A Hét 1994/1 (39. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-18 / 12. szám
A turini remete és a hosszú élet titka 1894. március 20-án, kedden éjjel tizenegy órakor, 92 éves korában elhunyt Magyarország egykori kormányzója, Kossuth Lajos. A turini (torinói) Via dei Mille 22. számú házának emeleti szobájában rövid szenvedés után lett a "mirigydaganat" áldozata. Évek óta készülődött a nagy útra abban bízva, hogy élete gyertyája önmagától alszik majd el. "Nekem nincs betegségre szükségem, hogy a vég elkövetkezzék, elég az a gyógyíthatatlan betegség, melynek a neve 82 év" — írja 1885-ben. Nem félt a haláltól — hosszú élete során ismételten ő került ki győztesen a "kaszással" vívott csatából. Az első összetűzésükre 1831-ben került sor. Kossuth ekkor 29 éves, ismert ügyvéd Sátoraljaújhelyen. Az országot sújtó nagy kolerajárvány e várost sem kerüli el. Kossuth Lajost az "Epekórságot Elhárító Bizottmány" felügyelőjévé nevezik ki. Ez az első nyilvános, egy közösség életét alapvetően befolyásoló szereplése. A két hónapig dühöngő járvány a városka mintegy hétezer lakosából 1600-at dönt ágynak — közülük félezren költöznek át a halál birodalmába. Kossuth a későbbiekben is rá jellemző hevességgel és meggyőződéssel látja el az "egészségőri" feladatát. "... naponként és megszűnés nélkül a betegek, halottak, gyógyulok között forgom... száz meg száz betegeket látok az utcán leroskadónak ... a veszteglő Házba naponkint legalább kétszer elmegyek... a betegekkel, halotakkal bánó emberekkel mindenkori közvetlen érintésbe vagyok, még is, bár a legerősebb testi alkotással nem áldott meg a természet... Istennek hála a Cholerától eddig legalább megvagyok, s tűrhető egészséggel élek..." — olvashatjuk az alispánnak 1831. július 17-én küldött hétoldalas jelentésében. Már ekkor felismeri azt a tényt, mely élete során vezérelve marad, tudniillik azt, hogy a testnek szokott erőbe tartása" a legjobb mód a nyavalya elkerülésére. "Én Orvos nem vagyok, nem merem hát állítani, hogy az Epekórság nyavalyája érintés által is nem közöltethetik, de úgy tapasztalom, hogy az érintés által való elragadásnál nagyobb azoknál, akik vagy éhség, szűkölködés s egészségtelen eledelekkel való élés által elgyengültenek, vagy tavalyi tartós hideglelések által minden velőből ldaszottak." A testnek szokott erőben tartására Kossuth A dinó a veréb őse? Manapság úgy tűnik, igaz a mondás, hogy aki korán kel — őslényt lel. Jürgen Hüttinger kőfejtő mester is hajnali szorgalmának köszönheti, hogy felfedezése nyomán több tankönyv is átírásra szorul. Hüttinger a solenhofeni kőfejtőben egy öt centiméter vastag kőlapon valamilyen finom csontú ősáll?.t furcsa lenyomatát látta. Nem is sejtette, milyen kincsre bukkant, de azért elküldte a kőlapot Peter Wellnhofer müncheni őslénykutatónak. Ö azonnal rájött, hogy a világ legértékesebb lelete fekszik előtte: egy kőbe dermedt ősmadár! Erre alapozva kutatótársával, John Ostrom amerikai őslénykutatóval a gyaloglást, a természetben való sétát találja a legalkalmasabbnak. E séták állítják helyre a három évig tartó fogságban megroppant egészségét; a napfény, a friss levegő és a Duna-parti séták adnak neki erőt a pozsonyi országgyűlési küzdelmekhez. A szabadságharc leverése, a törökországi, amerikai hányattatásai után a napfényes Itália ad otthont a már élete delén túllévő politikusnak. Turini remetesége alatt szeret bele a növénytanba: "... örömet, pozitív s örökkön megújuló örömet a természettudományok egyik ága sem nyújtott annyit, mint a Botanica" — írja egyik