A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-07 / 2. szám
ELO MULT AJÁNDÉK AZ UTÓKORNAK Csiba Lajos felsőcsallóközi "Naplóíráshoz idő, hangulat és jó adag fatalizmus kell. Habár ma is vallom, hogy sokkal kedélyesebb a napló anyagát végigélni, mint papirosra vetni, mégis megpróbálkozom vele." (Csiba Lajos 1941) Presinszky Lajos, a somorjai Honismereti Ház igazgatója két vaskos irattömböt nyomott a kezembe, miközben hamiskásan mosolygott bajusza alatt — ismerve mentalitásomat és érdeklődési körömet —, tudta előre, hogy nagy örömet szerez, hiszen az irattömbök gyöngybetűkkel írott vadásznapló fénymásolt oldalait tartalmazták. A csomagban volt az a néhány cikk és újságkivágás is, amely a szigetközi, tejfaluszigeti kertész, ornitológus munkájáról ad hirt — a KISALFÖLD hasábjain —, aki 98 madárfaj 1400 tojását gyűjtötte össze 30 év alatt. A Kisalföld 1959. július 7, számában ezeket olvashatjuk: "Talán a képzeletbeli paradicsomhoz lehetne hasonlítani a tejfaluszigeti ház környékét. Felső-Szigetköz eme kis területén csak ritkán veri fel az országút porát egy-egy autó, a fák és a füvek zölden virítanak mindenfelé. A fák közé ékelt házban lakik és dolgozik Csiba Lajos, tejfaluszigeti kertész, aki nemcsak kertjének, hanem a madártojásoknak is szerelmese. Ötvennyolc éves, élénk mozgású ember. Szeme mindig nyugtalanul jár. A gyümölcsfák és bokrok minden ágát ismeri, és nem kerüli el figyelmét az sem, ha egy-egy érdekesebb madár repül át a kerten. Ugyan hová repül...? Hol fészkelhet? Vannak-e kicsiny fiókáik? — gondolja, és a legtöbbször megindul, hogy feleletet adjon saját kérdéseire." Mindezeket azért tartottam fontosnak papírra vetni, hogy egyrészt némileg közelebb hozzuk, megismerjük a naplóíró Csiba Lajost, másrészt tisztázzuk azt is, hogy negyvenegy évesen kezdte írni naplóját. Az utolsó újságkivágás 1963 májusából származik, ami arról ad hírt, hogy a szenvedélyes tojásgyűjtő azelőtt a ornitológus vadásznaplója Csallóközben, 15 éve pedig a Felső-Szigetközben gyűjti a madártojásokat. Gyűjteménye 2600 tojás, 141 madárfaj tojásai, amelyből 104 a Szigetköz lakója... Ámde kanyarodjunk vissza a naplóhoz, amelynek első bejegyzése 1941. július 30-án így kezdődik: "Sanyival és Molnár Bélával megkíséreljük szigeten az őzsípolást. Nekem esti leshelyül az öreg jegenyési nagytisztás jutott, Esti hat óra lehet az új időszámítás szerint, hogy felgallyazok a magaslesre. Még vígan süt a nap. Az alattam elterülő tisztáson semmi sincs kint. Kényelmesen elhelyezkedem, majd néhányat fújok sípomba." Egyszerű, minden körítéstől mentes mondatok, csak azt írja, ami fontos és szükséges, mégis úgy érzem, hogy a közelgő háború árnyékában, irodalom ez a napló. A borsai fácánvadászaton (1941.11.9.) nyolc vadász, negyvenöt hajtó segédletével 80 kakast, 24 tyúkot, 56 nyulat és 10 üreginyulat ejtettek. A naplóíró megjegyzése: "A két anyaországi vitéz barátunkról különben a vadászat alatt kissé különös véleménye alakult ki az embernek. Az egyik 25 tölténnyel jelent meg. Persze a töltény kevésnek bizonyult. És ekkor nem restelte sorba járni eddig soha nem látott vadásztársait, hogy segítsék ki zavarából. A másik kilőtte töltényeit, azután sétált a körben üres puskával. Furcsa! Valahogy más az elképzelésem az úri vadászatról." A vadászat befejezését imigyen sommázta: "Az utolsó hajtás (vadászat utáni vacsora — megj. tőlem) éjjel 12-re ért véget, és a jó vacsorának egy fene nagy ferbli csata lett a folytatása. Mint nem kártyás alig tudtam az ördög bibliáját forgató társaimat hazamenetelre rávenni.” Csiba Lajos nemcsak jó vadász, hanem remek ember és megbízható társ volt egyszemélyben, amit az is bizonyít, hogy meghívták Tejfalutól, Somorjától távolabbi vidékekre is vendégvadásznak. Az újabb bekezdés így kezdődik: "Még egy rendőrfőtanácsos úr élményét akarom papírra vetni. Nevét nem tudom, lényegében rá nézve jobb is. Mint méltóságához illik, elég hangadóan viselkedett az összejövetelnél, és igyekezett mindenkit meggyőzni az ő nagy vadász voltából. A vadászat első felében nem is történt semmi feljegyzésre méltó cselekmény. Az egyik kör bezáródása alkalmával egy nyúl vette irányába útját, és barátunk nem véve tekintetbe, hogy a nyúlon kívül emberek is vannak a közelében, odalőtt, s egy lövésre sikerült nyulat és egy szerencsétlen hajtót is lőnnie. Barátunk egyszerre csendes lett, vacsorára be sem jött. Eltűnt, mint a kámfor." A naplóírást Csiba Lajos 1944. április 23-án fejezte be, attól kezdve ornitológiái és oológiai (oológia — madártojások gyűjtésével és rendezésével foglalkozó tudomány) feljegyzéseket, színes rajzokkal illusztrált tanulmányokat tartalmaz a napló. Ámde Presinszky Lajos szerint nyilván több kötete, illetve folytatása is lehet a vadásznaplónak és ornitológiái feljegyzéseknek. A napló eredeti példányai Dunakilitiben vannak, ami elgondolkodtató, hiszen legméltóbb helyük a somorjai Bibliotheca Hungarica lehetne. Nem ártana a napló közkinccsé való tétele, vagyis rendezett, válogatott kiadása, ami nemcsak a vadászok érdeklődését kötné le, hanem mindannyiunk számára élvezetes olvasmány lenne. MOTESIKY ÁRPÁD r Érdemes megnézni Néhány éve Szklenófürdőben voltam gyógykezelésen. Az időjárás kedvezett, így elindultam magyar vonatkozású emlékeket keresni — és találtam... A fürdő közelében van a katolikus templom, amely előtt egy szobrocska áll. A talpazatán egy kis márványtábián az alábbi szöveg olvasható: Gyurcsányi József özvegye Joanna született Radits heves buzgósága emlékéül ál (állítatta) A temető már messzebb található a fürdőtől, de fenn a dombtetőn a temető bal sarkában van egy síremlék, amelyen a következő szöveg olvasható: Nemes URAGH József cs. kir. kapitány hamvainak Ki élte 64-ik évében 1837. észt. august. 13-án Itt a gyógyforrások közt lelte halálát. Érdemeit, jeles tulajdonit Tisztelő baráti. Moncz János 8 A HÉT
