ismeri. — Nem szeretnék a saját tapasztalataimról beszélni. Inkább azokról szólok, akiket évekkel a kivégzésük után kegyelemben részesítettek. Borzasztó nehezen határozhatjuk meg az igazságot, az igazság relatív. (...) Sohasem felejtek el valamit. Gyermekként két részeget láttam az utcán egymásnak esni. Az egyik ököllel csapott a másik arcába, falba verte a fejét, rugdosta. Úgy tizenkét éves lehettem, tehetetlenül álltam, s valami erő arra kényszerített, hogy az erősebbiket hagyattlökjem és megrugdossam. Közben mindketten a földre estek, a nyomorultabb hirtelen összeszedte magát, rugdosni kezdte a másikat, és a cipője talpával a másik arcába taposott. Engem akkor ugyanolyan ellenszenv kapott el, mint az előbb a másikkal szemben. Teljesen összezavarodtam. Milyen egyszerű dolog gyilkolási kényszert ébreszteni magunkban egy vadidegen személlyel szemben. (...) — Az ön élete szinte kiált egy "hihetetlen" filmforgatókönyv után. — Bizonyára. Ezen még gondolkodom. Mindenképpen szeretnék filmet forgatni arról, ami gyerekkoromban esett meg velem. De még mindig időre van szükségem, hogyan fogjak hozzá. A Respekt alapján feldolgozta: -melaj-TANULMÁNYOK KÖNYVE A technika vívmányainak és a könyvkiadással kapcsolatos bürokrácia feloldásának meg az emberek könyvkiadói kedvének, leleményességének köszönhetően régiók, intézmények, iskolák és szervezetek könyvei kerülnek asztalunkra. Ám nem mindegyik könyvről kapunk hírt, hiszen mindet talán nem is lehetne feldolgozni, de egy-egy alkalommal visszhangjuk van a vidéki kiadványoknak is. December elején egy Nyitrán kiadott tanulmánykötetet kaptam ajándékba (de régen adtak ki Nyitrán könyvet), amelyet a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Hungarisztika Tanszéke adott ki. Címe Irodalmi és nyelvészeti tanulmányok, és nyolc szerző — Révész Bertalan, Laczkóné Erdélyi Margit, Szeberényi Zoltán, Cselényi László, Alabán Ferenc, Telekiné N. Ilona, Sándor Anna és Cs. Nagy Lajos — írásait tartalmazza. Az első tanulmányt Révész Bertalan írta, az általa és mindnyájunk által megbecsült költőről Czuczor Gergelyről. (Itt jegyezném meg, hogy a múlt év utolsó negyedében került ki a nyomdából Révész Bertalan: Czuczor Gergely költői pályája 1830-ig című tartalmas munkája.) A felkészülés évei című tanulmányról, Czuczor Gergely költővé érésének éveiről "összetevőiről" van szó. Többek között megtudhatjuk azt is, hogy az eposzok és balladák költője egykoron igencsak vidám természetű kispap lehetett. Sőt a költőpalánta hangszereken is játszott és tánccsoportot is vezetett. Laczkóné Erdélyi Margit igen hálás témát, Örkény István Tóték című drámáját boncolgatja. A tanulmány olvasása közben eszembe jutott Hevesi Sándor egyik tanulmányának a címe: Hogyan jut eszébe az írónak egy színdarab? Örkény darabjával kapcsolatban azt a kérdést is feltehetnénk például, hogy az írónak hogyan jutott eszébe Tóték háza és az első szereplő, a "félhülye postás", a "falu bolondja"? Örkény városi ember volt, honnan ismerte a vidéket? Erre maga Örkény adja meg a választ: "Az én családi felmenőim anyai ágon a felvidéki Pető család volt. Ők Nyitrától nem messze, Verebély nevű községben éltek, ahol beláthatatlanul régi idők óta virágzó ecetgyáruk volt... Négy unoka verődött itt össze nyaranként, én és a húgom és Giza néni két leánya, s mi négyen óriási csavargásokat