levelében Szontagh Miklósnak, a tátrai flóra kutatójának. A botanizálás, a növények gyűjtése, szárítása s meghatározása új értelmei ad a gyaloglásnak, a természetben való sétának. "bombát" készül bedobni az őslénykutatás erdejébe! A két tudós abbéi indul ki, hogy Bajorországot, ahol a leletre bukkantak, 150 millió évvel ezelőtt tenger borította, szubtropikus volt az éghajlat. A 40 centiméter hosszú ősmadár itt fulladt a vízbe, de a mészpáncél révén tökéletesen épségben maradt fenn. A mikroszkopikus vizsgálat kimutatta, hogy az alsó állkapcsának 12 fogát ugyanolyan csontlemczkék stabilizálták, mint a húsevő dinóét, az allosaurusét! íme a bizonyíték — állítják —, hogy az összes madár, a verébtől a kondorkeselyűig a dinosaurustól származik. Kossuth herbáriuma, ma a Nemzeti Múzeum könyvtárának féltve őrzött kincse, egyben Kossuth kiváló erőnlétének is a bizonyítéka. 84 éves korában írja egyik levelében: "Egészségem olyan jó, aminő évek óta nem volt. Erőm annyira gyarapodott, hogy hegynek fel, hegynek le három órát is elkóborolok anélkül, hogy kifáradnék". Kóborlásaival nem csak a testét edzi! A gyaloglást találja a legjobb szemek a búskomorság, a csüggedés ellen is: "... nagyokat szoktam járni, hogy az összeroskadásig kifáradjak, mert úgy tapasztalom, hogy a testi kimerülés megállítja a gondolkozás kerekeit. (Jópár évtized múltán az orvos-író, Németh László vall majd hasonló elveket: a vérnyomását normalizáló "agydiétáját" egészíti ki kerti munkával, sétával.) E sétáknak s a mértékletességének — sosem evett többet, mint amennyivel éhségét elverte — köszönhetően, Kossuth élete végéig megőrizte bámulatos munkabírását és szellemi frissességét. 1893. december 20-án írja orvosának az alábbi sorokat: "... A tapasztalás kétségtelenül bebizonyította, hogy a bonctudomány alapos ismeretével alkalmazott gyógyító testgyakorlás és az életmódnak az egészségi szabályok alkalmazásával való rendezése a képzelhető leghatalmasabb befolyást gyakorolják... meg vagyok győződve, hogy erőimnek ez a fennmaradása elsősorban a mindennapi masszázsnak, a testgyakorlásnak... köszönhető." Ezt a vallomást a 91. évét betöltött Kossuth három hónappal a halála előtt vetette papírra, megcáfolva saját, 1885- ben írott, fenntebb idézett vélekedését a "gyógyíthatatlan" öregségről. Nem is az öregség végzett vele! 1894 januárjában influenzán esett át. Lábadozása elhúzódott, s március elejére kiderült, hogy a halál nem tartja elég gyorsnak a természetes végelgyengülés folyamatát. Heveny fehérvérűség támadja meg a náthalázlól "kiaszott velőt", s vet véget' egy eseményekben, stresszhelyzetekben nem szűkölködő, ám okos, egészséges életvitellel matuzsálemi kort elért életpályának. A gerontológia, az öregedés titkait kutató tudomány egyik legizgalmasabb kérdése a hosszú élet rejtélye. A száz éve elhunyt Kossuth életének elemzése talán közelebb vihet e rejtély megoldásához. Dr. KISS LÁSZLÓ A só épségben megőrizte Kétezer-hatszáz óve meghalt ember tetemére bukkantak a régészek egy iráni sóbányában. Az ÍRNA hírügynökség szerint az ország kulturális örökségét gondozó szervezet munkatársa Irán nyugati részén, Zandzsán város közelében találta meg a holttestet, amelyet a só tartósított. A férfi arcán épségben megmaradt szemöldöke, bajusza és szakálla. Bal fülében még benne volt az aranykarika, amelyet elhunytakor viselt. A szakemberek feltételezése szerint az illető 2600 évvel ezelőtt, bányaomlás következtében halt meg, és az őt betemető vastag sóróteg őrizte meg épségben a maradványait. 20 A HÉT MINERVA