rendeztünk a környéken... Mi parasztgyerekekkel játszottunk, ami abban a szabadabb csehszlovák légkörben teljesen természetes volt, itthon biztosan kikaptunk volna, hogy miért barátkozol te ilyen gyerekekkel." Szeberényi Zoltán több mint harminc esztendeje írja irodalomtörténeti munkáit és kritikáit. Kevés az olyan ítész, akinek előadásait vagy felolvasásait akkora figyelemmel hallgatná a közönség, mint az övéit. Az Irodalmi és nyelvészeti tanulmányok című kiadványban látszatra bizony elég nagyot markol: Szerzők és műfajok a szlovákiai magyar értekező és kritikai irodalomban (1918—1988) című tanulmányában, de amit megmarkolt azt meg is tudja tartani. Cselényi Lászlóról kevesen tudják, hogy néhány esztendeje Nyitrán, a Hungarisztika Tanszéken kapott katedrát. A költészetben elért eredmények után most a magyar szakos tanárokat oktatja a magyar irodalom szeretetére. A diagnózis a csehszlovákiai magyar irodalom első korszakáról című tanulmányát fejezetekre bontja: I. A líra — Győry Dezső, Mécs László mellett Vozári Dezsőt, Földes Sándort, Ölvedi Lászlót, Mihályi Ödönt, Sáfáry Lászlót és Szenes Erzsit tartja maradandó alkotónak. De nem hagyja figyelmen kívül Forbáth Imre és Kassák Lajos líráját sem. A próza fejezetét azzal indítja, hogy "az első köztársaság csehszlovákiai (akkor még szlovenszkói) prózája, minden rehabilitációs kísérlet ellenére, immár Cselényi László és Sándor Anna Szeberényi Zoltán föl nem támasztható". Közbeveti, hogy Trianon után "a hosszabb érést kívánó próza semmiképp sem tudott itt (a Felvidéken) lábrakapni". Végezetül leszögezi: "Summa summárum: akár tetszik, akár nem Egri Viktor, minden hibája ellenére a csehszlovákiai magyar próza (és dráma) első korszakának a legsikeresebb — s talán legjelentősebb— alkotója. A III. fejezetben az esszé, a publicisztika neves alkotóiról Balogh Edgárról, Szalatnai Rezsőről, Kovács Endréről, Peéry Rezsőről, Dobossy Lászlóról és Fábry Zoltánról ír. De nem találom Vass Zoltán nevét, akit nemcsak "sima" írónak, újságírónak tartanak, Rozsnyón 1993 októberében avatták fel emléktábláját... Alabán Ferenc a tanulmánykötet összeállítója, az ő tanulmánya Az élmények hatása a lírikus világkép kialakulására Cselényi László kezdeti költészetében címmel A keselylábú csikókorom és az Erők című Cselényi-kötetek kapcsán íródott. Ä Cselényi László kezdeti, de dús érzelmi világú költészetét vizsgáló tanulmányt olvasva döbben rá az olvasó, hogy egy-egy "elméletinek", "tudományosnak" mondott irodalmi öszszefoglaló olvasmányos és élvezetes is lehet... Telekiné N. Ilona (A Galántai járás magyarlakta területének földrajzi nevei és típusai), Sándor Anna (A koloni nyelvjárás mássalhangzó-változásai 1940 és 1993 között) és Cs. Nagy Lajos (A szlovákiai dánok település magánhangzórendszere) olyan nyelvészeti területre kalauzolja olvasóit, amelynek mezsgyéit és úttalan útjait igencsak benőtte a dudva és a feledés. Ám a Hungarisztika Tanszék az utóbbi években mozgósította erőit, a diákokon kívül vidéken élő pedagógusok is bekapcsolódtak a ragadványnevek, földrajzi nevek és egy-egy vidék nyelvjárási elemeinek gyűjtésébe. Az Irodalmi és nyelvészeti tanulmányok című kötet — alacsony példányszáma ellenére is — remélhetőleg eljut majd legalább azokra a helyekre, ahol irodalommal és nyelvészettel foglalkoznak. MOTESIKY ÁRPÁD A HÉT 7
